Ezek a Jaguarok aligha jönnek szembe az utcán

2017.01.18. 11:41

Gaydon a hajdan dicső brit autógyártás fellegvára, a relikviák gyűjteménye mellett tesztpályával és veteránfelújító műhellyel. Külön-külön is leesett az állam mindegyiktől, aztán kiderült, hogy van egy vadiúj csarnok, ahol Jaguarok sorakoznak. Részben olyanok, amiket soha az életben nem látott senki az utakon, és felvetik a kérdést: mi lett volna, ha...

Goodwoodtól alig két órára esik az egyik legérdekesebb angliai autós zarándokhely, a British Motor Museum, amelynek szenzációs Land Rover-tárlatáról már olvashattak a korábbi cikkben. Amikor az ott látottakat és az ebédet próbáltuk megemészteni, barátságosan felhívták a figyelmünket egy új épületszárnyra, ahova belépve valami döbbenetes látvány fogadott. A csodás D- és E-Type-ok mellett a koncepcióautók, az XJ-k, XK-k, versenyautók, visszavásárolt kocsik sorakoztak, de még az előd, a Swallow Sidecar karosszálta őslény is itt áll.

Egy vagyon sorakozott itt fel, előtérben a gyönyörű, szériagyártású E-TypeForrás: Bende Tibor

Aki fogékony az ilyesmire, annak eléggé egyértelmű: ide a valaha gyártott Jaguarokat és jogelődjeik (Swallow Sidecar) termékeinek krémjét és a mindenféle prototípusokat gyűjtötték össze, mégpedig garazsírozási céllal. Különösebb pátosz nélkül, ha esetleg kellenek valahová, hát ki lehessen állni innen, hogy elvigyék, vagy elmenjenek lábon. Ez ugyanis egy olyan hely, ahol a tulajok és a Jaguar történeti alapítványa tárolja a járműveket, de vállalnak felújítást is, legyen az részleges vagy teljes.

Rémregénybe illő cégegyesítések

A kiállítást teljesen átadni lehetetlen, minden egyes darabról külön cikket írhatnék, például a tweedbelsős (!) XJ6-ot a szakállamat pöndörgetve kerülgettem vagy húsz percig, és végül úgy döntöttem, kéne. Ilyen meghitt pillanatban pedig ki akarna foglalkozni a szerelések gondolatával, főleg, hogy amott még egy XJ kombi prototípusba is belebotlottam. 

Máig kevés kecsesebb limuzin létezik, mint az XJ. Így, kupéként, V12-es motorral még kívánatosabbForrás: Bende Tibor

A Jaguar nem sokat volt önálló, 1966-tól a British Leylanddal nőttek össze, mégpedig egyesülés útján. Tovább bővültek az Austin Morissal, már British Motor Holdings (BMH) néven. Itt kellett volna abbahagyni, de nem sikerült. Tovább egyesültek a Leylanddel, ami addigra már birtokolta a Triumphot és a Rovert. Mindezt két év alatt.

Páholyból lehet nézni a veterán angol autók felújításátForrás: Bende Tibor

1968-tól a British Leyland Motor Corporationnek csúfolt gigavállalatot csak az állami intervenció mentette meg a csődtől, és őrületes racionalizálások, márkamegszüntetések, leépítések közepette 75-re British Leyland lett a cég neve, ez gyártotta a továbbiakban a Jaguart is.

Megérkezett a Ford, bevásárolni

A Thatcher-kormány privatizációs intézkedéseinek keretében végül nem a vállalaton belül a luxusautókat tömörítő Jaguar Rover Triumph Ltd. részeként, hanem önállóan mentek tőzsdére a Jaguarral. Így belegondolva ez volt a márka megmenekülésének egyik kulcsa, mert így vált lehetővé, hogy az akkor épp elemében lévő Ford megkaparintsa. Jó húsz évre.

Vadonatúj épület, természetesen zöld gyepszőnyeggelForrás: Bende Tibor

1989 és 2008 között a Ford Motor Co. tulajdonában volt a márka, ebből az érából is bőven vannak kiállított darabok, az egyik személyes kedvencem is ebből a korszakból való. A gazdag amerikai nagybácsi egyébként minőségi javulást, modellpaletta-szélesedést, PSA dízelmotorokat és Ford-féle padlólemezeket hozott a Jaguarnak. Azért ez nem olyan rossz így.

Hihetetlen látvány a tarajos D-Type versenyautó, soros hathengeres motorjával 250 km/h felett hasított - háromszor nyert az ötvenes évek Le Mans-i versenyeinForrás: Bende Tibor

Történt ugyanis, hogy 89-ben a Jaguar elég szűk választékkal rendelkezett, az XJ és az XJS sorozatok mentek, ami a szedán és a kétajtós kupé, valamint az ebből készített kabrió voltak. A Ford-érában nyitottak aztán lejjebb a modellpalettán, az akkori hátsó kerekes platform alapjaira épült S és a későbbi XF típusok is ekkor születtek. De ne szaladjunk ennyire előre!

Jaguar XJ40 Prototype (1988) – azok a nyolcvanas évek!

Épp akkoriban, tehát a Ford-adásvétel előtt eszmélt rá a Jaguar, hogy a 74-ben kivezetett E-Type és az éppen futó XJS közé beférne egy kisebb, de agilisebb sportmodell. Ez volna ez az XJ40.

Első ránézésre nem sokan mondanák meg róla, hogy Jaguar. Elvetették a bukólámpák ötletétForrás: Bende Tibor

Ugyanekkor a privatizáció folytán a Ford tulajdonába került gyártónál minden olyan fejlesztést elkaszáltak, ami nem az azonnali megtérülés irányába mutatott, így ezt is. Nem lett nagy gond, hiszen alig nyolc év múlva bemutatták az XK-t, ami azért eléggé hasonlít, és sajnos máig fent hordja az árát, pedig rákívántam már párszor.

XK 180 Concept Car (1999), otthoni legózáshoz

Érdekes, amikor egy teljesen működő koncepcióból a mai napig építenek replikákat, márpedig az XK 180 ilyen. Amúgy az XK-sorozat ötvenedik szülinapjára épült autó a maga korában elég fickós volt. Négyliteres V8-as motor, ötfokozatú automata váltó, 290-es végsebesség, ez ma sem hangzik rosszul. A 400 méteres gyorsulása egy haladó szintű drag-Bogár szintjén van, 13.5 másodperc.

Lapos szélvédő, minimális extra, viszont órákkal telezsúfolt műszerfalForrás: Bende Tibor

A kopott bukócsövön látszik, hogy a kiállított példány jó pár be- és kiszálláshoz nyújtott támaszt, bal kezek részére. A motor és a váltó Jaguarokból származik, még a padlólemezen sem kellett sokat faragni. Ha ön is ilyet szeretne, irány az internet, és hipp-hopp, össze lehet rakni egyet, csak nem nálunk érdemes elkezdeni a rendszámosítást.

Iszonyú menő a gömbölyű faron a süllyesztett körlámpaForrás: Bende Tibor

Könnyű kísértés: F-Type Concept (2000)

A Jaguar végül beállt (már a Tata égisze alatt) a viszonylag kicsi és könnyű, kétüléses sportkocsikat gyártók közé, de 2000-ben, az F-Type designkoncepció bemutatásakor még nem voltak ilyen magabiztosak. Végül tizenhárom évvel később váltották be az ígéretet, és bemutattak egy koncepciójában és nevében azonos, de kinézetében teljesen más F Type-ot, az XK kupé rövidített padlólemezén, V6-os és V8-as motorokkal. Ez utóbbihoz volt szerencsém, teljesítményben és akusztikailag eléggé meggyőző.

Jaguar XJ (2003–2007), csillogó alutesttel

2002-es Jaguar XJ, az alumíniumcsoda. Személyes kedvencem, a pehelysúlyú, de S-Klasse méretosztályában vevőkért induló Jag (üresen nincs másfél tonna, mint egy Golf IV). Íme, az összetevők: alumíniumkaszni, V6-os (Ford–Peugeot) dízel vagy V6-V8-as benzines motorok – ez utóbbiak között kompresszoros, 399 lóerős is van. Ja, és az elődnél tágasabb beltér, légrugók, kettős keresztlengőkaros futómű.

Az utolsó XJ klasszikus formavilággal. Egyedi a polírozottalumínium prototípusForrás: Bende Tibor

A piac beárazza, egy 2003-as XJ háromszorosába kerül egy 2002-esnek. De sajnos a csoda is csak három (négy) évig tart, a facelifttel megkapta 2007-ben az alsó légbeömlős XK-arcot. Ez már nem olyan szép. A kiállított darab kifejezetten demócélokat szolgált, nincs festve, csak polírozták a szép alumíniumbálna testét (akárcsak anno a legelső Audi A8 tanulmányt). Ez a másik Jaguar, ami kellene.

R Coupe Concept (2001), az egyedi kupé

Az R kupé egy kvázi kötelező gyakorlat, mint a szolfézsban a Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem. A hetvenes évek óta (XJC) nem volt rendes négyüléses, de kétajtós kupé (szedán) a Jaguar kínálatában, így villantottak egyet 2001-ben. Stílustanulmány volt ez, nem több, de kiderült belőle, merre fog a cég továbbmenni a designvonalon: hagyományos anyagok, modern vonalak. Így is lett.

Érezhető rajta némi fordos beütés, a tanksapkák versenyautósakForrás: Bende Tibor

Az ajtónálló: R D6 Concept Car (2003)

Ebben a formában sohasem volt forgalomban, bár állítólag működik. A négyüléses, B oszlop nélküli, alumíniumkupé jelölte ki a Jaguar arculati irányvonalát a 2003-as bemutatásakor, a Frankfurtban tartott szalonon. A Mazda RX8-hoz hasonló ajtómegoldása (a két első ajtó előre, a két hátsó ajtó hátra nyílik), és az oldalra, felfelé nyíló csomagtérajtaja tették különlegessé. A hátsó sárvédők domborulata, a hátsó kerék elhelyezkedése és a kipufogó pedig tisztelgés az E-Type előtt.

Furcsa ötlet a négyajtós kupédivat hajnalánForrás: Bende Tibor

XJ220, de nem ám turbómotorral

Az XJ 220-ból is van egy példány, de olyan konfigurációban, ahogy sohasem volt megvehető. A kiállított példányba ugyanis egy V12-es szívómotort szereltek, de forgalomba már dupla turbós V6-tal került. Valószínűleg jobb úgy, ahogy kiadták végül, mert egy majdnem feleolyan súlyú blokk sokat számít a súlyelosztásban és a bruttó tömegben is, még ha csak feleannyi henger is. Hívjuk downsizingnak?

Igazi szupersportkocsi volt, a Ferrari F40 és a Porsche 959 ellen indult csatába. Az itt álló prototípus még tizenkét hengeres motort kapottForrás: Bende Tibor

Road Rover Prototype (1955), a kakukktojás

A háború vége után tíz évvel elkezdett éledezni a gazdaság, felfutottak az eladások Land Roverből is. Addig-addig szivarozgattak a főnökök a szalonban, amíg feltalálták az átmeneti autót a kompromisszummentes Series I és a Rover P4 között. Egy kombiszerű kocsit képzeltek el, a Land Rovernél alacsonyabb hasmagassággal, de összkerékhajtással, kicsit magasabb komfortszinten.

A munkagép jellegű, régi Land Roverből krómozott lökhárítóval és elegáns hűtőmaszkkal próbáltak elegánsabb autót faragniForrás: Bende Tibor

Több prototípussal is próbálkoztak, először az összkerékhajtást hagyták el, míg végül '59-ben elvetették az ötletet, és másképp folytatták a szivarozgatást. Ebből lett az 1969-re elkészült és 1970-ben forgalomba hozott Range Rover, ami máig az egyik legelismertebb terepjáró és utazólimuzin egyben.

Hátulról azért eléggé fércmunka. Jobban tették, hogy a Range Rovernél az alapoktól újrakezdték a tervezéstForrás: Bende Tibor

Amúgy a Land Rovernél ősi szokás eladni a prototípusokat, ma is van erre szakosodott használtautó-kereskedő, vehetünk például előszériás, szedett-vedett felszereltségű Range Rovert (Vogue), a megjelenés előtt két évvel készültet is, 1968-ból. Sajnos időgépet nem adnak mellé.

Jöjj vissza, vándor!

Ha angol autógyártás és történelem, akkor Gaydon kihagyhatatlan. Nincs messze Londontól, könnyű odaérni bármivel, és egy bő napot rá kell szánni, nyitástól zárásig. A BLMC- és a Leyland-időkből is bőven van látnivaló, az új és a régi épület, valamint a bennük lévő autók együtt adnak egy kellemes, átfogó képet az autógyártás legnagyobb túlélőiről, a Jaguarról és a Land Roverről.

Angolosan távoztunk a 46 éves VW Bogárral, ami hibátlanul megjárta oda-vissza AngliátForrás: Bende Tibor

Remegő lábbal, zsibogó aggyal ültünk be a bogárhátú Volkswagenbe, és fordultunk északnak, de az már egy másik történet. Lejjebb, a kapcsolódó cikkek közt olvashat arról, hogy milyen kalandok értek minket a Goodwood Revival veteránversenyen, a Top Gear múzeumban, illetve a kompon és a Csalagútban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK