Büszkék lehetünk, hogy közünk van hozzá - Audi A3 Sedan 1.4 TSI DSG-teszt

Először a kombik, aztán az SUV-k, végül a crossoverek elterjedésével összefüggésben temették sokan a klasszikus szedánformát, az öreg kontinensen legalábbis. Az autóformájú autó azonban tovább él, sőt virul: rövid időn belül a második prémiummárka kapta fel a témát, az Audi az A3 szedánnal egy számára új kategóriába merészkedik.

Magyarország alsó-középkategóriás prémiumszedán-gyártó nagyhatalomként pozicionálhatná magát, ha lenne ennek a címnek bármi értelme, mindenesetre vicces, hogy a Mercedes és az Audi is nagyjából egyszerre gondolta jó ötletnek, hogy hasonló jellegű, méretű, árú és célközönségű, közvetlen előd nélkül piacra dobott modellt a Kárpát-medencében gyártson. Lenne még itt hely egy BMW-gyárnak is... Ugyan ez nem egy összehasonlító teszt, de érdekes, hogy a kecskeméti és a győri újdonság mennyire markánsan más szemszögből közelíti meg ugyanazt a témát. Látványos, de ránézésre sem éppen praktikus karosszéria a Mercedestől, egy végtelenül kimért, ugyanakkor masszív karosszéria az Auditól.

Ha innen nézzük, nehéz megmondani, hogy ez éppen melyik Audi a tornasorból. A képekre kattintva galéria nyílik! Fotó: Koncz Dávid - Origo

A hétköznapi Audik közül a mai napig két igazán nagy kedvencem van, az egyik az első A8-as, gondolom nem nagyon kell magyaráznom, miért, és most vonatkoztassunk el attól, hogy mára jellemzően milyen alakok bitorolják ezeket az egykori überlimuzinokat. A másik az előző A4-es. A korabeli 3-ast ugyan jobb volt vezetni, az A4-hez pedig nem lehetett kapni igazán jó benzinest, mégis imádtam azt az egy tömbből faragott bombabiztos merevséget, amit az a relatív kis karosszéria a maga tökéletes minőségű belsejével adott. Ahogy 2008-tól megnőtt az A4, a bunkerérzés a múlté lett, ami maradt, nem volt más, mint egy jól megcsinált, lágy utazóautó, sokkal halványabb karakterrel. Titkon abban reménykedtem tehát, hogy az A3 szedán visszaad valamit az elveszettnek hitt érzésből, amit annyira szerettem a régi A4-ben.

Ez egy ízig-vérig Audi, nem egy Golf négy karikával. A felszereltséggel nem illik spórolni Fotó: Koncz Dávid - Origo

Tulajdonképpen nem csalódtam, bár a tervezéskor nyilván nem volt szempont, hogy újraélesszenek egy régi konstrukciót, azt már megtették az Exeo formájában. Az A3 hipermodern, a VW csoport moduláris rendszerének újabb terméke. Nem Golf négy karikával, ennyire már nem egyszerű a képlet. Ízig-vérig Audiról beszélünk, akkor is, ha azok az elemek, amikből lényegében felépül, a konszern egyéb modelljeiben is megtalálhatóak. A formavilág összetéveszthetetlenül audis, az Audin belül viszont tökéletesen összetéveszthető, gyakorlatilag bármelyik testvérével. Ha ismerünk egyet, ismerjük az összes többit is - a teszthét alatt többször vettem észre, hogy a tesztautó oldalán lévő felirat zavarta össze az érdeklődőket, akik maguktól nem feltétlenül észlelték volna, hogy egy újdonsággal ismerkednek éppen. Gyakran beígérték már a németek, hogy változtatnak az egy forma, több méret elvén, de úgy tűnik, egy ideig még ezzel kell megelégednie a márka rajongóinak. Az A3-vásárló cserébe pontosan ugyanazt az előzési presztízst tudhatja magáénak, mint azok, akik kétszer annyit költöttek egy single frame rácsra.

Milyen a futómű alatta? Olyan, hogy szinte észre sem lehet venni, egyszerűen rendben van Fotó: Koncz Dávid - Origo

Bőségesen felszerelt autót kaptunk kipróbálásra, bőrrel, navigációval, automata váltóval. Az utastér kialakítására semmi, de semmi panaszunk nem lehet, amennyiben a méreteket kihagyjuk a játékból. Arról inkább később. A barna bőrülések, szövettel kombinálva két osztállyal feljebb is simán elmentek volna, az összes kezelőszerv pontosan ugyanazt a súlyos komolyságot adta, amit a nagyok belsejében is tapasztalni lehet. Az MMI kijelzője az A6-osból ismert módon eltűnik a műszerfalban, ha nem használják, a hifi finoman szól, még a kormány is megtalálható változatlan formában a drágább Audikban. Tényleg megépítették a tökéletes minőségérzetet az alsó-középkategóriában is, ebben a tekintetben valóban semmi, de tényleg semmi kompromisszumot nem kell kötnünk.

Ahogy a CLA-ban, a lábtér itt is szerény. A klasszikus szedánforma miatt legalább a fejekre nem kell annyira vigyázni Fotó: Koncz Dávid - Origo

Volt szerencsém egy alapkivitelben is körülnézni. Nagy titkot nem árulok el akkor, ha kijelentem, hogy alapkivitelű prémiumautót venni nem túl ésszerű döntés. A futómű, a motor, egyszóval a hordozó, az autó lényegét adó technika valóban prémium, de a gyártók apró bosszantó részletekkel a használó orra alá dörgölik folyamatosan, hogy nem szeretik ám, ha valaki az extrákon próbál spórolni. Olyan ez, mint amikor egy drága étteremben lenézően kezelik, ha a főétel mellé csak csapvizet kérünk. Minden prémiummárkának megvan a maga szívatása, az A3 szedánnál ez a szívatás a rádió. A műszerfalon ugyanis nincs kialakítva hely hagyományos értelemben vett rádiónak. Ha megrendeli a kedves vevő az MMI-t, lehetőleg navival, akkor arról vígan és kényelmesen kezelhetjük a hallgatni kívánt zenéket, a különböző állomásokat, a kesztyűtartóban telepakolhatjuk a CD-váltót, vagy USB-ről tölthetünk föl albumokat. De jaj annak, aki nem akar erre egy halom pénzt elkölteni. Az kap egy, a műszerfal tetejére biggyesztett, félig besüllyesztett szögben álló, csak kinyújtott karral állítható, tekergethető potméterrel nem, csak gombokkal rendelkező förmedvényt, amit nem jó használni, ráadásul úgy néz ki, mint egy utólagosan beszerelt tachográf, amely minden pillanatban büntetni akar azért, mert nem vettük meg az MMI-t.

Visszatérve a méretekhez, itt ütközik ki leginkább a kompaktság hátránya, az A3 ugyanis nem tágas. Nagyon nem. Elöl szokásos módon bármekkora embernek van hely, az állítási lehetőségek is nagyon tág határok között mozognak, a hátsó sor viszont mostoha körülményekkel fogadja az 1,70-nél magasabb próbálkozókat, ráadásul az ajtónyílás sem éppen nagy. Persze, mindez csak viszonyítás kérdése, mert például a hátsó helykínálat a CLA-ban még rosszabb, sőt, ott még fejtér sincs.

Jaj annak, aki nem kéri az MMI-t, az igényes panel helyett kap egy műszerfal tetejére ragasztott tachográfot Fotó: Koncz Dávid - Origo

Az alapmotornál egyel erősebb, 140 lóerős 1.4 TSI messze a legésszerűbb választás az autóhoz, főleg a remek S tronic (DSG) váltóval párosítva. Semmilyen helyzetben nem tűnik alulmotorizáltnak, nagyon finoman jár, döbbenetesen halk, és mivel jóval könnyebb, mint a dízelek, ad valami "légieset" az autó amúgy vérkomoly jellegéhez. Magamnak biztosan ezzel választanám, és az automata váltóra sem sajnálnám a pénzt. Ennél jobbat még mindig nem csinált senki, villámgyors, rángatásmentes, duplakuplungos létére szépen tud kúszni, álom.

A fogyasztásról se feledkezzünk meg! Mert ez az autó tényleg keveset eszik. Nem csak úgy, félretardált módon mozgó akadályként közlekedve, hanem húzatva, taposva, élvezve, izgatva is 7-8 litert. Ez szenzáció. Mert tudja, nem csak elvben, gyakorlatban is. Kifejezetten takarékosan pedig 6 alatti számokat úgy lehet produkálni, hogy nem őszül bele az idegbe a mögöttünk haladó. Kéne, nem kérdés. Akár így, ahogy a tesztautó volt, és még az árát (árlista 6,47 milliótól indul - tesztautó 10 környékén) sem érzem eszméletlenül pofátlannak, csak simán pofátlannak, de ez belefér. Büszkék lehetünk arra, hogy közünk van hozzá.

Műszaki adatok - Audi A3 Sedan 1.4 TSI DSG

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1395 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/5000. Nyomaték: 250 Nm /1500-3000. Sebességváltó: hétfokozatú duplakuplungos automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4456/1796/1416 mm. Tengelytáv: 2637 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1555/1526 mm. Tömeg: 1325 kg. Csomagtartó térfogata: 425 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 8,4 mp. Végsebesség: 219 km/h. Gyári átlagfogyasztás: 4,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 7 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 109 g/km.