Ki fújja a passzátszelet? – Opel Insignia Sports Tourer teszt

Opel Insignia
Vágólapra másolva!
Tavaly az év autópiari híre volt, hogy a Peugeot megvásárolta az Opelt. Egy ilyen összeolvadás jövőbeli hatásait csak találgatni lehet, de a két cég együttműködése már korábban elkezdődött, ennek gyümölcse például a Crossland és Grandland SUV-család. A most bemutatkozott Insignia viszont még teljes egészében Opel fejlesztés, és azt mutatja, hogy a német mérnökgárda nagyot mert álmodni – csak túl későn.
Vágólapra másolva!

Az Omega gyártásának befejezése óta nem volt nagyautója az Opelnek, a Vectra és az arra épülő Signum állt a kínálatuk csúcsán. Majd jött 2009, és a felfelé kacsintgató Insignia színre lépése nagyot szólt: a korábbiaktól radikálisan eltérő, látványos formaterv, számtalan műszaki, kényelmi és biztonsági újítás jelent meg benne. Látszott, hogy az Opel komolyan vette a feladatot, és ez kedvező fogadtatásra talált.

Hivatalosan eggyel kisebb méretosztályú ugyan (nagyautó helyett középkategóriás), mint az utolsó Omega Caravan volt, mégis 16 centivel hosszabb az Insignia B Sports Tourer - így nőnek manapság az autók. Galériához kattintson a képre! Forrás: Ruschel Zoltán

Voltak persze árnyoldalai is a típusnak, elsősorban a gyönyörű, kupészerű forma miatti meglehetősen szűk helykínálat (hátul), a műszerfal gomberdeje, valamint a jókora önsúly. Ezt vezetés közben egész jól titkolta ugyan, de

a fogyasztás és menetteljesítmények számai nem hazudtak.

A típus öt év után kapott egy faceliftet, de utána három évnek kellett eltelnie, mire friss alapokon megérkezett az új generáció.

Időközben új formanyelvre váltott az Opel, az Astra K-nál bevezetett formai megoldások következetesen visszaköszönnek az azóta megjelent modelleknél. Az új Insignia, elődjéhez hasonlóan, már a külsejével is igyekszik felhívni magára a figyelmet. A konkurens Volkswagen híresen konzervatív megjelenéséhez képest az újdonság kifejezetten látványos, sportos és elegáns.

A túlsúlyos előd után most érte el a Passat tömegét. Élénken mozog, precíz és kifinomult a kormányzása - autópályán nem izgága, de sportmódban vannak vissszajelzései Forrás: Ruschel Zoltán

Te jó ég, mekkora ez a kocsi!

A második generáció már csak ötajtós és kombi karosszériával került piacra, más márkák (Mazda, Toyota) gyakorlatával ellentétben itt a lépcsőshátú esett ki. Sokan mondják, hogy a kombiság a legtöbb autónak nem áll jól, de az Insignia talán a szkeptikusoknak is kivételek közé tartozik. Nem csak látszatra, hanem tényleg hatalmas autóról beszélünk,

a puttonyos kivitel 1,5 centi híján 5 méter hosszú.

A dizájn ezt igyekszik részben elrejteni, az ívelt, folyamatosan lejtő tetővonal inkább egy sportkupét akar idézni, mint kombit. Szép és egyedi megoldás, hogy az ablakok felett végigfutó krómcsík hátul a lámpákba belefutva végződik, az oldallemezek domborítása is hangsúlyos. Külön tetszett, hogy a méretes hűtőmaszk nincs agyonkrómozva, viszont az Opel logót jól kiemeli a kétoldali bajusz.

Szúrós tekintet, és gömbölyded helyett csapott orr, ahogy ma a gyalogosvédelmi előírások miatt szokás. Létezik belőle Country Tourer néven terepkombi is (a Passat Alltrack és társai ellen), leginkább abba való a 4x4-hajtás Forrás: Ruschel Zoltán

Vannak, akik szerint Mazda és Ford jegyek is felfedezhetők benne, én azon a véleményen vagyok, hogy mind a japán, mind a német konkurencia jól megkülönböztethető tőle, és igazából mindegyik másképp érdekes. A tesztautó mély gyöngyházkék fényezése is remekül áll az Insigniának, de vannak jóval izgalmasabb szín- és felnikombinációk, ha valaki arra vágyik.

Kiálló tablet helyett integrált kijelző

Beülve is drasztikusan új világ fogad az elődhöz képest, az amúgy nem csúnya korábbi műszerfal után egy sokkal letisztultabb látvány tárul elénk. Itt is a K Astra volt a referencia, de azért rögtön érezni, hogy más kategóriájú autóban ülünk. Jó minőségű felületek vesznek körül, puhák a műanyagok, bár a varrásimitáció talán kicsit túlzás. A váltó környékén megtaláljuk az újkori autógyártás egyik mumusát, a fekete, zongoralakk betéteket is, de szerencsére máshol hanyagolták a használatát.

Érezhetően ráfeküdtek a rüsselsheimiek a jó minőségérzetre. Nem olyan különleges, mint például egy Renault Talisman, de könnyen kezelhető az Insignia Forrás: Ruschel Zoltán

Külön kiemelendő, hogy az infotainment rendszer kijelzőjét szépen integrálták, jó helyen van és nem töri meg a beltér harmóniáját. Míg az elődben (főleg a facelift előtt) annyi gomb volt, mint egy atomerőmű vezérlőtermében, itt drasztikusan csökkentették a számukat. Ugyanakkor nem estek abba a hibába, hogy mindent csak az érintőkijelzőről lehessen vezérelni. Épp ezért

van külön klímapanel, és bizonyos segédfunkciók is kaptak egy gombsort a váltó elé.

Talán a műszerfalnál is szebb a kormány, amihez meg is jegyezném, hogy a tesztautó OPC Line külső és belső csomaggal is el volt látva. A vastag, nagyon finom tapintású és perforált bőrrel borított, vastag cérnával varrt és lecsapott aljú sportkormánnyal élvezetesen irányítható a kocsi. A rajta lévő, teljesen hagyományosan működő gombok könnyen használhatók, kezelésük minimális megszokást igényel.

2,83 méteres tengelytáv mellett van itt hely bőven, és a kombi gazdagon méri a fejteret is (e téren több kompromisszumot igényel a ferdehátú Grand Sport) Forrás: Ruschel Zoltán

Nincs kompszerű fara, mint a régi kombinak

A képeken is látszik, hogy bőrkárpitozással kaptuk az autót, de ennél fontosabb, hogy az első ülések gyógyászatilag tesztelt AGR kivitelűek, és ez nem kamu. A vezetőülés teljesen elektromosan állítható, memóriás, derék- és combtámasszal, de még akár masszírozni is képes. Ezen felül hűtés-szellőztetés is rendelkezésre áll, plusz

a két hátsó szélső ülés és a kormány is melegíthető,

ami téli napokon áldás tud lenni. De a legfontosabb, hogy a fotelek nagyon kényelmesek, már az első perctől érezzük, hogy nem kell fészkelődni.

Mit sem érne azonban a kényelmes ülés, ha nem volna körülötte hely. Itt viszont van bőven, négy felnőtt bőségesen tud terpeszkedni, az ötödiknek viszont nincs hova tennie a lábait, túl széles és magas a kardánalagút. Ilyen hosszú karosszériában jut bőven hely a csomagoknak is, távirányítóról vagy akár láblendítéssel is nyithatjuk és csukhatjuk az ajtót. Külön figyelmesség, hogy sötétben ki is vetíti ezt a lehetőséget a lökhárító mögül, ehhez elegendő csak megközelíteni a bezárt autót.

Kerekded és hosszú lökhárítója miatt nehezen lehetett hozzáférni az előd (amúgy nem valami tágas) csomagteréhez, itt most kiküszöbölték a csorbát. Praktikus a roló, távirányítással ledőlnek a háttámlák - olyankor egy matracon aludni is lehetne benne Forrás: Ruschel Zoltán

Alaphelyzetben 560 literrel gazdálkodhatunk, a csomagtérpadló alatt is találhatók csempészrekeszek. A padló két oldalán síneken csúsztatható rögzítőpontok vannak, a roló pedig ötletesen felfelé is eltolható, így nem kell visszacsévélni és a rettentő távol lévő ülésekig nyújtózva újra visszahúzni. Ha mégis kevésnek bizonyulna a tér, akkor a csomagtérből lebillenthető ülésekkel 1665 literig bővíthető, és ezzel már 2 méter hosszú tárgyak is beférnek.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!