Patrick Swayze is ilyennel csajozott - Chevrolet Bel Air 4.2 V8 (1956) veteránteszt

2013.03.01. 8:49

A rock 'n' roll korszak talán legismertebb klasszikus amerikai szedánja a Bel Air. Egy második szériás példányt vittünk el kipróbálni.

Talán nyolcéves lehettem, amikor a Dirty Dancing című táncos alapművet bemutatták itthon. Nővérem unszolására mentünk el a zamárdi kertmoziba, akkor engem csak Patrick Swayze autója hozott lázba. Egy 1957-es, kicsit kopott, horpadt fekete Chevy Bel Airrel közlekedett, amelyet - a Ladákhoz, Trabantokhoz és Wartburgokhoz szokott kissrácként - leesett állal, átszellemülten bámultam. A Bel Air akkor olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy a mozivásznon látott, 1955 és 1957 között készített második széria mindig a kedvenc amerikai autóm maradt, elsősorban a formája miatt. Kétajtós sportszedánként volt a legkelendőbb, összesen hatféle kivitelben - a kétajtós mellett kétféle négyajtós és kombi karosszériával, továbbá kabrióként jött le a szalagokról.

Az itt bemutatott példány 1956-os, és a második ráncfelvarrás előtti. Ezt onnan lehet tudni már az első pillantásra, hogy egy viszonylag egyszerű felépítésű, vízszintes, két végében helyzetjelzős hűtőrács uralja az orr részt, míg az 1957-es (a filmben is szereplő) felfrissített Bel Air két végén tekintélyes kúppal felszerelt, lekerekített végű maszkot kapott. Az orr részen kívül áttervezték a hátsó lámpát és a lökhárítót is, és az egész autónak más karaktert ad, hogy az 1956-osnál a keskeny csíkban induló oldaldísz hátul teljesen kinyílik, az autó feneke és teteje eltérő színű, mint az orra. Négyajtósból a klasszikus, és itt is szereplő változaton túl piacra dobtak egy olyat is, ahol nem volt B-oszlop, és ha leengedték az ablakokat, úgy nézett ki, mint egy sportos kupé. Motorból sorhatosat és V8-asat rendelhetett a vevő, a bemutatott példány orrában ez utóbbi gurgulázik. Mivel az autó mindössze 68 ezer kilométert tett meg eddig, nem volt szükség a felújításra, a 4340 köbcentis, felülszelepelt nyolchengeres 162 lóerővel viszi az 1,5 tonnás óriást. Egykor választani lehetett háromfokozatú manuális vagy kétgangos Powerglide automata váltó közül, ebbe az automatát szerelték. Nem volt vele még gond, szépen teszi a dolgát.

Forrás: Karner Miklós
A géptető végén vadászgépet mintáz a dísz, a későbbi változaton ez már hiányzott. Nem nagyok az üvegfelületek, de a panoráma-szélvédőnek hála jó a kilátás előre

Az autót egyébként egy ismert magyarországi restaurátor-műhely hozta be Amerikából, onnan érkezett jelenlegi gazdájához. A motorhoz hasonlóan a karosszéria is rozsdamentes, remek állapotnak örvendett, és csak azért kellett lefényezni, mert egy itthon szerzett sérülést nem tudtak volna szépen kijavítani. A kétféle zöld árnyalatból a tervek szerint a díszléc alatti sötétebbet varázsolták volna újjá, de végül a felső rész sárgászöldje sem kerülte el a "frissítést". Az ülések textilkárpitját leszámítva az utastér is ragyogó állapotban megmaradt, ezért mindössze azok újrahúzását kellett elvégezni.

Forrás: Karner Miklós
Szolidnak mondható fecskefarok oldalanként egyetlen vörös lámpával. A díszlécek és a krómozott elemek mind eredetiek. Még sosem hagyta cserben a gazdáját

A Bel Air a mai körülmények között is élvezetes jószág, különösen a hosszú távú használatban érzi magát elemében: a ringatózó, lágy rugózás az úthibák nagy részét kivasalja, menet közben a V8-as csendesen surrogva aláfestő zeneként kényezteti az utasokat. A szervo nélküli volánnak is egyedül parkoláskor érezni a hátrányát, a kissé túláttételezett kormányszerkezet karaktere illik az ötméteres cirkálóhoz. Négy fékdobra bízták a lassítást; csodákat nem lehet tőle várni, de tisztességgel helytáll.

Forrás: Karner Miklós
Jellegzetes, ötvenes évekbeli amerikai autós műszerfal. A sebességmérőn kívül vízhőmérővel és tankszintjelzővel szemez a sofőr. Működik a gyári rádió és az anyósülés előtti óra is. Klímaberendezés nincs, ahogy az automatikus távfényváltót, az úgynevezett "Varázsszemet" is hiába keressük; ezek mind később megjelent extrák. Középen van egy zárható kesztyűtartó, ez az egyedüli rakodóhely

Műszaki adatok
Motor:
nyolchengeres, V-elrendezésű, folyadékhűtéses, felülszelepelt, hengerenként kétszelepes, négyütemű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4343 cm3. Teljesítmény: 162 LE, 4400/perc fordulaton. Nyomaték: 348 Nm, 2400/perc fordulaton. Vegyes fogyasztás: 16-20 l/100 km. Végsebesség: 154 km/h. Gyorsulás 0-100 km/h: 14,3 mp.
Erőátvitel: kétfokozatú automata váltó, hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős háromszög-lengőkaros felfüggesztés tekercsrugóval, hátul merev híd hosszanti laprugóval. Elöl-hátul dobfék.
Felépítmény: Négyajtós, hatüléses, alvázas acélkarosszéria
Hosszúság x szélesség x magasság: 5016 x 1890 x 1499 mm. Tengelytávolság: 2921 mm
Saját tömeg: 1580 kg. Gumiméret: 215/75 R 15.


KAPCSOLÓDÓ CIKK