A Nyugat Zsigulija - Opel Kadett C 1.2 S (1976) veteránteszt

Népautó volt, akár itthon a Zsiguli vagy a Wartburg, mégsem mondhatjuk, hogy egy ligában játszottak. Ez az Opel hátul hajt, és kora ellenére még mindig sokkal jobban megy, mint amit elvárna az ember egy négyajtós családi szedántól.

Amikor először belegondoltam, hogy mi vár rám a Kertész utcai garázsban, nem kezdtem el borzongani a lelkesedéstől. Egy átlagos német kisautó a hetvenes évekből, mintha ma egy Škoda Fabiát vagy Suzuki Swiftet próbálnék ki. De - ahogy már máskor is megesett velem - hamarosan rájöttem: teljesen alaptalanok voltak az előítéleteim. Igen, az Opel Kadett C valóban egy nagy sorozatban gyártott, különlegesnek semmiképpen nem mondható, spártai, ráadásul a külsejét tekintve is átlagos modell, de talán éppen ezért tetszett meg olyan nagyon; élvezet autókázni vele, s mindazt adja, amiért lehet egy veteránt szeretni. A menetpróba előtt néhány szó magáról a típusról és a főszereplőről.

A hátsókerék-hajtású modell 1973 és 1979 között készült, és rengeteg országban, többféle márkanéven futott (Buick, Chevrolet, Daewoo, Holden, Isuzu stb.), tulajdonképpen igazi világautó volt. A ralisportban is sikeres kupé a legismertebb és legkedveltebb a veterános körökben, az egyéb variánsok (háromajtós ferdehátú és kombi, két- és négyajtós limuzin) sem tűntek el, elsősorban Németországban és a Benelux-államokban van rajongótáboruk. Ez az autó 1976-ban gördült ki a gyárkapun, de még az éppen ebben az esztendőben megejtett enyhe ráncfelvarrás előtti kivitelben: első irányjelzői a lökhárítók alatt lapulnak, három vízszintes rácsot kapott a hűtőmaszk, a márkajelzés a motorháztető végén trónol.

Csak a sárga szín miatt feltűnő jelenség az utakon. A gyári ködfényszórók és az 5,5 colos acél sportfelnik extraként jártak hozzá, az utóbbiakhoz a középső kupakokat és a felnikarikákat utólag szerezte be a tulajdonos

Négyajtós szedánból nincs túl sok, hiszen ezeket általában nem óvták, hanem családi vagy munkaautóként lelakták, elpusztították. 1981-ben jött az országba, a mostani gazda, Felkai Gábor, a veterán és youngtimer kereskedelemmel, tárolással foglalkozó Kultmobil tulajdonosa annyit tud az előéletéről, hogy első itthoni éveit megkímélve töltötte, majd - már a rendszerváltás után - egy festőkisiparos szerezte meg. Nála sem volt rossz sora, ám a sárvédőívek, küszöbök, valamint a motorháztető és a csomagtérfedél peremei elkezdtek rozsdásodni, így ezeket javítást követően (a gyári pasztellsárga helyett) barnás kencével lefújták. Ezzel együtt jó karban megmaradt, és következő - Opel-rajongó - tulajdonosa is óvta, majd 2006-ban költözött Gáborhoz. Az akkor 30 éves Kadett órája kicsit több mint 100 000 km-t mutatott, azonban ez (a külsejétől eltekintve) nemigen látszott rajta. Ülés- és ajtókárpitjain nem hagyott nyomott a használat, szőnyegei olyanok, mintha sosem taposták volna cipők és bakancsok.

Sportdobot kapott hátra, így sokkal szebben (öblösebb hanggal) muzsikál. Van hátsóablak-fűtés és kiegészítő ködzárófény is, mindkettőt gyári kapcsoló működteti. Kapható volt gyári (fém) napfénytető is

Garázsban töltött évekre utal, hogy gyári állapotú, vagyis nem is repedezett a műszerfal teteje, a tetőkárpit, a gumikéderek és a napellenzők mind újszerűek. Két átalakítást kellett rajta végrehajtani: a korhű, de nem eredeti rádiósmagnó átadta a helyét a gyári rádiónak, s a méretes hangszórókkal elcsúfított kalaptartót is helyreállították. A motorhoz nem kellett nyúlni, ugyanígy a motortér egésze is az 1976-os állapotot tükrözi. Gábornak igazából csak a külsejével kellett foglalkoznia. Minimális lakatolni valót találtak a bal hátsó küszöbrésznél és a sárvédőknél, majd jöhetett a külső fényezés. Nem szedték szét az autót, mivel belül mindenütt hibátlan volt a lakkozás, a fényezők megoldották a feladatot. A 2010-es FIVA minősítés előtt csak az egyébként jó állapotú futóművel és padlólemezzel foglalkoztak, kapott egy új, viaszos alsó védelmet, javították a kipufogórendszert.

A gyönyörű, gyári állapotú műszerfal felső pereme puha műanyag. A vezetőt sebességmérő, időóra, vízhőfok- és üzemanyagszint-mérő tájékoztatja. A gyújtáskulcs alatt és a középső tükör felett lámpa világít, ha kinyitjuk az ajtót. A kormányvédőt itthon készítették

Rövid kísérletezést követően beindul az 1,2 literes négyhengeres. Ez az erősebbik, S kivitel, Solex 35-ös karburátorral, 60 lóerővel. Néhány perces bemelegítés közben a szívatót lassan vissza lehet engedni, a művelet végére szépen kisimul az alapjárat, rajtra kész a Kadett. 193 cm-es magasságommal elfogadható helyet találok magamnak a volán mögött. A néhány kezelőszerv használata pillantok alatt megtanulható, de szokatlan, hogy a bal oldali bajuszkapcsoló nemcsak az irányjelzőt, hanem az ablaktörlőt is kezeli. Nekivágunk Budapestnek, elsőre feltűnik, hogy milyen könnyedén jár a szervo nélküli kormány (mindössze nyolc mázsa a C), és a pedálokat sem izmos vádlikhoz tervezték. Négyfokozatú, közvetlen váltója határozott kézzel tologatható, bár a kart középre visszahúzó rugó már elfáradt. Nagyon élénk a gázreakció, ahogy megérintjük a pedált, már lódul is meg az autó, izmosabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Gyorsításkor ajándékként ott a morgós kipufogóhang, már-már sportkocsiban érezzük magunkat. A kor divatját tükröző (elöl kettős keresztlengőkaros, hátul Panhard-rudas) futómű jól boldogul a városi kátyús utakon, rugózását sem illethetjük rossz szóval. Gábor azt mondja: bármikor elindulna vele több száz kilométeres kirándulásra, megbízható, mint egy Doxa óra.

Eredeti fényezésű motortér, amelyben elvész a három helyen csapágyazott főtengelyű egy-kettes. Kézi szívató segíti a hidegindítást, az S motor 98-as benzint kér

Műszaki adatok
Motor: négyhengeres, soros elrendezésű, folyadékhűtéses, hengerenként kétszelepes, négyütemű, OHV benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1196 cm³.
Teljesítmény: 60 LE, 5400/perc fordulaton. Nyomaték: 88 Nm, 2600-3400/perc fordulaton. Vegyes fogyasztás: 7,9 l/100 km. Gyorsulás 0-100 km/órára: 17,5 s. Végsebesség: 142 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul Panhard-rudas futómű, elöl-hátul tekercsrugóval. Elöl tárcsa-, hátul dobfék.
Felépítmény: Négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4120 x 1580 x 1310 mm.
Tengelytávolság: 2400 mm. Saját tömeg: 805 kg. Gumiméret: 155/80 R 13.