Ezeröcsinek nézik, pedig olasz műremek volt - Fiat 124 Special-bemutató

2017.10.23. 20:57

Az eredeti 124-es nagy karriert futott be, s számos változatban készült. Az egyik legizgalmasabb szedán kivitel, a Special T bemutatója következik, amely nálunk ritka volt. Igaz, közben megvették a licencet a szovjetek, de az alapváltozattal ellentétben a DOHC-motoros csúcsmodellt alaposan átdolgozták, mire ezerötös Lada lett belőle, és ez műszakilag nem igazán vált a javára.

Korábbi cikkünkben már bemutattunk egy 1968-as, első szériás, alapkivitelű 124-est (ez adta az alapját a későbbi Lada 1200-nak), amely hazai felújítás után állt ismét négy kerékre. Most megint ez a típus van soron, mert találtunk egy igazán különleges példányt belőle. Ez a Special T 1970-ből való, azaz éppen az első és a második széria váltási időszakban készült, de nem az 1,2 literes, 60 lovas OHV motor hajtja, hanem ugyanaz a selymesen duruzsoló DOHC, azaz dupla vezérműtengelyes, felülvezérelt 1,4-es, amelyet a Sport Spiderben és a Sport Coupéban is bevetettek.

A dupla kerek lámpa és a fekete díszrács azonnal elárulja, hogy a Speciallal állunk szemben. Valamennyi díszléce megvan, nagyon szépen futnak a kasztni vonalai. Még több fotó a galériában, kattintson a képre!

Forrás: Retro Mobil

Az olaszok mindig is élen jártak a motortechnológiában, az Alfa Romeo Giulia szintén két vezérműtengelyes erőforrással hódított a hatvanas években, az akkor még független Lancia pedig bokszerrel jelentkezett a nagy szériás Flaviában. Nem volt hát meglepő, hogy a Fiat is újít, és az 1967-es Év autójának megválasztott limuzinban is bevet valamilyen különleges csemegét.

Aki hozzáértő, a feliratból rögtön tudhatja, hogy izgalmas Fiat áll előtte

Forrás: Retro Mobil

Félgömb alakú égéstér és 80 eleven lóerő

Ez a motor 1970-től jelent meg a kínálatban, abban az évben a Torinói Autószalon közönsége láthatta először a Special T-t, amelynél nemcsak a gépteret volt érdemes nézegetni, hanem a karosszériát is, hiszen apró ráncfelvarrást is végrehajtottak a típuson: az első irányjelzők a fényszórók alól oldalra költöztek, más formájúak lettek a hátsó lámpabúrák, a C-oszlopra szellőzőrostélyokat tettek, és teljes hosszában vízszintes gumicsíkkal ékesítették a méretesebb krómlökhárítókat. A Special T sajátja volt még a színezett üvegezés és a kerek órákkal összerakott sportos, fordulatszámmérős műszerfal.

Fa tapéta dobja fel a műszerfalat, amelynek teteje nem rücskös, hanem sima. A 125-ös Fiatban volt ugyanilyen Veglia gyártmányú műszeregység. A pumpás ablakmosó nyomógombját a pult derekának bal szélére tették. A gáz nem "buszpedál", a korai Ladáknál olyat alkalmaztak

Forrás: Retro Mobil

Visszatérve még a motorhoz, az 1438 köbcentis erőforrás a sima 1,4-es motorhoz képest nagyobb átmérőjű szelepeket, félgömb alakú égésteret is kapott, a dupla vezérműtengelyt fogazott szíjjal hajtották meg, a benzint kéttorkú Weber 32 DHS karburátor adagolta. Ez így együttesen 80 lóerőt és 112 Nm csúcsnyomatékot adott ki, előbbit 5800, utóbbit 4000/perc fordulatnál adta le.

Ez torinói motor, ellentétben a Zsiguliéval, mert abban sosem, még a korai példányokban sem volt eredeti olasz erőforrás. A kuplung bovdenes (a Ladában hidraulikus), a váltóáttételezés sem azonos keleti testvérével, az áramot ennél a modellnél már generátor szolgáltatja

Forrás: Retro Mobil

Mindez elég volt ahhoz, hogy a könnyű, 945 kilós autó akár 165 km/h-ra gyorsítson. Ez sem volt rossz érték akkoriban, az pedig kifejezetten jónak számított, hogy az 1 km-es távot alig több mint 33 szekundum alatt letudta. Az egykori tesztek méltatták a 8 l/100 km körüli átlagfogyasztás miatt is, és a hajtásláncban mindössze egy komolyabb hiányosságot találtak: hogy az egyébként nagyon precíz és könnyen kapcsolható váltóból hiányzott az ötödik fokozat. Ez a "luxus" csak 1972-től, a gyűjtők körében ma különösen vágyott, 100 lovas, 1,6-os DOHC motorral érkezett meg.

Az elrozsdált zárhídon találjuk a típustáblát és az abba bevésett alváz- és motorszámot, utóbbinál a 124 AC3000 számsort láthatjuk, ez utal az 1,4-es DOHC motorra

Forrás: Retro Mobil

Jobb minőségű a szovjet rokonoknál

Főszereplőnk egyébként közvetlenül olaszországi első tulajdonosától érkezett meg Bodony Bélához, akinél várja a megújulást. Azért mutatjuk be így, ebben az eredeti, de kissé viseltes állapotában, mert sok érdekességgel és tanulsággal szolgál mindazoknak, aki ilyen vagy ehhez hasonló olasz autó felújítására vállalkoznának. Bár az élete utolsó évtizedeit az utcán töltötte, a fényezése nagyon jó állapotban megmaradt.

Az első széria nélkülözte a C-oszlopi légrostélyt, és nem ilyen süllyesztett, hanem külső, nyomógombos kilincsekkel jött. Utóbbit a Fiatnak a felnijeiről ismert Cromodora gyártotta

Forrás: Retro Mobil

Érdemi rozsda csak a géptető pereménél, a zárhídon, a küszöbök elülső végeinél és a csomagtérben van, utóbbi helyen leginkább azért, mert egyszerűen nyitva hagyták annak fedelét, és akadálytalanul folyhatott be az esővíz.  Nagyon szépek a krómok, érdemes alaposan megnézni a díszléceket, a szélvédők feszítőit, a lámpakereteket vagy a lökhárítókat is.

A térkínálat mai mércével kisautós, középső könyöklő nem járt hozzá. Az első övek automaták (a 2101-esnél mechanikusak voltak végig), alsó rögzítési pontjukban megakadhat a beszállni készülő hátsó utasok lába

Forrás: Retro Mobil

Megdöbbentő a kabin újszerűsége: a műbőrök, a műszerfal felső pereme (ami az öreg Ladákon szinte mindig megreped), a szőnyegek, a kédergumik, az ajtóburkolatok mind olyanok, mintha az autó most futott volna le a szerelőszalagról. A jó gyártási színvonalra utal, hogy a sokévnyi állás ellenére teljesen menetkész autó futóműve felől semmilyen ropogás, kopogás nem hallatszik, a Bendix szállította négytárcsás, szervórásegítéses fék (a Lada mindig dobos maradt hátul) szintén jó formában van; a csigás kormány pedig sokkal könnyebben tekerhető, mint bármelyik Zsiguliban vagy Ladában.

A Special fordulatszámmérőt is kapott, a kritikus zóna 6500/percnél indul. Vízhőfokmérő és tankszintjelző egészíti ki a két körműszert

Forrás: Retro Mobil

Felújítva kakukktojás lesz Lada-országban

A motorral a mai forgalom ritmusát is fel lehet venni, a 90 ezer kilométeres futás nem is indokol nagyjavítást, legfeljebb szépészeti beavatkozásokra, karbantartásra lesz szükség. A Lada és a Fiat 124 látszólag azonos önhordó karosszériát kapott, és a rohadásra hajlamos részek lakatolásánál a Fiathoz is felhasználhatók a Lada javítóelemei (így a küszöbök, az első sárvédők "csizmái", a fenéklemez), ám például a szemre azonosnak tűnő ajtóburkolatokat alaposabban megvizsgálva feltűnik, hogy a talján modell élei karakteresebbek, emiatt ezek nem csereszabatosak a szovjet testvérével.

A Panhard-rudas híd nem teljesen azonos a Ladáéval, a diffi viszont ugyanaz. A spirálrugó rövidebb és lágyabb, mint a szovjet rokonnál

Forrás: Retro Mobil

Az első kettős keresztlengőkaros és hátsó merev tengelyes, Panhard-rudas futómű elvében megegyezik a két modellnél, de a Fiat rövidebb gátlókat és módosított első alsó lengőkarokat, illetve hátsó hidat kapott (az autó szemre is jóval lejjebb ül), s hátul nem a tekercsrugó mellé, hanem abba tették a gátlót, így annak felfüggesztési pontjai is eltérnek a Ladáétól.

Innen jól látszik, hogy a tank alatti lemez és a csomagtér fenéklemeze is erősen korrodált, de ezek cseréje, javítása nem lesz nagy kunszt. A 13-as felnik 4,5 col szélesek, a dísztárcsák sem azonosak a Zsiguliéval. Jól áll neki a hátfal króm kerete

Forrás: Retro Mobil

A zöld 124-es most még várja a megújulást, de hamarosan régi pompájában rója majd a köröket Budapest útjain. Képzelhetik, mekkora értékelt képvisel majd restaurálva,  amikor leszármazottja, a Lada 2103-as is egyre gyakrabban hét számjegyű összegért cserél gazdát igazán szép állapotban. Holott a szovjet gép egyszerűbb technikát kapott (OHC motorral), igaz, cserébe a műszerfala, és krómos orra-fara is sokak szerint elegánsabb az eredeti Specialénál - a funkcionáriusok kérésére.

Műszaki adatok - Fiat 124 1.4 Special T (1970)

Motor: soros négyhengeres, DOHC-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerenkénti két szelep, fogazott szíj hajtású dupla vezérműtengely. Weber 32 DHS/13 karburátor. Hengerűrtartalom: 1438 cm3. Furat x löket: 80,0 x 71,5 mm. Kompresszió: 8,9:1. Teljesítmény: 80 LE, 5800/perc fordulaton. Nyomaték: 112 Nm, 4000/perc fordulaton.


Erőátvitel: négyfokozatú, teljesen szinkronizált kézi váltó, hátsókerék-hajtás.


Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugókkal, hátul merevtengely, Panhard-rúddal, tekercsrugókkal. Elöl-hátul tárcsafékek, kétkörös, szervós fékrendszer.


Felépítmény: négyajtós ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4030 x 1625 x 1420 mm. Tengelytáv: 2420 mm. Saját tömeg: 945 kg.


Végsebesség: 165 km/h. Fogyasztás (vegyes): 8-8,5 l/100 km. Tank: 39 l.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK