A világ legügyesebb terepjáróit selejtezte az osztrák sereg

2016.01.30. 10:09

Sokoldalú, mint egy svájci bicska, és félelmetesen jó terepjáró. A Steyr-Puch Pinzgauer az osztrák ipar egyik legjobban sikerült járműve, amit joggal irigyelhettek az UAZ-zal küzdő bakák és erdészek. Egy OT-rendszámos, alig 14 ezer futott példányt tesztelünk. 

A 650 köbcentis, kéthengeres bokszermotoros Puch Haflinger ügyes terepjáró képességeivel sok rajongót szerzett magának, de icipici méretei és szerény teljesítménye miatt bizonyos feladatokra nem lehetett rendszeresíteni (erre a linkre kattintva olvashat róla tesztet). A hadseregnek szüksége volt egy komolyabb gépre, s az osztrák Steyr-Puch cég neki is látott a fejlesztésnek.

Az M jelzésű, levehető ponyvás volt a népszerűbb változat, készítették dobozolt kivitelben és hatkerekűként is. Az oldalán végigfutó, cserélhető fa remek találmány: ha az erdőben nekicsúszik valaminek, nem a kasztni sérül. Csónakszerű az alja, a 70 cm-es gázlómélységnek hála egy sekély vizű folyón is gond nélkül átgázol

Forrás: Ear.hu

1969-re lett kész a munka, és ahogy testvérét, ezt is egy osztrák munkalóról nevezték el, így lett Pinzgauer. A technika nagyon hasonlít a Haflingerére, hiszen ez is egy masszív központi alvázat kapott, négy független kerékfelfüggesztéssel, kapcsolható 4x4-es rendszerrel, felezővel és három diffizárral. Hab a tortán a portáltengelyes kihajtás, ilyet tényleg csak a legjobb buckamászók tudnak (a Mercedesnél például csak az Unimog, de nem a szintén Puch-együttműködésben készülő G-osztály).

Elképesztően masszív szerkezet, innen jól látszik a portáltengelyes megoldás: a kerékagyba nem közvetlenül fut bele a féltengely, hanem feljebb, fogaskerék áttételen keresztül, ezzel növelték meg a szabad magasságot

Forrás: Ear.hu

Kéttonnás sógor

Jóval nagyobb a Pinzgauer Kispolszki-alapterületű öccsénél, a 4,2 méteres (a Ladáéval megegyező) hossz elegendő ahhoz, hogy a vezető és a kocsikísérő mögött még 5-5 utas elférjen a platón, egymással szemben. Míg a Haflinger pillesúlyú, alig több mint 600 kilót nyom, ez már más kategória: üres tömege 1,95 tonna, igaz, cserébe 1000 kilót szállíthat, és akár 2,5 tonnás utánfutóval is roboghat az úttalan utakon.

A 335 mm-es szabad magasság irigylésre méltó, minden fontos részegységet gondosan eldugtak az alvázban, amely hét gumírozott felfogatási ponton csatlakozik az acélkarosszériához. A pótkerék belsejébe kis kötéldarabot rögzítettek, hogy meg lehessen fogni a nehéz alkatrészt

Forrás: Ear.hu

Motorja saját fejlesztésű, soros, négyhengeres, levegőhűtéses (hogy ne kelljen bajlódni a hűtővízzel), s a lehető legbiztonságosabb helyre, a két első ülés közé, az első híd mögé-fölé építették be az ötfokozatú, teljesen szinkronizált kéziváltóval együtt. Két szempont, a tartósság és a rugalmasság volt szempont a tervezésnél, a 2,5 literes gép 90 lóerős teljesítményre képes.

Ennyi látszik az oldalra döntött, soros négyhengeres motorból, amely teljesen zárt rendszerű, azaz az esetlegesen a kabinba jutó víz sem tud kárt tenni benne. A levegőt egyébként a kabinból szívja. Innen tölthetünk bele olajat

Forrás: Ear.hu

Veterán, de szinte még bejáratós

A Pinzgauerek elsősorban a svájci és az osztrák hadsereg számára készültek, ám más országok katonaságaihoz is került belőlük jó pár. Népszerűségét jól mutatja, hogy a mai napig gyártják a különféle változatait, igaz, már nem Ausztriában, hanem az amerikai BAE Systems vállalatnál.
Az első sorozatgyártmányú modell 1971-ben mutatkozott be, a kipróbált példány 1973-as, és több mint tíz éve szolgál Magyarországon, OT-rendszámos hobbiautóként.

Egyszerű pult, sok információval. A kormánykarima mögött a fekete panel a biztosítéktábla: ha kiugrik az egyik bütyök, az jelzi, hogy valahol gond van, de kézzel vissza is nyomható, hogy a következő szervizig eljusson az autó. A kulcs mellett jobbra az indítógomb, felettük a világításkapcsoló, a ventilátor és az ablaktörlő nyomógombja

Forrás: Ear.hu

Az osztrák hadseregtől érkezett, mindössze 8600 kilométer volt az órájában, az itthon töltött évek alatt sem futott sokat, most 14 ezernél áll a számláló. Stróbl Balázs alig több mint egy éve vásárolta meg, úgy gondolta, remekül beválik majd a Velence tavi hegyvidéki túrázásokhoz, kutyás és családos kirándulásokhoz.

Nyolc katona utazhatott az egyszerű üléseken, a raktérajtó meglepően finoman záródik. Ha ide vagy a kasztni más pontjaira bejut a víz, különböző helyekre beépített lefolyókon távozik

Forrás: Ear.hu

Nem csalódott a Pinzgauerben, amit meg is értek, miután beülök vele, hogy elrobogjunk a fotózás helyszínére. Megdöbbentően finom szerkezet, a pedálok, a váltókar, a kormány kezelése fényévekre van a szovjet haditechnikánál megszokottól. A motor sem üvölt, nem zúgnak a diffik, nem kopog a bonyolult futómű, talán az egyetlen megszokást igénylő szerkezet a váltó: többször is mellérakom a lazán megvezetett kart, egyes helyett rendre hármas, kettes helyett négyes jön, a rükvercet pedig egyszerűen meg kell tanulni.

Az üléseket egy mozdulattal le lehet fektetni, így könnyen pakolható raktér keletkezik. A vászontető levehető, a szélvédő lehajtható, lecsupaszítás után csak a hátsó és az ülések feletti bukókeret marad a helyén

Forrás: Ear.hu

Nem ismer akadályt

Szokatlan egy ilyen járműtől, hogy a hátul dupla rugós futómű nem rázza szét az embert, mondhatjuk, hogy – terepjárós mércével - szépen vasalja ki az aszfalt hibáit vagy éppen a földút egyenetlenségeit. Balázs nem is finomkodik vele, a 181 Nm-es nyomatékú motor jó lendülettel viszi a kasztnit, közúton gond nélkül lehet tartani a 90-100 körüli tempót (a végsebessége hivatalosan 104 km/h).

A piros-kék fűtésállítók feletti görbe nyél a kéziféké, a három karral pedig a diffiket kapcsolhatjuk: a zöld bal szélsővel a központit, a középsővel a hátsót, a jobb szélsővel az elsőt zárhatjuk. A 4x4 hajtás karja a pult bal oldala mellett bújik meg

Forrás: Ear.hu

A csoda persze terepen jön, amikor átveszem az irányítást. A mély árkok mintha előttünk sem lennének, száraz talajon sokszor még az összkerékhajtásra sincs szükség. A szervó nélküli kormány jól illik hozzá, menet közben tekerni sem nehéz (csak az első diffizárat bekapcsolva szenved vele az ember), a kisautós fordulókört látva az összes UAZ tulajdonos sírva fakadna.

Baloldalon két boxot találunk: az elsőben a két, sorba kötött 12V-os akksi (az elektromos rendszer 24V-os), a hátsó két fekete zsákja az eredeti hóláncot, a szerszámkészletet és a tisztítókefét rejti

Forrás: Ear.hu

Balázst már jól ismerik a környéken, a puccos SUV-tulajok gyakran hívják, hogy mentse őket ki a szorult helyzetükből. Meglepő, de még Land Roverek és Mercedes G-osztályok is a kötél végére kerülnek, miközben az öreg Puch sosem akad el. Mégis, az autórajongók a kocsmaasztalnál egymásra licitálva beszélgetnek a világ legjobb terepjáróiról, ez a típus szinte sosem kerül szóba – pedig azok közé tartozik, és itt készült a szomszédban.

Műszaki adatok - Steyr-Puch Pinzgauer 710M (1973)
Motor: négyhengeres, léghűtéses, soros benzinmotor, az első tengely felett hosszában beépítve. 24V-os elektromos rendszer. Hengerűrtartalom: 2499 cm3. Teljesítmény: 90 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 181 Nm, 2000/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, felező, első, középső és hátsó differenciálzár, kapcsolható összkerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl-hátul független, portáltengelyes futómű, elöl oldalanként szimpla, hátul dupla tekercsrugóval, hidraulikus lengéscsillapítóval. Elöl-hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer.

Felépítmény: kétajtós, tízszemélyes, önhordó, nyitott, acél karosszéria, leszerelhető ponyvával. Hosszúság x szélesség x magasság: 4175x1760x2100 mm. Tengelytáv: 2200 mm. Hasmagasság: 335 mm. Fordulókör átmérője: 9,5 m. Saját tömeg: 1950 kg. Terhelhetőség: 1000 kg. Legnagyobb vontatható tömeg: 2250 kg. Üzemanyagtank: 75 l. Gumiméret: 245 - 16.

Menetteljesítmények: végsebesség: 104 km/óra. Átlagfogyasztás: 12-18 l/100 km.

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK