Felültünk a Ferrarira

2012.11.18. 17:22

Nyitott, piros, együléses, de nem Enzo, hanem Gianni Ferrari alkotása. Ettől függetlenül igazi prémium termék, és nemrég azzal keltett feltűnést, hogy megjelent az Országgyűlés gépparkjában. Elvittük néhány kanyarra a PG 230 ST-t, igaz, a sikánok és a rázókövek ezúttal elmaradtak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nem maga alatt, hanem maga előtt legeli a füvet a Playgreen. Mókásak a közel ülő fényszórók
További képekért kattintson a fotóra!

1952-t írtunk, amikor a Maranello környéki utakon hörgő motorral, csikorgó gumikkal, ámulatba ejtően szép vonalvezetéssel feltűnt a Ferrari 250 sportkupé első prototípusa. Enzo, vagy ahogy a környéken hívták, II Commendatore öt évvel azelőtt fogott bele az utcai autók gyártásába, de nem kapkodott a vásárlókért. Csak azért vágott bele az értékesítésbe, hogy finanszírozni tudja versenycsapatát. Ugyanebben az évben, ugyanabban a tartományban azonban egy névrokona is bontogatni kezdte szárnyait, csak őt nem a V12-es motorok és a köridők érdekelték, hanem a mezőgazdaság.

 

 

Gianni Ferrari (nem ritka ez a családnév Olaszországban) megépítette első öntözőrendszerét, és miután sikerült vevőket találnia rá, 1957-ben már saját fejlesztésű egytengelyes traktorával rodeózott családi birtokán. A 60-70-es évekre az üzlet beindult, és komoly termékpaletta épült ki kerti gépekből és traktorokból, majd '89-ben a cége szövetséget kötött a fűnyírókat és motoros kaszákat gyártó BIEFFEBI céggel, amelyet hogy, hogy nem, egy bizonyos Claudio Ferrari nevű úriember vezetett. A fúzió után nem sokkal megszületett a termék, amelyre a két cég profilja alapján számítani lehetett, a gyepfodrászok leghatékonyabbikának számító fűnyírótraktor. 1991-ben pedig, amikor a szomszéd sportkocsigyár kapuján kigördültek az utolsó Testarossák, megjelent a Playgreen modellcsalád - és megszületett az ipari kisgépek elitje.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Aki a saját udvarába keres gépet, középkaszás oldalkidobóssal is beérheti - tizedáron

Egy ilyen jármű (mármint Playgreen, nem Testarossa) mai leszármazottjával ismerkedünk, hogy megtudjuk, milyen érzés ipari fűnyíróval térülni-fordulni. Persze nem titkoltan arra is kíváncsiak voltunk, milyen lehet az apró jármű, amelyért több mint tízmillió forintot fizetett ki az Országgyűlés, hogy másfél hektárnyi zöldterületét gondozza. Kezdjük a piszkos anyagiakkal: a magyarországi importőr árlistája szerint a dízelmotoros, összkerékhajtású csúcsmodell ára 7 150 000 forint plusz áfa, amelyhez hozzájönnek az egyoldalas listáról kiválasztható opciók. Persze ne masszázsfunkciós bőrülésre és más úri huncutságra gondoljanak, az esetek többségében adapterrel rögzíthető munkaeszközökről van szó, amelyek új funkcióval ruházzák fel a gépet.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az utcaseprő adapterhez rendelhető víztartály a Playgreen orrára kerül

Az extrém tartósságáról híres Gianni Ferrari olyan, mint egy svájci bicska, azzal a különbséggel, hogy a tudását messzemenően konfigurálhatja a megrendelő. Vágni természetesen mindegyik tud, de alapesetben csak füvet, a szárzúzás (magas gaz, cserje, bozót irtása), a gyepszellőztetés vagy a műpázsittisztítás a választható opciók közé tartozik. Ilyesmire viszont nem igazán van szükség a Kossuth téren, ezért megkérdeztük az Országgyűlés Hivatalát, milyen konfigurációt választott. A parlamenti Playgreen adaptereivel a kaszálás mellett lombszívásra és műtrágyaszórásra is alkalmas, télen pedig hótolólapot lehet szerelni az elejére, maga mögött pedig felsózza az utat. Így a számla végösszege 10 033 000 forint volt, amely a számítások szerint három év alatt megtérül, hiszen nem kell vállalkozóknak megbízást adni kertészeti munkákra és hóeltakarításra. Azt is megtudtuk a sajtószolgálattól, hogy a tér átépítésével nőni fog a zöldterület nagysága, vagyis még jobban ki tudják használni a gép kapacitását. Ezt az információt valószínűleg azért oszthatták meg velünk, mert sok bírálat szerint ekkora gyepre PG 280 DWST 4x4-et venni olyan, mint ágyúval lőni a verébre. De vajon milyen lenne a puska?

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Egy dülöngélő brigád munkáját töredék idő alatt elvégzi a vízsugaras utcaseprő adapterekkel

Szerencsénkre az importőr Agrolánc Kft. telephelyén éppen egy alapmodell vár arra, hogy kipróbáljuk, mielőtt megkapná új tulajdonosa. A típusjelzése PG 230, amiből a betűk a Playgreen modellcsaládra, míg a számok a lóerőkre utalnak - persze tízzel megszorozva. Egy ilyen gép ára áfa nélkül 3 990 ezer forint, ami még mindig kétszer annyi, mint amennyit a szóba jöhető kevés riválisért, például egy kisebb tudású Walker MT-ért kérnek. Bár a tesztjármű két extra, a tartályemelő rendszer és a három helyett négykerekű kialakítás miatt további egymillió forinttal többe kerül, felvetődik a kérdés: vajon nem érhette volna be ennyivel a Parlament? A cégvezető szerint hosszú távon nem lett volna jó befektetés, mert a 23 lóerős benzinmotor nem olyan hosszú élettartamú, mint a dízel, ráadásul sokkal gyakrabban kell vinni olajcserére. Természetesen többet is fogyaszt, ami számszerűsítve üzemóránként 3,5-4 liter benzin a 2-2,5 liter gázolaj helyett, ráadásul csak az erősebb dízel csúcsmodell kombinálható összkerékhajtással. Márpedig rendszeres téli használatra inkább 4x4-eseket szokták befogni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Országgyűlés környéke sík terep, az elsőkerék-hajtású alapváltozatok tapadásán pedig differenciálzárral (széria) és hóláncszettel (85 ezer forint) sokat lehet javítani.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Vannak helyben megforduló gépek is, ennek 1,2 méteres kör kell. A hátsó kerék kormányzott

Alonso és Massa példáját követve a nyitott, együléses Ferrariba én is zárt sisakkal ültem be, pontosabban fel a vezetőülésbe. Ezen valószínűleg jót röhögnének minden kertészet dolgozói, aztán elismernék, két legyet ütöttem egy csapásra: a porképződés miatt hosszú távon úgyis védőszemüveg viselése ajánlott, és fülvédőről sem árt gondoskodni. A kéthengeres, léghűtéses Briggs&Stratton benzinmotor ugyanis éktelen lármával kel életre, és a szivató visszatolása után sem igazán dobhártyabarát. Sokkal diszkrétebben szól például a Kispolszki hasonló konstrukciójú motorja, és ugyanekkora teljesítménnyel a száguldás új dimenzióit nyitja meg - ám dinamizmust számon kérni még akkor is ostobaság a Gianni Ferrarin, ha éppenséggel ezt sugallja a neve. A 23 lóerő egy részét ugyanis felfalja egy ékszíjhajtású turbina, amely az apróra vágott füvet szippantja a gép elején lévő fűnyíróasztaltól a hátsó gyűjtőtartályig, egy porszívócső-féleségen keresztül. Ez a gép közepén, a vezetőülés alatt kígyózik, és óriási átmérőjének, illetve az erős áramlásnak köszönhetően alig hajlamos a dugulásra. A motorteljesítmény másik részére a hidraulikaszivattyú tart igényt, amely sokkal több dolgot mozgat, mint elsőre gondolnánk. Többek között magát a Playgreent, amely hidrosztatikus hajtású, vagyis nélkülözi a megszokott sebességváltót, sőt a megszokott fékrendszert is. Egy karral beállítjuk a fordulatszámot (kaszálásnál a legnagyobbat) és a gázpedállal szabályozzuk a sebességet - amint teljesen felengedjük, a járgány megáll. Sarokkal lenyomva komótosan tolatni kezdünk, az egyetlen beépített féktárcsa csak rögzítésre szolgál egy autókról ismerős kezelőszervvel, a kézifékkarral.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A nagy kar a kaszát és a turbinát, a négy kicsi a hidraulikus emelőket (asztal és tartály) vezérli

A gyorsítás és lassítás nem nagy kunszt tehát, annál is inkább, mert a sebességtartomány 0-10 km/h-ig tart. Épített úton ez gyakorlatilag ugyanaz a tempó, mint amellyel a villamos után siető gyalogosok haladnak, de hát nem is oda találták ki a fűnyírógépet, még ha lámpákkal, indexszel és tükörrel felszerelt változatai - természetesen lassú jármű - rendszámot is kaphatnak. A sporthoz gyakorlatilag annyi köze van, hogy leggyakrabban foci- és golfpályákon szokta róni a köröket, és a Hungaroringen is bevethető lenne, persze nem a rázókövek innenső oldalán. Sohasem a sietségről szól a fűgondozás, ami a hóeltakarításra és az utcaseprésre is vonatkozik, de ez nem jelenti azt, hogy a maga kategóriájában ne lenne az egyik leggyorsabb a Playgreen.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Tavalyelőtt óta kötelező a bukócső. A kormány Ferrari-méret, de rengeteget kell tekerni

A vágókaszákat nem a gép alá, hanem elé rögzítették, így nem tiporja le előtte a gyepet az első kerék, ráadásul a kétszer két forgókés majdnem olyan apróra nyiszatolja a füvet, mint egy háziasszony a petrezselymet. Így sokkal több nyesedék fér a gép farán utazó, 600 vagy 800 literes tartályba, tehát ritkábban kell megállni dugulás vagy ürítés miatt, ráadásul az ütésre elforduló kések sem törnek azonnal kőre vagy faágra hajtva. Amikor felharsan a telítettséget jelző duda, a konténert akár két méter magasra felemelve lehet kiborítani, mondjuk egyenesen a teherautó platójára vagy a komposztkupac tetejére. Ez újabb időmegtakarítás, arról nem is beszélve, milyen jó móka az egész műveletet a hidraulikavezérlő karokkal lezavarni. Mintha elkötöttünk és felnagyítottunk volna egy játékot a gyerekszobából, mégpedig abból a fajtából, amelyiknek a hátsó kereke kormányzott.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Minden gyerek a kukásautókon ámul, pedig a két méterre felemelkedő és bukó tartály a nagy szám

Aki autóhoz szokott, és nem targoncán vagy kombájnon nevelkedett, annak a Gianni Ferrariban a kanyarodás a legszokatlanabb. Az apró kormánykerék elfordítására nem az eleje, hanem a hátulja tér ki, ami a szakik szerint sokkal precízebbé és könnyebbé teszi a fák és virágágyások körbenyírását. A fordulóköre nevetséges 1,2 méter, a talicskafelni-méretű hátsó kerekeket szinte derékszögig alá lehet szedni. Akárcsak a fűnyíróasztal és a tartály emelőszerkezete, a hagyományos kormányművet helyettesítő két munkahenger is hidraulikus, és van még egy további nagynyomású cső is a kiegészítő szerelvények, például a hótolólap vezérlésére. Persze nem olajáramlás, hanem kardántengely hajtja az elöl serénykedő munkaeszközöket, amelyek közül a hómaró lehet a legszórakoztatóbb - főleg, ha zárt fülkével óvják meg a vezetőt a kockára fagyástól. A novemberi időjárásra tekintettel nem ezt, hanem az utcaseprő-adaptert próbáltuk ki, amellyel a szemetet és az faleveleket az óriáscsövön keresztül szintén a hátsó tartályba gyűjtöttük, a kisebb porfelverés érdekében pedig egy tartályból vizet permeteztünk az úttestre. Hogy van-e ilyen eszköz a tízmilliós parlamenti gépen? Nincs, néhány éve külön seprőgépet vásároltak.