Jubilál a Kádár-korszak legszorgalmasabb melósa

2016.01.10. 16:29

Létezik egy teherautó-márka, amit valószínűleg minden nagykorú magyar állampolgár álmából felébresztve is meg tud nevezni: az IFA. Legismertebb típusa, a W50-es ötven éve indult el a sorozatgyártás rögös útján, és pár év alatt a keleti blokk sikermodelljévé vált. Nálunk a szippantóstól a gabonaszállítóig az NDK-technika volt évtizedeken át a gazdaság kissé gyenge, de megbízható motorja.

Összesen 60 alapváltozatban, 240 országspecifikus modellként gyártották. Egyedi, szögletes vezetőfülkét csak a kései ADK daru és a KM utcaseprő kivitel kapott, mindkettőt importáltuk

Forrás: Industrieverband Fahrzeugbau

Szénnel megrakott platóval fordul ki a Tüzép-telepről, ponyvás pótkocsival vánszorog a 6-os úton, ballonos gumikkal dagonyázik a cukorrépaföldeken, billencsként szórja le a sódert az épülő balatoni nyaralónál, az IFA W50-ről mindenkinek eszébe jut valamilyen élethelyzet.  Ha más nem, hát az, hogy büdös, és meg kéne előzni. A kerekded vezetőfülkés, osztott szélvédős, jellegzetes hangú teherautó még jóval a rendszerváltás után is része volt a magyar utcaképnek, idén pedig évfordulóját ünnepli.

Tűzoltó leszel s katona!

Ötven éve, 1966. januárban futatták fel a termelést a keletnémet pajtások a vadonatúj, ’65. július 17-én megnyitott gyárban. Ugyanazon a nyári napon a kis falu, Ludwigsfelde városi rangot is kapott, a kibővített üzem környékére munkásotthonok sorát húzták fel, de ez első hónapok még a termelés optimalizálásának jegyében teltek, 1965-ben csak 855 darab készült az új haszonjárműből.

Sokat gyártottak belőle, 35 éven át változatlan ábrázattal. Annak a kelet-európai fuvarosnak, aki ki akart tűnni a tömegből, csak az IFA-pimpelés maradt, itt a legegyszerűbb, matricás formában. Sokan Ikarus lökhárítót, világító Michelin-babát aggattak rá, a hűtőrácsra pedig autó dísztárcsa került

Forrás: Fortepan

A következő évben viszont minden a helyére került, januárban felgyorsultak a szalagok, és decemberben már 5777 darabbal zártak, ettől kezdve pedig évi több tízezres szériában ontotta az üzem  az IFA W50 teherautókat. A világ minden tájára, összesen 40 országba exportálták (mindenekelőtt a baráti szocialista és a fejlődő államokba), az 1990-es gyárbezárásig a műfajban hatalmas számnak számító, 571 ezer darabos széria készült a típusból, még katonai kivitelben is.

A W50 is jó néhány május elseji felvonuláshoz asszisztált. Csak a nagyobb, háromtengelyes, az építőiparban kedvelt Tatra és Kamaz teherautók maradtak meg nagyobb arányban a szocialista típusok közül. Sok platós IFA önrakodó darus volt, a dobozosok és ponyvások emelőhátfallal is készültek

Forrás: Fortepan

Csőrből a fülke alá költözik a motor

Pedig nem indult és nem is végződött könnyen hosszú pályafutása. A bulldogfülkés típus teherbírását a gyártás kezdete előtt csak nagy nehezen sikerült 4,5-ről feltornászni a kívánt öt tonnára, amihez gyenge volt a werdaui gyártású, csőrös orrú S4000 elődmodellből átvett négyhengeres motor. Hiába növelték a lökettérfogatát 6,5 literre, a teljesítményét pedig 110 lóerőre, a megpakolt szerelvénnyel bizony megküzdött. Ez akkor sem változott érdemben, amikor ’67-től új, direktbefecskendezős, 125 lóerős dízel készült az IFA teherautókhoz, de legalább megbízható volt.

Íme, az elődmodell: IFA S4000. Ezt még Werdauban gyártották, és hosszú orrában hordta a dízelmotort

Forrás: Industrieverband Fahrzeugbau

A motorkérdés folyamatosan napirenden volt, de az IFA is pont ugyanolyan a sorsra jutott, mint a keletnémet autómárkák: mire megérkezett az agg köntösbe a modern technika, jött a rendszerváltás, és mindenki nyugati típust akart.  Míg a személyautóknál négyütemű VW-blokkot jelentett a kései szívátültetés, addig az IFA-nál saját fejlesztésű, hathengeres, 180 lovas dízelmotort, és egy sor más újdonságot (első-hátsó futómű, pneumatikus váltó, billenőfülke stb.), de elavult csomagolásban.

Utódmodell, amit csak az új hűtőrácsról és a más első sárvédőívről lehet felismerni: hathengeres L60, ezúttal terepes kivitelben. Óriási pénzt öltek bele a fejlesztésbe, és a végén az ósdi kabint nem volt pénz lecserélni, részben ez lett a márka veszte

Forrás: Industrieverband Fahrzeugbau

Így aztán az 1987-ben bemutatott, nehezebben javítható L60-as statiszta maradt, alig húszezer készült belőle - a kelet-európai utak sztárja a klasszikus W50 maradt. Hihetetlenül szerteágazó választékot készítettek belőle, első- vagy összkerékhajtással, országúti vagy terepgumikkal, szimpla vagy dupla fülkével, még ADK-daru és nyerges vontató is létezett belőle, nem is beszélve a milliónyi speciális felépítményből. Egy gyári tűzoltóautó kivitelt mi is teszteltünk belőle, ide kattintva olvashat róla.

Ha mifelénk nem is túl gyakran, de nyerges vontató is járt a W50-ből, a gyári képen tejszállító pótkocsival. De a tartályosok közül igazán elterjedtek a rövid szippantósok voltak

Forrás: Industrieverband Fahrzeugbau

Nyugdíjba küldték a civil Csepeleket

A magyar fuvarozásban is hamar egyeduralkodóvá vált a közepes teherautók kategóriájában, így kiváltotta a különböző Csepel típusokat, és 1975-ben le is állt azok nagyszériás gyártása. Fontos tudni, hogy ennek hátterében a KGST szerkezetváltása állt, Magyarország fő feladatként a buszok tömeges gyártását kapta,  a fő járműgyártók (Csepel, Rába) fő feladata az lett, hogy Ikarus-beszállító legyen. Míg a magyar utakat ellepték az NDK-s teherautók, addig a keletnémeteket a mi buszaink járták.

A hatvanas években még Csepeleket kellett volna behelyettesíteni az utcaképbe. Az egyik IFA mögött kétütemű Barkas pöfög, méretben pont köztük helyezkedett el a szintén keletnémet Robur

Forrás: Fortepan

A két szocialista ország együttműködésének csúcsa az Ikarus 211-es volt, amikor a szögletes 200-as Ikarus midiméretre rövidített karosszériáját az IFA W50 teherautó alapjaira építették fel, annyi változással, hogy a továbbra is gyengécske motort a busz hátuljába költöztették. Egy ilyen járgányt teszteltünk nemrég, szórakoztató élményt nyújtott az egykor oly népszerű iskolás- és munkásjárat.

Nemhogy megélték az IFA teherautók a rendszerváltást, és asszisztáltak a táblacserékhez, de a kilencvenes években is fontos szolgálatot tettek a fuvarosoknak

Forrás: Fortepan

Megmászta a Népstadiont is

Ötven éve tehát a magyar közlekedés történetében is fontos típus sorozatgyártása futott fel Ludwigsfeldében. Az 1966 tavaszi BNV-n már a hazai nagyközönség is megcsodálhatta a teherautót,  nem sokkal korábban pedig egy magyar küldöttséget tanítottak be, hogy felkészüljenek a nálunk főleg kék, zöld és szürke színben eladott W50 szervizmunkáira. Ezek a kocsik az ezredfordulóra kezdtek csak tömegesen kihalni, de sokuk, főleg a speciális felépítményűek máig robotolnak.

Platói szerelem: nem csak katonák és munkásőrök utaztak a platón, hanem a nyári építőtáborba tartó lányok is

Forrás: Fortepan

Néhány alkatrész (önindító, dinamó stb.) magyar beszállítóktól érkezett, és az összkerekes kivitel egyik leglátványosabb bemutatóját is nálunk tartották: a mászóképesség demonstrálására 1968-ban egy gyári IFA felkapaszkodott a Népstadion lépcsőin a lelátók felső karéjáig. Nem csoda, hogy ez a teherautó lett Kelet-Németország egyik legnépszerűbb exportcikke (sokszor a termelés 70 százalékát külföldre szállították) - mert egyszerűen nem volt, és nem is lehetett nála jobb a keleti blokkban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra