Jockey Ewing ezzel sohasem késett volna

A Dallas ügyeletes rosszfiúja hosszú ideig egy 450 SEL-lel járt, és mifelénk róla kapta becenevét az S-osztály első generációja. Ám a Jockey-Merci létezett hatalmas, 6,9 literes motorral is, amit megvenni és tankolni sem lett volna gond egy igazi olajmágnásnak. Kipróbáltunk egy magyarországi példányt.

Gyári adatok szerint 225 km/óra a végsebesség, de a teszteken 237 km/órát is mértek. Fontos embereknek tervezték, kényelmes, villámgyors autópályás autózásra Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

1972 szeptemberében nemcsak a W108/109 sorozatot nyugdíjazta a Mercedes, az S-osztály hivatalos bevezetésével lerakta annak az egységes típusjelölésnek az alapjait is, amit ma ismerünk. A W116 kód alatt futó új luxusmodell forgalmazása a 280 S, a 280 SE és a 350 SE változatokkal indult, majd 1973 elején a 450 SE/SEL koronázta meg a kínálatot.

Év autója cím és ABS-forradalom

A SEL tengelytávja 100 mm-rel volt hosszabb, és 1973 novemberétől mindegyik befecskendezős S-osztály rendelhető volt így. Az autó biztonsága kiemelkedő (gyűrődőzónák elöl és hátul, négyküllős biztonsági kormány, párnázott műszerfal süllyesztett kapcsolókkal, biztonsági üzemanyagtartály), a C111-es kísérleti autóból is átvettek sok technikai újítást.

Jól látható a kormányoszlop fölött a futómű magasságállító kapcsolója. A fa eredeti, a burkolatok puhák. A hatalmas autó vezetése könnyű, ereje ijesztő Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

Nyilván ez az oka annak is, hogy az olajválság közepén a benzinpusztító V8-as Mercedes 450 SE/SEL lett az Év autója, 1974-ben. 1978-ban az állólámpás 240 D öthengeres, 3,0 l-es dízelmotorjára turbót tettek (115 LE), a gázolajos 300 SD ezzel lopakodott be a luxuskategóriába. Szintén 1978-hoz kapcsolódik a Bosch-sal közösen kifejlesztett és elsőként bevezetett blokkolásgátló.

Nagykalapács 6384 köbcentivel

A közel 70 000 márkáért kínált 450 SEL 6.9 a W116 abszolút csúcsa volt 1975 szeptembere és 1980 májusa között (két 350 SE árába került). Az 1977-től Észak-Amerikába is exportált modellből összesen 7380 hagyta el a sindelfingeni üzemet, a kéttonnás erődítmény a korszak legmodernebb, legerősebb, leggyorsabb európai luxusautójának számított.

Teljesen kitölti a teret a V8-as, 15 000 km a szervizperiódus. A motort 12, a hidropneumatikus rendszert 6, a váltót 8,9, a szervokormányt 1,4 l olajjal kell feltölteni. A hűtőrendszerben 16 l folyadék cirkulál Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

A 6,9 literes, szárazkarteres V8-as a korábbi W109 300 SEL 6.3 limuzin M100 jelű motorjának a továbbfejlesztése, Bosch K-Jetronic-befecskendezővel, 286 lóerővel és 549 Nm forgatónyomatékkal. Ez az irdatlan erő háromfokozatú automata váltón keresztül jutott el a hátsó kerekekig, a korabeli kezelési könyv leírása szerint az egyes fokozatokban 95, 155 és 225 km/óra volt az elérhető sebesség.

Alapterületében nagy, de nem különösebben mély a csomagtartó. A fedél belső felét nem kárpitozták, gyárilag fényezték mattfeketére, és oda került az elakadásjelző háromszög Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

A rugózás eltért a normál S-osztálytól, a „hatkilences” alatt elöl-hátul független felfüggesztésű, de hidropneumatikus rendszer dolgozott, automatikus szintszabályozással. A vezető a kormány mögötti kapcsolóval választhatott rögzített (S) és magas (H) állást is, előbbi az autó vontatásakor (megemelésekor), utóbbi rossz úton segített.

Kevesebb, mint 100 ezer kilométer futott

1976-os évjáratú tesztpéldányunk barna fényezésével a Ronin című mozifilm négykerekű szereplőjére emlékeztet. Az autó állapota néhány – zömmel az utastérben felfedezhető - apróságtól eltekintve gyári, órájában valós adat a 97 000 kilométer. A teljes velúrkárpit talán meglepő, az ember bőrülésekre számítana, ám az alaplistához tartozik a négy elektromos ablak, a légkondicionáló, a központi zár, a fordulatszámmérő, az első-hátsó könyöklő, a fényszórómosó és a Mercedesben elsőként itt szériaszerelvény tempomat.

Minden irányban bőséges a hely, már csak a háromméteres tengelytáv miatt is, az epedás ülés a régi idők kanapéira emlékeztet. A puha velúrkárpit kellemes viselet, kevésbé izzasztó, mint a bőr Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

Az extralista nem volt hosszú, innen csak a tolótetőt fedezhetjük fel az autón. A hatalmas motor hosszas indítózás után, szélviharszerű süvítéssel kel életre, alapjárata rezzenéstelen, de gázadásra elmarad a V8-astól várt bugyogás: ez nem az amerikai, hanem a pedáns német iskola, ahol az osztályelső nem renitenskedhet.

Megemeli az elejét, és repeszteni kezd

Menet közben azért be-beszűrődik az utastérbe némi dorombolás, és megdöbbentő, ahogy ez a közel negyéves bálna gázadásra fityiszt mutat a mai forgalomnak. A futómű komfortja és a nagyon jó zajszigetelés valamelyest tompítja ugyan a sebességérzetet, de a jobb láb biccentésére mindig határozott nyomással válaszolnak az epedás ülések háttámlái, a tükörben pedig hirtelen zsugorodni kezdenek az autók.

Csak a jobb oldalon csillogó 6.9 felirat árulja el a csúcsmodellt, még a kipufogók is szerényen lefelé hajlanak. Eredetileg Michelin XWX abroncsokkal szerelték a 6.9-eseket, a könnyűfém felni autentikus kiegészítő Forrás: Krepsz Zoltán, Retro Mobil

Az élmény keserű utóíze, hogy a benzinóra mutatója szinte szemmel követhetően tart a közel 100 liternyi naftához skálázott műszer üres jelzése felé. Ne feledjük azonban, hogy nem sok más veterán luxuslimuzinban lehet átélni a 7,4 másodperces gyorsulást álló helyzetből 100 km/h-ra. Ma már épp ezért a 6.9-esek árát igencsak megkérik, ráadásul a csúcsmodell az első generációs S-osztályon belül is ritka madár, hiszen a teljes gyártási mennyiségnek (473 035 db) csupán másfél százalékát tette ki.