Rozsdás munkaautó volt, most menőbb, mint egy új pickup

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Toyota elnyűhetetlen munkásautója nem egy tipikus veterán, ám mára úgy eltűnt az utakról, hogy restaurálva igazi kincs. Apa és fia megmentette az osztrák farmon pusztuló, rozsdás Hiluxot.

A haszonjárművek, főleg a nehéz munkára ítélt példányok sorsa általában mindenütt és mindig ugyanaz: miután teljesítették küldetésüket, végletekig leharcolt állapotban kimúlnak,

bontóban vagy egy elhagyott gyártelepen végzik.

Ma már persze sok olyan fanatikus restaurátor és gyűjtő mozog a világban, akik kifejezetten az ilyen gépekre szakosodnak, közülük azonban keveset ismerünk, aki éppen a teherautó és a terepjáró édesgyermekének tekinthető pickupokra vadászna.

Nagy hasmagasságának hála nemigen találni olyan terepet, ahol elakadna. Az acél sárvédőíveket - új híján - a meggyötört eredetiből kellett ilyenné varázsolni. 16 colosak a masszív acéltárcsára húzott terepgumik, a szögletes lámpatestek arra utalnak, hogy ez az 1979-es ráncfelvarrás utáni változat. A díszrács műanyag, a lökhárító acél Forrás: Retro Mobil

Farkas István és fia, Dávid ilyen megszállott, nekik a Toyota terepjáró a mindenük, többet is láttunk ilyenekből az udvarukban.

Egy közülük ez a méregzöld, ami néhány hónapja FIVA minősítést kapott,

és ott volt az április 23-i hétvégén a Lotus-Retro Mobil Concours d'Elegance szépségversenyen, Hévízen. Ez a gép másfél éve még egy rozzant, rozsdás vas volt csupán, Farkasék azonban meglátták benne a lehetőséget, és nekiálltak a felújításának.

Legyen hosszabb kabin és dízelmotor!

A típusról annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy ez a Toyota 1978 augusztusában bemutatott harmadik szériás Hilux modellje (gyári kódnéven: N30), amelynél számos újítással rukkolt elő a gyár. Bevezették a 90 mm-rel megnyújtott Super Deluxe kabint (több teret adott a két utasnak), piacra dobták a dupla kabinos (négyajtós, két üléssoros) kivitelt, amiben brigádok vagy családok is elfértek.

A kipufogó a bal hátsó kerék mögött jön ki az autó alól, a rendszert szorosan felhúzták az alvázhoz, hogy ne akadályozza a terepjárást. Nem eredetiek a Toyota feliratos sárfogógumik, de azokhoz megszólalásig hasonlítanak. A csőből készített hátsó lökhárító és a szélein látható fellépő eredetileg is ugyanígy nézett ki Forrás: Retro Mobil

Ez az első a Hiluxok közül, amelyik megkapta az aktuális Land Cruiser 4WD hajtásláncát az elöl-hátul hosszanti laprugós, masszív hidakkal. Ráadásként jött egy dízel is, az L sorozatú, 2,2 l-es, SOHC vezérlésű, négyhengeres, előkamrás szívómotor, amely számtalan változatban évtizedekig szolgált a japán modellekben.

Teljesen újjávarázsolták a motorteret, a generátort és az önindítót is felújították. Az adagoló hibátlanul teszi a dolgát (még rajta van a gyári plomba is), az eredeti kábelköteget is csupán megtisztítani kellett. Gyártottak szervokormányos, klímás luxusváltozatot is Forrás: Retro Mobil

Egyetlen igazi ellensége a korrózió

Ez az autó az első három évtizedét egy osztrák gazdálkodó család szolgálatában töltötte, onnan mentették meg. Dávid már első blikkre beleszeretett, és nagy lelkesedéssel vezényelte le a teljes felújítást.

Ezek a modellek legendásan elnyűhetetlen darabok,

de a tartósság elsősorban a motorra és a hajtásra értendő. Azokkal nem is nagyon akadt baj, a 77 ezret futott dízelmotort például csak a tömítéscserék és a tisztítás miatt szedték szét (egyébként hibátlan volt), és a futómű, a rugók, valamint a kapcsolható, felezős 4x4-es hajtáslánc is jó állapotban vészelte át a dolgos évtizedeket.

A lehető legegyszerűbb műszerfal vízhőfokmérővel, tankszintjelzővel, digitális órával. A rövidebbik váltókar a hajtást és a felezőt kapcsolja, „N" állásban például csörlőt vagy mondjuk hómarót hajthat a motor egy segédhajtáson keresztül Forrás: Retro Mobil

A karosszéria ugyanakkor a végét járta. Az alvázat teljesen megette a rozsda a kritikus helynek számító hátsó híd-laprugóköteg találkozási pontnál, de másutt is bőven akadt javítandó rész rajta.

A plató aljának bordái szinte teljesen eltűntek,

a kerékdobok összegyűrődtek, a plató fülke felőli hátfalának kifelé domborodó merevítései is befelé néztek már. A korrózió itt is sok helyen felütötte a fejét, de a gumikéderek, a lámpabúrák, egyes műanyag alkatrészek és a feliratok is elöregedtek vagy megsemmisültek.

Szinte hibátlanok a gyári ajtókárpitok, a fix egybepad oldaltartást nem ad, de nem kényelmetlen. A tetőlemezt cserélték, gyári újat tudtak beszerezni, az ajtókédereket, ablakgumikat is a Toyotától vették Forrás: Retro Mobil

Kinyomtatták a rendszámvilágítást

„Innen szép” nyerni alapon és szerelemből nem tudták veszni hagyni a Hiluxot, és háromévnyi megfeszített munka árán most újkori pompájában csillog. Visszakapta gyári színét (Magyarországra már átfényezve, egy teljesen másik árnyalatban érkezett, de találtak az autón eredeti színű alkatrészt is, az lett a minta ehhez a dukkóhoz),

fényképek alapján rekonstruálták az oldalán végigfutó matricákat.

A modern technikát is segítségül hívták: a beszerezhetetlen rendszámvilágítás búráit műgyantából öntötte egy szakember, magát a világítás házát 3D-s nyomtatóval készítették el.

Egyszerűen kezelhető, logikus kezelőszervekkel állítható be a fűtés, mint egy Toyotától megszokhattuk. A műanyag panelbe hátulról tették be a gyári rádiót, a kesztyűtartó fedele és maga a boksz fémből készült, ahogy a műszerfal egésze is Forrás: Retro Mobil

Szerencsére a technikához a mai napig sok mindent be lehet szerezni gyári forrásból, így annak rendbetétele nem okozott sok gondot.

Szerencsére az utasfülke sem mutatott kétségbeejtően rosszul,

az ajtó műbőr paneljeit meg tudták menteni, a volánt is csak tisztítani kellett, az üléseket, a tetőkárpitot és a szőnyegezést a Pepia Car-Pit csapata varázsolta újjá, és ők cserélték az eredetire nagyon hasonlító panelre a repedezett műszerfalborítást is.

Már nem fog szalmabálát cipelni

Az Hilux a fényképezés idején még a bejáratás fázisánál tartott, egy rövidebb próbaútra azért elvittük. A 63 lóerős dízel rövid izzítás után már duruzsolt is,

hangja jellegzetesen hangosan kerepelős,

viszont szépen, egyenletesen jár. A hosszú úton kapcsolható váltókarhoz nem kell különösebb odafigyelés, hogy megtaláljuk a fokozatokat, kuplungjának kezelése nem nehézkes. A kabin ugyan nem túl tágas, de hosszabb lábúaknak sem kényelmetlen az egybepadon ülni.

Enni lehet a platóról, a bordázatot hazai szakember gyártotta. A hátfal nem zárható, két retesz oldásával lehet lehajtani. Két raklap is ráférne Forrás: Retro Mobil

Normál aszfaltúton nem ugrál bakkecskeként, rugózása finomabb, mint amire számítottunk. Puha karimájú kormányának holtjátéka nem zavaróan nagy, a szervó hiányát csak akkor érzi a sofőr, ha álló helyben kell tekerni a volánt. A terepezést kihagytuk, Dávidék sem tervezik, hogy sárdagasztásra használják, a platóajtót is csak akkor nyitják majd ki, ha el akarnak dicsekedni gyári állapotúra újjávarázsolt padlójával. Több évtizednyi munka után békés nyugdíjas évek várnak a zöld Toyotára.

Műszaki adatok - Toyota Hilux 2.2 D (1981)

Motor: négyhengeres, soros elrendezésű, hengerenként kétszelepes, SOHC, szíjas vezérlésű dízelmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2188 cm3. Teljesítmény: 63 LE, 4200/perc fordulaton. Nyomaték: 126 Nm, 2600/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, kapcsolható összkerékhajtás, felező, csökkentett belső súrlódású hátsó differenciálmű. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: Elöl-hátul hosszanti laprugók, merev tengellyel. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös, szervorásegítéses fékrendszer. Globoidcsigás kormánymű.

Felépítmény: kétajtós, kétüléses, alvázas acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4725 x 1610 mm. Tank: 55 l. Tengelytáv: 2800 mm. Gumiméret: 205 SR 16.

Vegyes fogyasztás: 10-12 l/ 100 km