Magyarország legőrültebb járműve

Egy békés családi Chevrolet és egy katonai teherautó románcából született, kombájnkerekeken gördül, minden útjába álló akadályt eltipor. Kipróbáltuk, milyen érzés vezetni, és hálát adunk az égnek, hogy a monster truck sosem tűnhet fel a visszapillantó tükörben - hacsak nem merészkedünk a vadászterületére.

Fotó: Mudra László [origo]
Három mázsát nyomnak a kerekek - darabonként. Ahol egy terepjáró elakad, ott ez vígan elmegy
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

Távirányítós autóként sok szülőnek ismerősek lehetnek a monster truckok: nagy kerekük van, és komplett LEGO-városokon képesek átgázolni. Életnagyságban azonban megrendítő élmény az első találkozás ezzel a piros lángnyelvekkel díszített, hatalmas árnyékot vető monstrummal. Ha valami súlyos tévedés folytán kiszabadulna a közúti forgalomba, a szembejövő sávba átlógva, messze az autók felé tornyosulva ötvenméteres körben apokaliptikus pánikot váltana ki - nem véletlen, hogy mostani tulajdonosa útvonalengedély helyett inkább inkább kamiontréleren hozatta fel Siófokról.

A kocsi előélete legalább annyira homályos, mint az Észak-Amerikában rejtélyes lábnyomokat hagyó, jetiszerű nagylábúé ('79-ben róla kapta a nevét a világ első monster truckja, a Bigfoot). Annyi biztos, hogy Magyarországon építették, és a másfél évvel ezelőtti vásárlás után alapos nagygenerálra volt szükség, mielőtt munkába állt volna a Kőkaland Élményparkban, ahol egy épített tereppályán hullámvasutaznak vele a vállalkozó kedvűek. Régóta furdalt a kíváncsiság, milyen érzés óriáskerekeken autózni - ez a konkrét példány pedig különösen megtetszett, mert a monster truck etikettől eltérően nem pickupból, hanem négyajtós családi limuzinból készült.

Szürreális látvány a magasban ágaskodó Chevrolet Malibu Classic, amely leánykorában egy derék amerikai családot szolgálhatott az otthon-munkahely-szupermarket háromszögben. Magyarországra érve aztán a kibelezett karosszéria vadházasságot kötött egy GAZ-66-tal, amit valószínűleg mindenki jól ismer, aki volt sorkatona. A laikusok kedvéért megemlítjük, hogy a név nem gyomirtót, hanem egy összkerékhajtású, 3,5 tonnás saját tömegű teherautót jelöl, amely a ZIL-ek és Uralok kisöccse. Természetesen lekerült róla a fülke és a plató, és az eredeti fölé egy második alvázat hegesztettek, végül erre a magaslesre szerelték fel a Chevy bódét.

Mivel a Varsói Szerződés államaiban senki sem aggódott a hektoliterszámra elégő üzemanyag miatt, a GAZ-66-ba annak idején dízel helyett V8-as benzinmotor került, amit egy az egyben megörökölt a monster truck a váltóval, a futóművel és a fékrendszerrel együtt. Eget rengető teljesítményre azért nem kell számítani, a 4,2-es blokk fénykorában 115 lóerőt tudott, de egy vérbeli terepjárónál úgyis az alacsony fordulattól ébredő 290 Nm-es nyomaték számít igazán. Az amerikás hangulathoz tökéletesen illik a V8-as motor gurgulázása és röfögése, amely egy oázist felfedező beduin szomjával vedeli a benzint a 38 literes Lada-tankból.

Fotó: Mudra László [origo]
Olyan érzés a személyautók után, minta egy emeleti lakásban ülnénk. 8-as erősségű földrengésnél

A tartályon kívül akadnak még bőven idegen alkatrészek - már ha lehet egyáltalán típustisztaságról beszélni a GAZ-Chevrolet öszvér kapcsán. Súlyos kazánlemezt hegesztettek az alvázszendvicsbe, a főfékhenger egy Roburból érkezett, az első szélvédő a korábban beleműtött Astra-üveg helyett most egy plexidarab, a tetőn Ikarus buszokról ismerős helyzetjelző fények pislákolnak. Az eklektikus műszerfalon még egy Csepel-fordulatszámmérőt is felfedeztünk, gyújtást ráadni ipari billenőkapcsoló, indítózni Ikarus-ajtónyitógombbal lehet. Az első ülések eredetét nem sikerült megfejtenem - hátra viszont egyáltalán nem építettek be padot, sőt, még az ajtókat is lefalazták. Bevallom, megfogott a posztszocialista alkatrészbazár, gányolás helyett inkább a szakik leleményességét látom benne, és végső soron működő gépezetet alkot az egész.

A monster truck legfontosabb eleme mindig a kerék, ez határozza meg kiállását, terepképességeit, autózúzó kapacitását, vagyis az egész show-t. Itt a 26 colos, kiszélesített felniken irgalmatlan méretű, V-mintázatú, orosz abroncsok feszülnek - egyenesen egy kombájnról! A monster truck mellett állva a legkevésbé sem nyugtat meg, hogy pont nyakmagasságban érnek véget a gumik, viszont miután nagy keservesen felmászok a kabinba, egészen más érzés kerít hatalmába.

Fotó: Mudra László [origo]
Így kell nagy lábon élni: gurulós lépcsőn jutunk fel a motortérhez, mintha kisrepülőbe szállnánk be

Mi ketten elpusztíthatatlanok vagyunk, tudatosítja bennem az amerikai-szovjet monstrum, de az elindulás utáni első métereken azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem adja magát egykönnyen. Szinkronizálatlan a váltó, úgyhogy egyesből kettesbe érdemes kivárásos taktikával vagy dupla kuplung-gázföccs kombinációval felkapcsolni. Hármast szúrni csak a sokadik körben merek a buckákkal és kanyarokkal teletűzdelt pályán, mégsem lenne elegáns elszállni vele, és letarolni a környező fákat.

Aki nem akar küzdeni a több mint félméteres utat bejáró váltókarral, bő gázzal nyugodtan elindulhat kettesből, és végig is mehet úgy a pályán - az ebédlőasztal méretű kerekek miatt ugyanis fixen be van kapcsolva a felező. Sofőrként azért így is akad munka bőven, a kormányzás például a szervórásegítés ellenére ólomnehéz, és a futóműgeometriát feleekkora gumikhoz tervezték. Minden útegyenetlenség megvezeti a kerekeket, amit abból lehet észrevenni, hogy a Chevrolet-volán olyan elszántsággal próbálja magát kiszabadítani a sofőr kezéből, amit David Merlini is megirigyelhetne. Flegma kormányfogásnak nincs helye, különben mehetünk ujjat gipszeltetni a balesetire, ráadásul a fékutakat is érdemes jó előre megtervezni - a hidropneumatikus GAZ-fék ugyanis a "hej, ráérünk arra még" szellemben reagál a lassítási kísérletekre.

Fotó: Mudra László [origo]
A monster truck elvileg platós óriást jelent, de sokkal bizarabb látvány négyajtós Malibu-kasztnival 

Abból a szempontból igen demokratikus a monster truck, hogy a legnagyobb kihívást nemcsak a sofőrjével, hanem utasával is megosztja. A dimbes-dombos pályán kegyetlenül dobál, amire titkon lehetett azért számítani: gondoljunk csak bele, hogy megváltozik egy átlagos személyautó rugózása, ha az eredetinél két számmal nagyobb felniken parádézunk vele.

A kerékméret-hatványozással az eleve nem luxuscikknek tervezett GAZ-66 megvadult, és alaposan összerázza a kakasülőn hánykolódó társaságot - menet közben érdemes tehát jó erősen kapaszkodni. Aki nem így tesz, egy-egy buckán a plafonig kirepülhet az anyósülésből, ami egy darabig vicces, de annyira azért nem lehet kellemes találkozni a kardánalagúton gomb nélkül meredező felező- és diffizárkarral. Egy-egy négypontos biztonsági övet azért célszerű lenne beépíteni, ezt leszámítva viszont nagyszerű a móka.

Fotó: Mudra László [origo]
Amerika kontra szovjet autóipar: a kormány Chevy, a padlóból kinövő sok váltókar GAZ-66

Nyers mivolta és őszinte brutalitása miatt az utolsó kör után úgy érzem magam, mintha megültem volna a legvadabb lovat a rodeón. A civilizált személykocsik után itt minden idegszálammal a vezetésre kellett koncentrálnom, holott higgyék el, szoktam öreg vasakkal küzdeni, nem a négyzónás klímás, masszázsüléses tesztautók univerzumában élek. Egy percig sem merült fel, hogy a porszáraz terepen bárhol el lehetne akadni vele, még akkor sem, ha egy vihar tövestől döntene fákat az útra.

Mint Tóth Sebestyén, az élménypark műszaki vezetője elmondta, néhányan direkt hóban vagy térdig érő sárban jönnek monster truckozni, vígan dagonyáznak a nyomvályúkban, és összezárt diffikkel, nekifutásból másznak fel az emelkedőkön. Arra a felvetésre pedig, hogy mennyire férfias kihívás óriáskerekűt vezetni, meglepő választ ad: nők is szoktak a volán mögé ülni, és higgyem el, sokszor ügyesebben mennek végig, mint a férfiak.

 

További lehetőségek az extrém dolgok kedvelőinek

Azoknak, akik különösebb élményt keresnek családi autójuk vezetésénél, de nincs lehetőségük saját játékszert tartani garázsukban, számtalan programot kínálnak Magyarországon. A terepezés kedvelői többféle off road járműbérlés, tréning és kalandtúra közül választhatnak, akár klasszikus terepjárókkal (Mitsubishi Pajero, Land Rover Defender stb.), akár quadokkal. Akik inkább a murvára esküsznek, raliautót is kipróbálhatnak, akár úgy is, hogy néhány saját kör után a navigátor székében élik át a versenytempót.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]Az Ariel felpiszkált Honda-motort kap, és alig 470 kilós. Nem rossz ajándék ilyet vezetni

Aszfalton a lehetőségek határa a csillagos ég: többféle formulaautót, pályaversenygépet vagy tuningolt utcai autót lehet bérelni, sőt olyan egzotikumok volánja mögé is be lehet ülni, mint a Ferrari vagy a Caterham. Szerkesztőségünk egy-egy tagja korábban Ariel Atomban élt át brutális gyorsulási erőket, itt a programban 100, 200, majd 300 lóerős teljesítménylépcsőkben lehet kiismerni a pehelysúlyú versenyautó képességeit. A lehetőségek között Iveco kamion vezetése is szerepel, a mottó pedig itt is ugyanaz, mint a többi élményprogramnál: élőben az igazi, nem szimulátoron!