Így lett Honecker bosszújából a KGST legendás autója

2017.11.07. 06:28

Favázas P70-en kísérleteztek a népautóhoz

Az 1949-ben létrejött "első német munkás-paraszt állam", a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) az autógyártás újjászervezésekor két bázisra támaszkodhatott, az egyik Zwickauban, a másik Eisenachban volt, ahol később a Wartburgokat gyártották. A piac önszabályozó szerepével szemben a gazdasági tervezés fensőbbségét hirdető állampárt és kormánya a rendszerellenes 1953. évi berlini felkelés után belátta, hogy az életszínvonal emelésére is szükség van.

Marosi Károly vezeti 1963-as évjáratú Trabant 600-asát. Ezt a műszerfalat a korai 601-esek is megörökölték, de kevésbé díszes kilométerórával, és a szép fehér helyett fekete műanyagokkal, illetve lemezfelülettel

Forrás: MTI/Sóki Tamás

1954 elején utasítást adtak egy minden keletnémet állampolgár számára elérhető gépkocsi kifejlesztésére. A követelmények között szerepelt, hogy a négyszemélyes autó legyen könnyen kezelhető és karbantartható, súlya ne legyen több 600 kilogrammnál, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liternél, ne kerüljön többe négyezer márkánál, és évente legalább 12 ezer darab készüljön belőle.

Eltérő színű betét a karosszéria oldalán (vagy kétszínű fényezés), dísztárcsák és krómos elemek: a hatvanas évek P50, majd P60 sorozata még minimálautóként is sokat hordozott a hatvanas évek eleganciájából

Forrás: MTI/Sóki Tamás

A zwickaui VEB Sachsenring Automobilwerke a prototípust már 1954-ben elkészítette, de az gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult (a csomagtartót például kívülről nem lehetett kinyitni), ezért teljesen újra kellett tervezni. A háború előtti DKW-modellekhez nyúltak vissza, így született meg az ideiglenesnek szánt AWZ P70-es modell, melynek gyártásával csak 1959-ben álltak le. A jármű motorja kétütemű, vízhűtéses, 690 köbcentis volt, karosszériáját az előírt súlykorlátozás miatt gyapothulladékból és fenolból készített, saját fejlesztésű műanyagból, duroplasztból gyártották, az utastér padlózata pedig fából készült.

P70-es, az elődmodell, még vízhűtéses motorral, de nyithatatlan csomagtartóval (a hátsó ülés felől kellett bepakolni). Aki ilyet újít fel, nagy fába vágja a fejszéjét - szó szerint

Forrás: AWZ

Legyen a neve Útitárs, és menjen 100 km/h-val

A széles néptömegeknek szánt Trabant, a P50 első példánya 1957. november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom 40. évfordulóján gurult le a futószalagról. A Trabant nevet is szovjet ihletésre kapta, a néhány héttel korábban fellőtt első szputnyik (útitárs) nevét fordították németre. A P70-nél kisebb modellbe léghűtéses motor került a korábbi vízhűtéses helyett, de megmaradt a két henger, a két ütem és a duroplasztkarosszéria. Az 500 köbcentiméteres, 18 lóerős motorral készült szériák a körbezárt "S" (Sachsenring) emblémát 1958. május 1-jétől viselték.

Vékonyka ülések és elöl-hátul belógó kerékdobok, de a többi olcsó népautóhoz képest egész jó helykínálat két felnőttnek és két gyereknek

Forrás: Retro Mobil

Olcsósága, alacsony fogyasztása és igénytelensége ellenére - vízszintes irányban eltolható oldalablakok és csupán sebességmérő órából álló műszerfal - hamisítatlan kelet-európai népautóvá tette a Trabit. Az 1959-től forgalomba került új széria már a Trabant 500 nevet kapta, amiből elhúzható tetővel felszerelt "camping" típus is készült. A motor 1960-tól több lépcsőben átalakult, javítottak az égéstéren, a karburátoron és az áttételen. Ekkor jelent meg az első kombi is, 1962-ben pedig a már ismert karosszériát mutatták be, a Trabant 600 végsebessége a mágikus 100 kilométer volt.

Korai szériás, gyönyörű 601 Universal, még szárnyas hűtődísszel. Ez a szürke is nagyon jól áll neki, a hetvenes években szép pasztellszínek gazdagították a kínálatot

Forrás: Retro Mobil

A legtovább gyártott széria az 1964-es Trabant 601 lett. A nagyobb utas- és csomagteret kapott autó erőforrása 26 lóerős, 600 köbcentis kéthengeres motor volt, ez vált igazán népszerűvé a "keleti blokk" országaiban. 1966-ban jelent meg a Trabant 601 Deluxe típus, amelybe rádió, kényelmesebb ülések és eltérő színű belső kárpit került, valamint az automata kuplungos Trabant Hycomat. 1967-től a gyár kifejlesztette a nyitott változatot, a Kübelt a katonaságnak szánták felderítési és harcászati feladatok ellátására, a Tramp pedig a civil vásárlókat célozta meg.

Jópofa vadászautónak tűnik a Kübel, de volt egy szomorúbb feladata is: ezt használták a keletnémet határőrök és rendőrök arra, hogy elkapják a határon a nyugatra szökőket - bármi áron

Forrás: VEB Sachsenring

Kőkorszaki gyártás, elkaszált prototípusok

A gyártásnak voltak jellegzetesen szocialista mozzanatai: a karosszériát a gyártól húsz kilométerre készítették, ott szerelték be a Zwickauból áthozott padlólemezeket, majd a félkész autót visszaszállították a gyárba. Az NDK végnapjaiban a főtengelyt már a legkorszerűbb, lézeres gépekkel állították elő, de a gyártósor végén alakító kalapáccsal korrigálták.

A bolgár Ivailo Antov hetvendarabos Trabant-gyűjteményével szeretne bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe. Ilyen, kertben porladó Trabik nálunk is bőven akadnak - csak sajnos a többségükre nem felújítás, hanem pusztulás vár

Forrás: MTI/EPA/Vaszil Donyev

A Trabantot a keletnémet népautóként reklámozták, de soha nem tudtak eleget gyártani belőle. A fejlesztéseket az alacsony ár tartása miatt a vezetés nem engedélyezte, így a gépkocsi műszakilag fokozatosan elavult. Pedig a hatvanas évek végén megtervezték a 601 utódját, de a forradalmi ötleteket tartalmazó Trabant 603 gyártását nem hagyták jóvá.

Utolsó próbálkozás: Trabant 1.1, négyütemű VW-motorral. A limuzinok döntő többségét Magyarországon adták el, az újraegyesített Németországban senkinek sem kellett - jobban elkéstek vele, mint a Wartburg 1.3-mal

Forrás: Retro Mobil

Állítólag a terveket kemény nyugatnémet márkáért eladták nyugatra, és részben ezek felhasználásával épült meg a VW Golf, de a Trabiba eredetileg szánt Wankel-motor, és a duroplasztkarosszéria nélkül. A szocialista hiánygazdálkodás közepette Trabanthoz jutni nehéz és hosszadalmas vállalkozás volt,  az autóra egyes piacokon 12-15 évet kellett várni, sokan már a tizennyolcadik születésnapjukon beadták az igénylést.

Még elektromos autóként is feltámadt volna

A Trabant gyártását a német újraegyesítés után, 1991-ben megszüntették, de az utolsó két évben az 1.1-es verziót már Volkswagen-licenc alapján készült négyütemű motorral gyártották. Az utolsó, 1991. április 30-án elkészült Trabant a zwickaui gyár múzeumában látható, motorjának sorszáma 3 096 099 (amúgy a hárommillió Trabant 98 százaléka a mindenki által ismert 601-es típus volt). A város lakói 1998-ban emlékművet emeltek a Trabantnak, amely egyben Zwickau városának is jelképe.

Olykor felröppen a hír az interneten, hogy kétmillió forintos villanyautóként újra gyártásba kerül a Trabant. Ilyen áron ez eleve képtelenség lenne, de sajnos Herpa-féle retróautó eleve terv maradt, befektető híján

Forrás: Herpa

Újjáélesztésére is több kísérlet történt. 1997-ben Taskentben elkészítették az első üzbég Trabantot, ugyanabban az évben mutatták be a Volkswagen-fejlesztésű, Sachsenring-jelvényes UNI 1 hibrid prototípusát is, de a dolog ennyiben maradt. 2009-ben a Frankfurti autószalonon volt látható egy új Trabant,  amelynek 47 kW (64 lóerős) villanymotorjával 130 km/h-s végsebességet lehetett volna elérni, ha megkezdődik a sorozatgyártása.

Új élet zéró emissziós szobadíszként: ebből a Trabantból menő kanapét faragtak. És végül az árakról: a hetvenes évek végén a Trabant 46 600 forintba került, míg a Zaporozsec 968 A-ért 59 900-at kértek, a Polski Fiat 126p pedig már 62 ezernél járt (a három kisautóról itt olvashat összehasonlító tesztet)

Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A "papírjaguárnak", "szász Porschénak", "NDK-Volkswagennek" csúfolt jármű ma már kultikus tárgy. A világ különböző országaiban száznál több egyesület működik, amelyben a típus barátai rendszeresen találkoznak, és színes élménybeszámolókkal szórakoztatják egymást. A német újraegyesítés után, 1991-ben mozifilm is készült az NDK jelképéről Go Trabi, go címmel.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Előző
  • 1
  • 2
Következő