Utólag van egy kis hiányérzetem, hogy elmaradt a bemutatkozós kör a lelkes rajongóval, pedig nagyon megörült, amikor megtudta, hogy pont magyar újságírókba botlott bele. Még azt is lelkesen újságolta, hogy van a családjában magyar rokon is, mégpedig a kalocsai "Károly bácsi", ezt pontosan így, magyarul mondta. Károly bácsinak állítólag farmja (nyilván tanyája) van a Bács-Kiskun megyei településen, innen is üdvözöljük.
A horvát srácnak láthatóan nagyon tetszett a sima Active Tourernél hosszabb, de a harmadik üléssort így is csak felárért kínáló kompakt egyterű, ebből is látszik, hogy a szépség mennyire relatív (a bemutatón többször is elsütött, lélegzetelállítóan csodálatos - vagy hasonló - kifejezésnél azért felszisszentem kicsit, a ló túloldalára talán nem kellett volna átesni.) Szó szerint azt mondta amúgy, hogy azért különösen menő a hétszemélyes bömös, mert olyan, mint egy Zafira BMW-logóval az orrán. Magamtól soha nem mertem volna ezt kimondani, óriási mázli, hogy valaki megtette helyettem.
Lehetne azon rugózni, hogy miért pont most érezte fontosnak a BMW, hogy piacra dobjon egy családi autót, amikor eddig is jól megvolt nélküle. Az egyterű autók értékesítése egy ideje leszállóágban van, sokan már fel is adták a szegmenst, és a praktikum szempontjából nem túl nagy kompromisszumot jelentő SUV-ket erőltetik helyette. A BMW piackutatásai ennek ellenére azt mutatták, hogy lehet keresnivalójuk a területen, és úgy tűnik, nem is tévedtek.
A prezentáción azzal dicsekedtek, hogy az Active Tourert rendkívül jól fogadta a piac, és sikerült új közönséget megszólítania vele a BMW-nek. Az egyterű vásárlóinak hetven százaléka nem volt korábban a bajor márka ügyfele, ami valóban lenyűgöző szám, egyben jelzi, hogy a profit érdekében semmi sem szent. Még a hátsókerék-hajtás sem.
Tulajdonképpen nem tragédia, hogy a Gran Tourer elöl hajt, a nem éppen vonzó formai megoldásairól híres szegmensben úgysem a vezetési élmény a legfontosabb szempont a vásárlásnál. Hanem a variálhatóság és a helykínálat, ebből a szempontból pedig a BMW nem tud kevesebbet, mint bármelyik riválisa. Mondjuk bőven jutott is idő az ellenfelek tanulmányozására.
A Gran Tourerben a második üléssor sínen tologatható, ötüléses változatban a csomagtartó, hétülésesben a harmadik üléssor előtti hely előnyére vagy hátrányára. Csodák nincsenek: a padló síkjába hajtogatható hátsó székek a BMW-ben is csak gyerekek szállítására alkalmasak, a második sorban viszont egész jól el lehet férni, bár kissé kemény az ülések tömése, és az ülőlap is rövid.
A BMW gondosan ügyelt arra, hogy ha üléshajtogatás miatt ki kell szerelni a kalaptartót, azonnal el lehessen süllyeszteni az alkatrészt a csomagtartó alsó rekeszében kialakított tartóban. Nem forradalmi újítás, mások már kitalálták, de azért jó, hogy gondoltak rá. A csomagtartó alaphelyzetben (és öt üléssel) 645 literes az összes rejtett rekesz beszámításával, de hétüléses üzemmódban is be lehet préselni néhány dolgot az üléstámlák és a csomagtérfedél közé.
A Gran Tourer belső kidolgozása hozza a többi BMW szintjét, jó anyagokból, masszívan összerakott autó benyomását kelti, bár rendesen fel kell extrázni ahhoz, hogy igazán mutatós legyen. A menetpróbára vitt autókat ennek szellemében jobban kitömték, mint a Télapó puttonyát az Északi-sarkról indulás előtt, a kollégával ötmillió forintnál adtuk fel az extrák értékének összeszámolását. És akkor még hátra volt néhány tétel.
A BMW-sek elég sokat hajtogatták a bemutatón, hogy a Gran Tourer nemcsak a prémium jelleg miatt lóg ki a kompakt egyterűek közül, hanem a vezetési élmény miatt is. Ami azt illeti, az elsőkerék-hajtás ellenére tényleg nem rossz vezetni, rettentő stabilan kanyarodik, de ezzel csak az a gond, hogy aki vezetési élményre vágyik, nem ebben a kategóriában keresgél.
Arra mindenesetre lehet készülni, hogy a nyolcfokozatú automataváltó villámgyorsan, szinte észrevétlenül kapcsolgat a fokozatok között, sebességérzet pedig egyáltalán nincs az autóban, a 130 könnyed vasárnapi sétakocsikázásnak tűnik. Csak a tükrök felől jön némi szélzaj, de simán lehet beszélgetni benzines és dízelmotor mellett is. Szokatlan érzés egyébként, amikor padlógázra elkapar egy BMW - eleje.
A legolcsóbb Gran Tourer szinte diszkont vétel (már akinek, ugye), 1,5-ös, háromhengeres benzinmotorral (218i) 7,914 millió forintért vihető haza, az 1,5-ös dízel (216d) 8,764 millió forinttól indul. A menetpróbán csak a 192 lóerős kétliteres turbós benzinest és a 190 lóerős kétliteres dízelt lehetett kipróbálni, egyikről sem tudok lebeszélni senkit. Nagyjából ugyanazt tudják, ugyanolyan jól, a dízelnek sem zavaró a hangja.
A potenciális vásárlóknak arra kell készülniük, hogy egy normálisan kinéző, rendesen felszerelt Gran Tourer biztosan nem áll meg 10-11 millió forint alatt, még a harmadik üléssorért is elkérnek 260 ezer forintot. A részletes árlista itt megtalálható.
Műszaki adatok - BMW 220i Gran Tourer
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 141 kW (192 LE)/5000. Nyomaték: 280 Nm/1250. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás, nyolcfokozatú automata váltó. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.