Űrbázis a sztráda mellett

OMV finomító Schwechat
Vágólapra másolva!
Egy olajfinomító leginkább úgy néz ki, mint egy burkolatától megfosztott, gigantikus méretű gázkazán. Tartályok és végtelen hosszúságú csővezetékek orgiája, amelyből itt-ott egy-két füstölgő kémény tör az égbe. A Gyűrűk Ura Mordorja nézhet ki úgy, mint az éjjel-nappal gőzt okádó schwechati finomító, amelyet mindenki látott, aki autópályán közelítette meg Bécset. Megnéztük, mi van a kerítés túloldalán, és hol lesz a fekete iszapból üzemanyag. Bónusz: szétnéztünk Százhalombattán is, ahol többek között mélyfagyasztott Skodákat találtunk.
Vágólapra másolva!

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
A legtöbben ennyit látnak a Bécs szomszédságában lévő finomítóból. Jól áll neki a sötétség

Ahogy a százhalombattai, úgy a schwechati finomító is naplemente után mutatja a legszebb arcát, már amennyire szép tud lenni egy több hektáron terpeszkedő ipari létesítmény. Ám a báját pont az adja, hogy sötétben a gyertyaként izzó kéményekkel és a több ezer fényforrással úgy fest, mint egy óriás űrbázis vagy egy felborított karácsonyfa. Aki autópályán közelítette meg Bécset, már láthatta az út tőszomszédságában fekvő finomítót, amely mellett közvetlenül egy műanyag-feldolgozó és -gyártóüzem is van, de egy laikus számára egy fémkupacba folyik össze a megannyi tartály és csővezeték, amely látszólag minden logikát nélkülözve, elszabadult gyomnövényként tekereg az épületek körül. A Gyűrűk Urában a gonosz birodalma, Mordor festhet így, ám lényeges különbség, hogy orkok helyett overallos urak tevékenykednek a csőrengetegben. Normál földi haladó maximum csak egy jól szervezett terrorakció keretei között juthat a kerítés túloldalára - ám egy télire kikevert gázolaj kapcsán az OMV úgy gondolta, beenged néhány újságírót a csövek közé.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Dohányozni természetesen tilos, nem is nagyon van dolga a saját tűzoltóságnak, viszont ha igen, akkor nem egy szimpla karácsonyfatűzzel kell megküzdenie

Láncdohányosok számára pokoli munkahely lehet a schwechati finomító, mert az első és legfontosabb dolog, amelyet a belépőbe belesulykolnak, hogy soha és semmilyen körülmények között ne gyújtson rá. Ránézésre űrtechnikát sejtettem a kapun túl, ezért annál nagyobb volt a meglepetés, amikor egy szocreál irodaépület fogadott minket, amely tökéletesen konzerválta a hatvanas-hetvenes évek hangulatát. A 11. emeleti tárgyalóból csodás a kilátás a környéket elborító, gőzölgő fémkupacra, amelyet szemmel láthatóan elkerülnek a madarak, de annyira mégsem lehet káros a környezetre, mert közvetlen szomszédságában ott fekszik a névadó település. Igaz, stílszerűen a temető van a legközelebb a finomítóhoz.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Mintegy 700 ember üzemelteti a finomítót, nincs saját busz Bécsből, az ingázást mindenki maga oldja meg

Elrothadt planktonok levét isszák az autók, nem csoda, hogy finomítani kell nekik

Általános iskolában belénk vert teória: a kőolaj nem más, mint megannyi tengeri lény (főként plankton) bomlástermékéből képződött massza. A nyers kőolaj vagy más néven ásványi olaj leginkább szén és hidrogén különböző összetételű elegyéből áll, így a kémia nem véletlenül emlegeti szénhidrogénekként ezt a fajta fekete levet. Kevesen tudják, de létezik egy főként orosz tudósok által erőltetett másik teória is, amely szerint a kőzetlemezek alatt lapuló olajmezők jó része nem biológiai eredetű, tehát nem évmilliókkal ezelőtt elpusztult tengeri herkentyűkből erjedt, hanem egyszerűen a Föld keletkezésénél képződött - a naprendszerünkben sűrűn előforduló - szénhidrogénmassza szivárog a felszín felé.

Bármi legyen az igazság, az szinte biztos, hogy dédunokáink valószínűleg komplett idiótának néznek majd minket, hogy ezt a véges természeti kincset kormot okádó autókban égettük el ahelyett, hogy jóval hasznosabb dolgokat csináltunk volna belőle. A kőolajból nemcsak üzemanyag, hanem például korunk megkerülhetetlen eleme, műanyag is előállítható, de nélkülözhetetlen alapanyaga a gyógyszergyártásnak, a kozmetikai iparnak. Sőt: ha egyszer elfogy, lemondhatunk a rágóról, a növényvédő szerek jó részéről, és a vazelin sem lesz már a régi.

Forrás: tudasbazis.sulinet.hu

A nyers kőolaj finomítása úgy kezdődik, mint egy rendes pálinkafőzés, először tisztítani és ülepíteni, majd desztillálni kell. Nagyon leegyszerűsítve az történik Schwechatban is, hogy a vezetékeken beérkezett kőolajat felhevítik több száz fokra, majd egy gigantikus méretű oszlopba vezetik, ahol különböző hőmérsékleten kicsapódnak a más-más forráspontú komponensek.

Az ábra jól szemlélteti a folyamatot, felül távoznak az olyan értékes gázok, mint a metán, etán, propán és bután, majd lefelé haladva a benzin, a petróleum - ebből lesz később a repülőgépeknek szánt kerozin -, a gázolaj és különböző párlási maradékok (pakura) csapódnak ki. Ezekből olyan finomságok készülnek, mint a különböző kenőolajok vagy éppen a gyertya. A henger alján leülepedett forró fekete massza sem megy kárba, hiszen ez nem más, mint a bitumen, amiből leginkább utakat építenek. A fentiekből látható, nem véletlenül nevezik folyékony aranynak az olajat, mert minden porcikájából valami értékes nyerhető, ráadásul a kitermelésénél és finomításánál nyert gázokból is pénzt lehet csinálni, ami meg is látszik az érintett országok GDP-jén. Nem véletlen, hogy Budapestről többen utaznak Dubajba egy gyors üzleti útra, mint fordítva.



Rövid pörgős prezentáción megtudjuk, az egész schwechati finomítássztori még 1938-ban kezdődött, amikor felépült a szép nevű Nova Öl- und Brennstoffgesellschaft vállalat, amit annak rendje és módja szerint lebombáztak 1944 júniusában. A jelenlegi finomító alapjait 1958-ban rakták le, hogy rá két évre beinduljon a termelés. Átlagosan napi mintegy 20 ezer tonna nyers kőolaj érkezik különböző csővezetékeken keresztül, amelyek közül a legnagyobb szerepe a Triesztig nyúló hálózatnak van. A feldolgozott olaj mintegy tíz százaléka hazai termelés, a többi Oroszországból, Kazahsztánból, Szíriából származik, de igazából jöhet bárhonnan, ha jó áron tudja megszerezni az OMV, akár Nigériából is.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Egy színesfémtolvaj számára így nézhetne ki a mennyország

A kész üzemanyagok túlnyomó többsége ugyancsak vezetéken keresztül távozik, többsége egyenesen a Duna másik oldalán fekvő lobaui tanktelepre kerül, hogy továbbcsorogjon a környező országokba, a termelés mintegy fele viszont osztrák járművekben ég el. Nem meglepő, hogy a nyersolajból a legnagyobb arányban gázolajat (38%) állítanak elő Schwechatban, a második helyen áll a benzin (23%), amit már csak kisebb tételek követnek, mint például a kerozin (8%), utóbbi egy része egyenesen a közeli reptérre folyik. Kérdésemre, hogy mennyire gyakori a vezetékek megcsapolása, csak egy elnéző mosoly volt a válasz, ahogy arra, is, hogy vajon van-e valóságalapja az urbánus legendának, amely szerint az osztrák benzintől jobban megy és kevesebbet fogyaszt a magyar autó. Mint megtudom, a hazai OMV-kutak jó részénél ugyanazt a schwechati finomítóból származó üzemanyagot lehet kapni, mint Ausztriában, így a szomszédban tapasztalt szerényebb fogyasztás inkább annak tudható be, hogy odaát jobban betartják honfitársaink a sebességhatárokat.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Busszal bevittek a csövek közé, ahol egy kis aranyhalas tavacska is volt. A finomító "agya", azaz a központi irányítóegység egy aprócska földszintes épületben van eldugva a csövek között

Télre mást kevernek

A benzin főzőcskéje még csak-csak elmegy egy viszonylag konstans folyamatnak, a gázolaj előállítása viszont olyan, mint a balatoni lángosbiznisz: szezonális. Más összetevőjű és más adalékokkal megbolondított üzemanyag kell egy dízelautónak télen és nyáron. Az ok nagyon egyszerű: hidegben a gázolajban lévő parafin szeret kikristályosodni, tehát darabos lesz, és ezzel a jégkásával nem sok mindent tud kezdeni az üzemanyagszűrő és a nagy nyomáson dolgozó befecskendező. Ha nyári gázolaj maradt a tankban, már mínusz 10 fok környékén nem indul az autó, aminek igazából csak örülni kell, mert nagyobb károsodás történhet, ha a parafinkristályok pusztító útjukra indulnak az üzemanyag-ellátó rendszerben a motor felé.

Forrás: [origo]
Biokomponensekkel, speciális adalékokkal és magasabb cetánszámmal oldják meg, hogy nagy hidegben ne dermedjen meg a gázolaj. Télen az alapdízelhez is más adalékokat adnak, az átállást ősszel kezdik meg a kutaknál, így október vége felé kiürül a nyári készlet

A fenti problémát speciális gyártási eljárással és adalékolással (például biokomponensekkel) lehet tompítani, amit meg is tesznek az olajtársaságok, ráadásul a legtöbben az előírt szabványnál is tovább mennek. Az ilyen típusú üzemanyagokat hívják prémium gázolajoknak, és arról lehet őket felismerni a kutaknál, hogy mintegy 30-40 forinttal drágábbak. Az OMV-nél MaxxMotion névre hallgat a tuningolt dízel, amely különböző komponenseinek köszönhetően mínusz 35 fokig is olyan állagú marad, hogy gond nélkül indul vele az autó. Természetesen ez még kevés ahhoz, valaki a drágább dízelt adó pisztolyért nyúljon egy kúton, de a prémium gázolaj nem csupán a dermedésgátló adalékaival tud többet, hanem teljesen más gyártási eljárásának köszönhetően hatékonyabban és tisztábban ég el, így némileg csökken a fogyasztás, nem rakódik le annyi szennyeződés a motorban. Ráadásul azt a szívességet is megteszi, hogy a már odasült kormot feloldja.

Persze amikor nemzeti sport az olcsóbb üzemanyag utáni vadászat, pont letojja az egyszeri autós, hogy jó a motornak, meg kevesebb a korom, viszont mínusz 10 fok felett legalább egy féltanknyit megéri vegyíteni, mint arra várni, hogy kiolvadjon a massza.

Eközben Százhalombattán

A schwechati kirándulás után pár nappal jött egy meghívó a Moltól is, hogy sok szeretettel várnak minket százhalombattai főhadiszállásukon, ahol ugyan magát a finomítót nem nézhettük meg, cserébe viszont végigjárhattuk a szomszédságában fekvő laborokat. A valóságban pont úgy zajlik minden, ahogy azt elképzeli az ember egy vegyi üzemről: halálfejes figyelmeztetéssel ellátott ajtók mögött fehér köpenyes hölgyek és urak lötyögtetik, fagyasztják, majd megint lötyögtetik az üzemanyagokat olyan gépek társaságában, amelyekről ordít, hogy egy jobb családi ház is kijönne belőlük a budai hegyekben.

Forrás: MTI/Máthé Zoltán
Az 1965 óta üzemelő százhalombattai finomító kapacitása évi 8,1 millió tonna, tehát a schwechatiéval vetekszik, viszont magasabb Nelson-indexszel rendelkezik, ami azt jelöli, hogy egy finomítóban hányféle egyéb terméket nyernek még ki a kőolajból az alap üzemanyagokon kívül

A legtöbb munka és kísérletezgetés az adalékokkal történik, ugyanis ezek már kis mennyiségben is jelentősen befolyásolhatják az üzemanyagok tulajdonságait. Néhány extra komponenssel a dízel jobban bírja a hideget a benzin pedig hatékonyabban ég el a hengerekben. Az adalékok hatását számítógéppel is modellezni tudják, de az igazi próba a valóság, sőt annak egy nehezített változata: először fékpadra szerelt motorokba, majd görgős tesztpadon futók autókba öntik a tesztüzemanyagokat, és figyelik a rendszer legapróbb rezdüléseit is. Ott jártunkkor épp egy hűtőkamrában csonttá fagyasztott Skoda Octaviának vizsgálták a hidegindítási képességeit.

Forrás: [origo]
Ez nem egy urológiai labor, hanem a Mol egyik százhalombattai hűtőkamrája. A gázolajban lévő parafin hidegben szeret kikristályosodni, ezért különböző adalékokkal tolják ki a fagyási pontokat, a prémium dízel mínusz 30 fokig is bírja

Egyébként a Molnál nem csupán a saját, hanem a hazai kereskedelemben is forgalmazott adalékokat is vizsgálják, mert könnyen előfordulhat, hogy valamelyik komponens "üti" egymást az adalékok közül. Megtudjuk, a legtöbb Magyarországon kapható adalékkal nincs gond, viszont általában nem is táltosodik meg tőle úgy az autó, ahogy azt falkonokon hirdetik, tehát akkor járunk a legjobban, ha nem kezdünk el az étrenddel kísérletezni. Az adalékok túlzásba vitele már csak azért sem ajánlott, mert egy idő után gyantás lerakódás alakulhat ki tőle a motortérben.

Forrás: [origo]
Némi reszelés után simán beindult a mínusz 30 fokra hűtött Skoda, de a dízelmotor hangján azért hallani lehetett, hogy nem ez a lételeme