Ha itt hibázik valaki, az egész világ rajta fog nevetni

2017.06.18. 17:40

Bennfentesnek lenni az autósport misztikus világában? Többek között ez is megadatik a sportbírói életpálya során. Kollégánk elvégzett egy sportbíróképző tanfolyamot, hogy a Retro Mobil szervezésében zajló autós túrákon - ami a tervek szerint MNASZ Historic Regularity Kupa lenne - licences sportbíróként tevékenykedhessen.

Formula autó karosszériájára nem lépünk fel, a pilóta feje feletti kialakított ponton rögzítünk (pilótával nem emelünk!), mozgatás közben a kerekeknél fogjuk a sokszor erősen belengő (pl. sóderágyból kivett) gépet

Fotó: Frühwirth Éva

Beiratkoztunk a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) sportbírói képzésére. Tanultunk, gyakoroltunk és a tanfolyam záróakkordjaként sikeresen le is vizsgáztunk, megszerezve a 2017-es szezonra szóló, a versenyeken való munkavégzéshez szükséges licencet, illetve a gyakorló sportbírói státuszt.

Tűzvihar előtti csendélet – készenlétben a habbal oltó kézi készülékek, a Vectra sorsa már megpecsételődött

Fotó: Frühwirth Éva

Mindez két olcsóbb nyári gumiabroncs árába került, beleértve a képzés, az oktatási segédanyagok, az igazolvány és a sportbírói mellény költségét is. Nem finanszírozhatatlan projekt, ráadásul a kétéves gyakorlói időszak után már MNASZ előírások szerinti költségtérítés jár (jelenleg minimum bruttó 1000 Ft/óra, de ennél a szervező felajánlhat magasabb díjat is), megélni senki nem ebből fog, de némi zsebpénz összejöhet.

A megvalósítható álom

A megszerzett tudáson felül az is vonzó, hogy apró fogaskerekei lehetünk annak a hatalmas gépezetnek, amely a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által, többek között a Forma 1, a rali, a túraautó, vagy az endurance (hosszú távú) világbajnokságokat rendezi. Az elismert magyar sportbírók mindenhol ott vannak a világban (nem csak pályán dolgoznak, képzéseket is tartanak), persze nem zöldfülű kezdőként, mint amilyenek most mi vagyunk, de nem ámítás, hogy szakmai alázattal és hangyaszorgalommal bárki előtt ott a lehetőség bekerülni a legjobbak közé.

Zászlók válogatása egy poszthoz: az alapkészlet zöld, két sárga, kék, fehér, sárga-vörös csíkos és vörös színből áll. A piros szó kimondása a kommunikációban tiltott, ez csak a verseny (edzés) megszakításával kapcsolatban él, amire felső utasítást kap a posztvezető bíró. Vannak még speciális zászlók is, amiket meghatározott helyen és célból mutatnak be

Fotó: Frühwirth Éva

Aki jelentkezne (év elején van beiratkozás, legközelebb majd 2018-ban), jobb, ha előre tudja: ez a közeg nem a közösségi médiában lubickoló, a haverok pukkasztására a sztárpilótákkal exkluzív szelfiket gyártani akarók Nirvánája; a sportbírók életveszélyes környezetben dolgoznak, cselekedeteiken életek múlhatnak – gyakran a saját életük is. Sportbírónak lenni csak akkor menő, ha rajongásunk kizárólag az autósportnak szól, aki nem ennek szellemében viselkedik, ne lepődjön meg, ha hamar körön kívül találja magát.

Ezt kell bemagolni

Az elméleti tanfolyamon általános és biztonsági alapismeretekből, zászlójelzésekből, továbbá minden szakágból – jelenleg gokart, gyorsasági, rallye, terep rali, off-road (ez a ralicross és az autocross), drag, drift, szlalom - vannak előadások, mindből záporoznak a kérdések az írásbeli vizsgán, de az évenkénti továbbképzéseken már csak azokból kell felkészülni (és vizsgázni), amelyekben dolgozni szeretnénk.

Klasszikus sportbírói feladat a zászlós kommunikáció a versenyzőkkel. Szabályosan lengetni nyolcasokat leírva kell, dupla sárgánál mindkét kézzel, ami nem egyszerű – ezért van a gyakorlat

Fotó: Frühwirth Éva

Függetlenül a szakágaktól, az elsődleges feladat a sportszabályok betartatása, ám a sportbíró minden esetben pontos, pártatlan, fegyelmezett és kitartó is, mert akár esőben, szélben, kánikulában, hidegben egész nap a posztján kell maradnia. Sportszakmai- és lehetőleg angolnyelv-tudását naprakészen tartja, hiszen rengeteg szabályt kell ismernie, valamint rá is sok hazai és nemzetközi szabály vonatkozik. Ha esemény történik, soha nem ítélkezik, szigorúan csak tény(eke)t közöl, mindent jegyzőkönyvez, tetteiért pedig vállalja a felelősséget.

Könnyen a Youtube-on találhatjuk magunkat

Nem szabad továbbá elfelejtenie a kamerák, a fényképezőgépek állandó kereszttüzét, így amennyiben munka közben „bénázik" - ami a szakmai bakik mellett vonatkozhat a rendezvényhez méltatlan öltözékére, illetlen magatartására is -, produkciója pillanatokon belül a világhálón, vagy élő adásban tévénézők százmillióinak képernyőjén landol, és gyaníthatóan nem emeli majd a verseny színvonalát.

Miközben nyílik a kapu, a boxutcai kerítés szűk réseinél kell átmászni a sárga falon, majd gyorsan le kell tolni a „sánta dögöt". Az irányító nemzetközi kar- és kézjelzéseket használ, a váltót a „neutral" kifejezéssel (kiáltással) teteti üresbe – ezt a legtöbb nyelven azonnal értik. Ha szükséges, benyúlhat az autóba kormányozni is

Fotó: Frühwirth Éva

A közhely ellenére gyakorlat teszi a mestert, így az újonc sportbíróknak kötelező a részvétel a gyalogos beavatkozói programon, amely idén is a legautentikusabb hazai helyszínen, a Hungaroringen zajlott. Az egész napos tréning kezdéseként, hogy érezzük a törődést, rövid „horror crash" videókkal hangolódtunk a versenypálya atmoszférájához, majd első feladatként jöhetett a pilóta szakszerű kimentése az autóból – egy hajdani kupás Astrába beülve Walter Csaba, sikeres gyorsasági versenyző vállalta a szerepet.

Fortélyos, egyensúlyozó műveletsorozat az emelés, mert nem mindegy, hol van a motor a versenyautóban – a hevedereket tartó H-elem párhuzamos szárait 60:40-es osztással köti össze a kereszttartó, a rövidebb rész mindig a nehezebb oldalra esik

Fotó: Frühwirth Éva

 Mint kiderült, ha lángol az autó, mindenképpen ki kell szedni a pilótát (akkor is, ha súlyosabb lesz a sérülése), egyébként a mentők érkezéséig a fej, a nyak stabilizálása a feladat (autón kívül nincs stabil oldalfekvés!), valamint a vérzéscsökkentés artériás sérülés esetén.

Még a tolás sem egyszerű

Pálya szélére guruló műszaki hibás autó, csak le kell tolni, egyszerű semmiség. Vagy mégsem? A gyakorlat során pillanatok alatt szültek őskáoszt a négyfős csapataink, a leosztott feladatokat sokszor összekevertük, mert nem voltunk összeszokva és nem értettük meg egymást félszavakból, mozdulatokból. Ehhez kell a sok-sok versenyen, élesben megszerzett rutin, a nemzetközi kézjelzések tökéletes ismerete és használata, pláne akkor, ha emelőgépre is szükség van, ami – mint azt Jules Bianchi, valamint egy halálra gázolt sportbíró balesetéből is tudjuk - újabb és komoly veszélyforrás.

Leosztott feladatok: az autó előtt az irányító, hárman tolnak, de a leghátsó ember (piros dzsekiben) közben folyamatosan figyeli a pályán lévő versenyautókat is és azonnal kiált, ha netán egy másik gép odaesne. Mindegyikük élete pillanatokon múlhat!

Fotó: Frühwirth Éva

Elméletben fújni a színes zászlójelzéseket nem kunszt, még az sem, hogy melyiket lengetjük, melyiket mutatjuk be fixen, ám a pályán, az adott szakasz bírói posztjának kis bungijából kilógva, mégis rendre jöttek a kapkodásos tévedések a szituációs feladatoknál. Még az a blama is előfordult, hogy lengetés közben oly messzire szállt a kézből kieső jelzőeszköz, mint az a bizonyos győzelmi zászló – itt most olcsó poén, de képzeljük el mindezt élőben magunkkal a Forma-1-en, a fél világ szeme láttára, ugye? És nem rohanhatunk ám be érte reflexből a futam alatt, nagyon szigorúak a szabályok.

Nem árt a tornatudás

Kiderült továbbá, hogy a méteres szalagkorláton átugrani a tévében látva sokkal könnyebbnek tűnik, mint a valóságban, amikor a sárga zászlós védelem alatt megvan a posztvezetői engedély a beavatkozásra és szaladni kell a közben felvett készülékkel tüzet oltani. Még durvább a boxutcai fal megmászása, pedig nincs mese, amikor a rajtrácson ragadt versenyautót (a Rescue-s zsargon szerint dögöt) pikk-pakk el kell takarítani a gridről, az erre a célra megnyitott kapunál.

Pillanatok alatt fáklyaként lángolt az Opel, ekkora tűzből a versenyzőt külső segítség nélkül kimenteni szinte már lehetetlen...

Fotó: Frühwirth Éva

A nap fénypontja azonban egyértelműen a tűzoltás volt, ami mindig jutalomjáték az újoncoknak: a gyorstalpaló elméleti részt követően (motorteret vízzel nem oltunk!), hivatásos lánglovagok gyújtották fel a jobb sorsra már nem érdemes öreg Opel Vectrát.

Sportbíró hölgyek oltják az autót. Alapszabály (különösen motortűznél), hogy először nem a tűz közepébe spriccelünk, nehogy „szétfröccsenjen" a láng

Fotó: Frühwirth Éva

Az autót a hallottak alapján mi olthattunk el a gyakorolni kapott, habot prüszkölő kézi készülékekkel. Ez legalább elsőre sikerült, igaz, egymást is oltogattuk, a szó átvitt és - a ruháinkon megjelenő fehér habfoltok alapján - valós értelmében egyaránt.

Biztos, ami biztos, az oltási gyakorlat után profi tűzoltók hűtötték a roncsot és minden apró tűzfészket eloltottak

Fotó: Frühwirth Éva

Aki kedvet kapott, hogy sportbíróként kerüljön közel az autósport veszélyes, de életre szóló élményeket garantáló világához, a www.sportbiro.hu weboldalon talál információkat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

 

Forrás: Retromobil