Papírjaguárok a Szaharában

Két elszánt tanár, egy szerelő és egy kütyüdoktor Trabant 601-esekkel indul az afrikai Bissau-Guineába. A finisben megnéztük, ahogyan egyik kocsijukat általános iskolások készítik fel a versenyre, a másikkal pedig elmentünk egy próbakörre, hogy némi ízelítőt kapjuk a 8642 kilométer komfortjából.

Tímea, Tivadar, Ádám és Kálmán kevesebb mint 150 ezer forintért vette a két Trabant kombit
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)

A polgárháború miatt megváltozott az idei Budapest-Bamako útvonala

Minden eddiginél hosszabb, 9920 kilométeres lett volna az idei verseny bamakói befutóval és fakultatív, négynapos bissau-guineai fináléval, de a zűrös politikai helyzet miatt végül el kellett kerülni Mauritániát. Így a verseny január 25-én a Budapesti Kongresszusi Központ elől rajtol, majd Olaszországot átszelve hajón éri el Afrikát, és a Szaharát érintve február 9-én Bissau-ban ér véget. A verseny kategória résztvevőire jó néhány tájékozódási és logikai feladat vár, de a túra kategória mezőnye is a korábbiaknál kalandosabb körülményekre készülhet. Természetesen az idei versenyre nem lehet már nevezni, a 2014-es futamra viszont igen, ahol külön Bamako Sprit kategóriát hirdetnek a 30 évnél öregebb, lehetőleg KGST-autóknak, oldalkocsis motoroknak, hókotróknak, önjáró reptéri lépcsőknek, fagyiskocsiknak és más kretén szerzeteknek. Húsz csapat kap ebben a műfajban ingyenes részvételi lehetőséget, amúgy a túra kategóriában a jelentkezés időpontjától függően 250-700 euro/fő, a verseny kategóriában pedig 1200-2500 euró/jármű a nevezési díj.

Elértek a könnyűszerkezetes alkatrészraktárhoz, onnan már látjátok a szervizkamiont, utána vegyetek egy jobbost, és egyszer csak elértek a fényezőkamrához" - na, ilyen útbaigazítást el nem tudtunk volna képzelni a Budapest-Bamako-ralin induló csapat főszervezőjétől, Tivadartól. Persze nem is mondott ilyesmit a telefonba, csak annyit kért, menjünk be a kőbányai Szent László Általános Iskola autós bejáratán, ahol egyébként nem sokkal utánunk a menzás furgon is befutott a gyerekek kosztjával. Az épület szűk, földszinti folyosóján parkolt az egyik, eredetileg sárga színű, félkészre dekorált Trabant kombi, felette két lány állt egy-egy létrán, akik egy tanárnő vezényletével éppen zsiráfot pingáltak a tetőre.

Nem ecsettel, hanem szivaccsal hordták fel a festéket, a pöttyözéses technika miatt némi impresszionista ízt adva az alkotásnak. Hasonló módszerrel, szintén előre legyártott sablon alapján készült korábban a párduc, az orrszarvú és az oroszlán is, a rajtszámnak kihagyott üres felületen azonban még látszik egy régi matrica nyoma. A diákjai gyűrűjéből szabaduló Tivadar bácsi beavat a kocsi celebmúltjába: ez a Trabi szerepelt annak idején a Jóban Rosszban egyik epizódjában mint a Bodolai cég ételfutára, a nem túl fantáziadús logót egy tányér, egy kés és egy villa alkotta. Az 1985-ös évjáratú Trabit a bamakós csapat egy használtautó-hirdetésben találta, és alku után végül 60 ezer forintért vásárolta, a dekoráció másik részét pedig a Vajk-sziget Általános Iskola diákjaira bízta.

Tanári segítséggel általános iskolások pingálták a duroplaszt kasztnit. Szúrófény is került a tetőre

Egy csoportkép erejéig kitoljuk a kocsit az udvarra, ahol társa, az eredetileg fehér színű, szintén kombikarosszériás Trabi ácsorog, amely 1987-ben még Hycomatnak született, de később átalakították hagyományos kuplungosra, és 85 ezer forintba került. Egy másik csapattag, a szintén tanárként dolgozó Tímea diákjai festették ki a VIII. kerületi Losonci Téri Általános Iskolában, de becsúszott néhány nehézség a számításokba. Először is tíz lépcsőfokon kellett felcipelni a Trabantot (még jó, hogy a spórolós NDK-sok ilyen könnyű népautót gyártottak), volt ám nagy meglepetés a másnap reggeli becsöngetés előtt. A színkeverésbe némi hiba csúszott, mert megfolyt néhány árnyalat, ezért a javítások után végül le kellett lakkozni az egész karosszériát - de igazán szép lett. További galibát okozott, hogy a gyerekek lelkesedésükben a rajtszámok helyére egy-egy zebra- és zsiráffejet festettek, de végül egyedi engedéllyel a hátsó sárvédőre kerülhet az azonosító.

Az iskolák nemcsak az autók dekorálásával segítik a Go Trabi Go csapatot, hanem adományokat (például tanszereket, játékokat) is gyűjtenek, amelyek egy Afrikában épülő iskolába kerülnek, sőt célba érés esetén az autókat is nekik adják. Stílszerűen a gyerekkórus a "Trabanton szállni élvezet" című dallal búcsúztatja majd a háromhetes kalandra vállalkozó felnőtteket, akik természetesen nem az erősebb, 4x4-es járműveknek szánt verseny-, hanem a huszonéves keleti technikának így is épp elég nagy kihívást jelentő túrakategóriában indulnak. A 8642 kilométeres futam végcélja a polgárháború miatt ezúttal nem Mali, hanem a Szenegáltól délre fekvő Bissau-Guinea lesz. Aki most felszisszenne, hogy akkor mégis mi jogon hívják az egész kalandot Bamakónak, azt azért emlékeztetnénk a névadó Dakar városától kereken egy kontinensnyi távolságra megtartott nemzetközi versenyre...

Négyütemű, nyitott, műfüves és cseh Trabant Afrikában

Villám Géza afrikai autóversenye arról híres, hogy kevés megkötése van, a kalandról szól, és a túrakategóriában névről évre jó néhány flúgos futamba illő járgányt felvonultat. Így a felhozatalból a Trabantok sem maradhattak ki, mindjárt az első Bamako-évben, 2006-ban rajthoz állt egy 1.1-es négyütemű kombi pótkerekekkel és ködlámpákkal a tetején, a Coimbra Racing színeiben. Egy évvel később egy nyitott változat 8200 kilométert tett meg saját lábán, és a csak az utolsó napon kellett vontatni az AC-pumpa hibája miatt (utólag négyütemű motor került bele). A Tramp így is a remek 16. helyet szerezte meg Afrikában, majd több társához hasonlóan Bamakóban eladták. Csak 2011-ben állt rajthoz eredeti, kétütemű Trabi, bár a karosszéria műfüves borításával és a tetején berendezett focipályával azért ez is elég messze állt a gyári állapottól. Tavaly egy cseh csapat szintén egy 601-es kombival próbált szerencsét, de már Olaszországban motort kellett cserélniük, és mindig a mezőny után jártak. Végül Szenegálban, egy játszótéren hagyták a versenyautójukat - mászókának.

Tavalyelőtt több mint 8200 kilométert tett meg önerőből a Trabant Tramp. Persze nem zokszó nélkül

A csapatban mindenki hosszú éveken át trabantozott korábban, ezért a típusválasztásban viszonylag könnyen meg tudtak egyezni, de eredetileg egy autóval terveztek indulni. Ez bizony a 26 lóerőnek és a hátul ülőknek is pokoli tortúra lett volna, nem beszélve arról, hová kerülnek a csomagok. Ráadásul így csak rengeteg - mára igen drágán felvásárolható - pótalkatrésszel lett volna esély életben tartani szegény párát, vagyis oda az olcsóra tervezett büdzsé. Megszületett hát a döntés: két autó kell, amelyből végszükség esetén az egyik vontathat, vagy kilehelheti a lelkét, és a másik javára donorrá válhat. Mindenképpen helyet kell szorítani valamelyik csomagtartóban ötven liter Arol 2T olajnak, mert ilyesmit az afrikai benzinkutakon állítólag nemigen ismernek. Naiv feltételezés azt hinni, hogy kétütemű motorokat legalább a fűnyírókban használnak arrafelé - inkább tevével gondozzák a gyepet, már ahol van.

Utolsó simítások: az egykor a Jóban Rosszban sorozatban celebkedő sárga Trabira rajtszám kerül

Egy ilyen út alapos felkészülést igényel, amihez pontos munkamegosztásra van szükség. Tivadar intézi a szervezést, a kapcsolattartást és a nevezéssel kapcsolatos dolgokat, Tímea pedig az egészségügyi előkészületekkel (oltások, stb.), térképekkel és egyéb háttérügyekkel foglalkozik. A harmadik csapattag, Ádám a műszaki ügyekért, többek között a fényképezőgépért, a videokameráért, az online kapcsolattartásért és a mindkét kocsiba beszerelt CB-rádióért felelős. Ő kezeli - a gumiabroncsokhoz, gyógyszerekhez és néhány más dologhoz hasonlóan szponzori felajánlásból való - profi, saját áramellátású GPS helymeghatározókat, ilyen útra öngyilkosság lenne mezei, tapadókorongos navigációval elindulni.

De a világ szeme mégis a negyedik csapattagra, Kálmánra figyel, aki történetesen Tímea öccse, és 14 éves kora óta Trabantokat bütyköl. Mint a csapat szerelője, ő rázta gatyába az öreg kocsikat, amelyek közül az egyikben - a sors fintoraként a drágábbikban - még motorgenerálra is szükség volt. Ezen kívül megerősítette a futóműveket (különösen a lengőkarok és a rögzítőpontok környékén), rendbe rakta a fékeket, 55 amperórásra cserélte a gyári aksikat, és kijavított millió más apróságot, na meg beszerzett az útra egy csomó pótalkatrészt. Grátiszként még újra is kábelezhette az egyik kocsit, mert leégtek benne a kábelek - közvetlenül az után, hogy elhozták az autóvillamossági szerelőtől...

Itt is van zebra, de Afrikában talán igaziakat is lát a több mint 25 éves Trabi. A kocsi adomány lesz

A készre dekorált, eredetileg fehér színű Trabanttal egy próbakörre is elmehettem. Úgy tűnik, jó munkát végzett Kálmán, de ennyiből nem hogy 8000, hanem még 80 kilométerre sem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Mindesetre a kritikus pontnak számító, nehezen beállítható fék remekül fogott, egyik irányba sem húzott el a Trabi lassításkor, az ajtók finoman záródtak, a kevéske kezelőszerv jól működött. Egészséges hangon, jól vette a gázt a motor, és 26 lóerejéhez képest nem gyorsított rosszul, sőt az alapjárata is rendben volt. A zsírzás híján rendszeresen szorulóssá váló sebességváltó vajpuhán és precízen működött, nem volt holtjátéka a kormánynak - ha mindez összeáll, a közhiedelemmel ellentétben nagyon is jól vezethető, agilisan kanyarodó autó a Trabi. Persze rugózási, ülés- és zajkomfortjával az elvárható alatti minimumot nyújtja, de hát ezt három héten keresztül elviselni része a kihívásnak. Íme tehát a csapat, amely a fapados versenyre fapados autóval készül, valószínűleg sokat fog szerelni, de minden követ megmozgat azért, hogy a magyar gyerekek adományai az afrikaiakhoz kerüljenek: nem lehet nem nekik drukkolni.

Alternatív út: Kőváry és a sárga veszedelem kalandjai Monte Carlóban és Amerikában

Lelkes amatőrök mellett egy profi pilóta, Kőváry Barna gondoskodik arról, hogy Kelet-Európán kívül más országokban is minél többen megismerjék a duroplaszt karosszériát, a kékes kipufogófüstöt és a ring-dididing-ding-ding-ding-ding motorhangot. A látványos, bevállalós vezetési stílusáról híres Barna tavaly, pályafutása huszadik évfordulóján (1992-től 2002-ig Trabanttal indult) benevezett a Rallye Monte Carlo Historique-ra, Európa egyik legendás veteránversenyére. Természetesen kétütemű Trabival, amely 26 lóerejével a mezőny leggyengébb autója volt, viszont imádta a közönség, és a 202. helyre tudott befutni a 320 induló közül. A tavalyi év során Kőváry hazai versenyen Historic EB kategóriát is nyert, idén pedig hajóra teszi sárga versenyautóját, és meg sem áll vele Amerikáig, ahol jókora road show keretében autózik el vele Houstonból Charlotte városába, a NASCAR-versenyzés fellegvárába. Nemcsak a depóban rontja majd a levegőt a Trabanttal, hanem rajthoz is áll vele az oválpályán, végül pedig a Vöröskeresztre hagyja az arrafelé teljesen ismeretlen kétüteműt.

Kőváryék a fűtetlen utasterű Trabanttal a téli Rallye Monte Carlo Historique-on. Fotó: Makai Gergely