1908-ban két viszonylag jelentéktelen karosszériaépítő, Harry Holbrook és John Graham úgy döntött, közös tervező-gyártó üzemet nyit Manhattanben.
Azonnal a királykategóriás egyedi felépítményekre szakosodtak,
s ez így is maradt egészen a cég bezárásáig.
Első kuncsaftjuk az amerikai Mercedesnek is becézett Simplex (később Crane-Simplex) volt, de
hamarosan számos, korában ultraluxusnak számító márka is jelentkezett:
a Fergus, a LaFayette, az Owen Magnetic, a Phianna, a Porter és még sorolhatnánk. Természetesen a módos tulajdonosok jóvoltából a nagyobb nevek is – Isotta-Fraschini, Marmon, Locomobile, később a Cadillac, Rolls-Royce, Mercedes, Pierce-Arrow - is megjelentek.
Gyorsan fejlődött az üzlet, még az első világháború sem akasztotta meg különösebben, sőt, 1917-ben a King (szintén régi amerikai márka) Eight alapjaira építettek egy alumínium karosszériás (!), hétüléses túrakocsit, személyesen II. Miklós orosz cárnak. Aztán az orosz forradalom miatt a káprázatos jármű az USA-ban maradt.
Ekkor már Graham irányította a vállalatot, mert Holbrook 1913-ban lemondott igazgatói posztjáról, és csak a bemutatótermet vezette. 1920-ban a Packardtól kaptak megrendelést kis sorozatú, úgynevezett fél-egyedi felépítményekre, egyszerre a gyártótól és a jól menő, pazar New York-i márkaképviselettől.
Akkortájt lett a Holbrook a Springfieldben gyártott Rolls-Royce-ok egyik beszállítója is,
a Silver Ghost bázisára építettek sofőrös limuzinokat, szedánokat és landaulet-eket. 1923-ban a remek mechanikájú, de ódivatú külleme miatt szinte eladhatatlan Lincolnt a vezetőség úgy próbálta fellendíteni, hogy több menő formamesterrel is készíttetett divatos kasztnikat.
Holbrookék specialitása a „Collapsible Cabriolet", azaz összecsukható tetejű kabrióváltozat volt. 1928-ban a luxuspiac leg-legje,
a Duesenberg is bekerült a vendégkörbe,
ők tíz kocsitestet kértek, ötüléses szedánokat és sofőrös limuzinokat.
A Holbrook konzervatív formái azonban
nem mindig feleltek meg a színészek, gengszterek és mágnások ízlésének,
ezért többször megesett, hogy divatosabbá szabatták át őket valamelyik másik stúdióban. 1929 a vég kezdete volt, beütött a gazdasági válság, a kis cég nem tudott talpon maradni, pedig még rádiókészülékek fadobozainak gyártásával is próbálkozott. 1930-ban zárt be végleg.