Barényi tervezte a német gazdasági csoda szimbólumát

Mercedes Ponton
Vágólapra másolva!
Új fejezetet nyitott a Mercedesnél és az autóiparban is az önhordó karosszériás, ütközésbiztonsági szempontok alapján tervezett Ponton, sőt, világszerte híressé tette tervezőjét, Barényi Bélát. Egy 1959-es évjáratú benzines példány történetét mutatjuk be. 
Vágólapra másolva!
A fekete volt a leggyakoribb szín, de két- és háromárnyalatos kombinációval is kapható volt. Felárért Webasto tolótetőt is lehetett rendelni hozzá Forrás: Retro Mobil

Miután felépült a második világháború okozta pusztulásból, 1953-ban a Daimler-Benz végre kihozta az első önhordó karosszériás modelljét, a 180-ast. Forradalmian új volt Barényi Béla autóbiztonság-guru 2500 találmányának egyike is, amit a világon itt alkalmaztak először sorozatban: a középen megerősített, acélból préselt padlólemez oldalirányú ütközéskor védte az utasokat, és a spéci padlótól az egész felépítmény merevebb, csendesebb lett, az utastér pedig megnőtt.

A hátsó lámpák burája új, a lökhárítónak csak a bal sarkát krómozták újra. Jellegzetes a hátsó sárvédő púpja, ez a dizájnelem az előző E-osztályon is visszaköszönt Forrás: Retro Mobil

Kellett egy kis szíverősítő

Az első szériába a 170S elavult, 1767 köbcentis, 52 lóerős benzinesét szerelték, a régi konstrukció azonban gyötrelmesen gyengének bizonyult a 170-esnél jóval nehezebb, 1200 kilós tömeg mozgatásához.

A megoldást a 190 SL sportkocsi 1897 köbcentis gépe hozta meg,

1956-ban 75 lóerőre csökkentett teljesítménnyel (kisebb kompresszió, csak egy karburátor), ám a 180a-ban – tesztautónk is ilyen – az 1:6,8-ra csökkentett sűrítéssel újabb 10 ló tűnt el. Igaz, 65 paci sem vészesen kevés.

Keskeny és magas a blokk, az öblös fűtéscsövek is jól elférnek. A motor gyors bemelegedését segítendő a szívó- és a kipufogóoldalt egy bimetál-vezérlésű keverőszeleppel összekötötték Forrás: Retro Mobil

A Mercedes Németországból jött Szegedre, autentikus, restaurálatlan. Tulajdonosa, Mező Ferenc ajándékba kapta 60. születésnapjára. A hetvenes években volt egy levetett állami Pontonja, azóta gyakran nosztalgiázott, családja pedig végül meglepte eggyel. A kasztni jó kondiban volt, de a motor nem ment igazán.

Rengeteg holmi elfér a tágas csomagtérben, és telepakolni is könnyű, nincs pereme. Külön érdekesség a racsnis emelő Forrás: Retro Mobil

Az okokat keresve több apró hiba is előjött, felújították a hengerfejet, új a vezérműlánc, az elosztófedél, a trafó és a kipufogó is. Végül kiderült, hogy a gyújtókábelek okozták a bajt. Az alkatrészek drágák, és nem mindegyiket egyszerű beszerezni, így a munka nyolc hónapig tartott.

Kormányváltó és bakelit műszerfal

Kellemesen tágas az utastér, bakelitbe ágyazták, és ízléses krómkeretbe foglalták a műszeregyüttest. A kulccsal csak a gyújtást lehet ráadni,

gombnyomásra indul a motor, álmosan, halkan duruzsol

hidegen is. A kormányváltó hosszú utakon jár, bár könnyen és pontosan, sőt gyakran úgy érezni, hogy csupán az út feléig kell tolni a kart, onnan mintha mágnes rántaná a helyére. A fék- és a gázpedált nagyon közel szerelték egymáshoz, könnyű mellényúlni.

A kürtkarikával kell indexelni, mint a 170-esben, és a sebességmérő is hasonló. Vízhőmérő, olajnyomásmérő és benzinóra is segíti a vezetőt. Nagy dolog volt akkoriban az autórádió Forrás: Retro Mobil

A 180-as nem gyorsulásbajnok, ám szépen, egyenletesen húz, 100 km/h körül sem vészesen zajos, közepes keménységű futóműve jól dolgozik, a vibrációk visszafogottak, a felütések ritkák. A kormány áttételét eltalálták, finoman, könnyen kezelhető, kanyarokban higgadtan viselkedik, nem billeg, nem bólogat. A fékek mind dobosak, nagyobbak az alapmodellnél, és nem is fáradékonyak, de így is keményen kell taposni a pedált. A menetzajok még 120 körül sem zavaróak, a Ponton 100 körül megy a legszívesebben.

Masszívak az ajtók, és szépen is csukódnak. A hátsó ablakokat csak félig lehet letekerni, hárman is elférnek a kényelmes kanapén Forrás: Retro Mobil

A 180a-t 1957 és 1959 között gyártották, az utód, a „b” széria szélesebb hűtőmaszkjáról és babák nélküli lökhárítóiról ismerhető fel. A Ponton gyártását 1962-ben, 118 000 darab után fejezték be. Ez volt a német gazdasági csoda egyik szimbóluma az autógyártásban,

VW Bogár helyett orvosok, ügyvédek és jól menő iparosok jártak ilyennel.

A kevés magyar kiváltságos pedig, aki Pobeda vagy Volga helyett ilyen állami autóhoz jutott, megtanulta becsülni az imperialista NSZK-technikát.

Műszaki adatok (Mercedes-Benz W120 Ponton 180a)

Motor: OHC-vezérlésű soros négyhengeres benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1897 cm3. Furat x löket: 85,0x83,6 mm. Kompresszió: 6,8:1. Teljesítmény: 65 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 130 Nm, 2200/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerékhajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugós, hátul lengőtengelyes tekercsrugós futómű. Hátsókerékhajtás, egykörös fékrendszer, szervo nélkül, elöl-hátul dobfékek.

Felépítmény: négyajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4480x1740x1560 mm. Saját tömeg: 1210 kg. Üzemanyagtartály: 56 l. Végsebesség: 136 km/h.

Retro Mobil 2015. november-december Forrás: Retro Mobil