Hétköznapok hőse, Hachiroku helyett - Toyota Corolla 1.6 GL (E80) veterán teszt

Íme, a világ legnépszerűbb autótípusa: Corollából máig több mint 40 milliót gyártottak, már a 11. generációnál jár. Ötödik szériája mérföldkő volt a sikertörténetben, ezzel álltak át elsőkerék-hajtásra (kivéve a mára legendás AE86 kupékat), illetve elterjedtek a ferdehátú változatok. Mifelénk mégis a szedán volt az igazi, amiből találtunk egy gyönyörű túlélőt.

Eiji Toyoda cége 1966-ban mutatta be a vadonatúj üzem sorairól érkező legeldő Corollát 1,1-es és 1,2-es, vasblokkos, könnyűfém hengerfejes motorokkal, szedán, kombi és kupé karosszériával. Japánban nagyon jól fogadták (kezdetben külön, kizárólag Corollákat kínáló autószalonok árulták), így a Toyota újra megpróbálkozott az exporttal is - első ízben azóta, hogy az '50-es években nagyautójával, a Crownnal az USA-ban elbukott.

Gyorsan sikeres lett az új kompakt Amerikában és Ausztráliában, de csak a harmadik generáció jutott el elsőként Európába. Közben a motorok is megnőttek: az 1,2-es, 1,3-as, 1,4-es és 1,6-os benzineseket hatféle felépítménnyel kínálták. Első dízelje (1,8-as szívó, 65 lóerővel) a negyedik sorozatban debütált.

A Corolla gyűjtőnév régiónként más és más modelleket jelent ma is,

ennek megfelelően motorjai mindig is sokfélék voltak.

A 75 lóerős 1,3-asok voltak a leggyakoribbak, de a '90-es években hozzánk is sok 1,6-os érkezett használtan. 223 ezer kilométert futott, de ma is jól használható, átlagfogyasztása 7,5 l/100 km Forrás: Retro Mobil

Hajtson elöl, ahogy az európai riválisok

A tesztautónkat hajtó 1,6-os benzinesből Európának háromféle jutott: a mienk 84 lovas, szimpla vezérműtengelyes, a svédek és svájciak ennek a gépnek a 78 lóerős változatát kapták, de létezett Európában 16 szelepes DOHC-kivitel is 124 lóerővel és befecskendezéssel. Utóbbit csak a hátsókerék-hajtású, két- vagy háromajtós AE86 kupék kapták, ezek a ma sportkocsi-hívők és driftelők körében oly népszerű Hachirokuk.

Tipikus nyolcvanas évekbeli japán pult: sok szöglet, kevés információ és kopogós műanyagok. Tömegautóhoz illően szerény a műszeregyüttes, sebességmérőből, vízhőmérőből és tankszintjelzőből áll Forrás: Retro Mobil

Az 1983 és 1987 között futó polgári E80-as sorozat a típuscsalád első fronthajtásúja volt, független hátsó felfüggesztéssel. Az elődjét is megalkotó Fumio Agetsumára bízták az újdonság megtervezését, 1,3 és 1,6 liter közötti benzinesekkel és 1,8-as dízelmotorral.

Formavilága nem különbözött radikálisan az elődétől

(E70), legalábbis a lépcsőshátúaknál. Hátulról kicsit érdekesebb volt a ferdehátú (Liftback) megjelenése, emellett készült rövidebb, három- vagy ötajtós csapotthátú (Compact) is belőle.

Keresztben forog a vasblokkos négyhengeres, alapjaiban egészen 2002-ig gyártották, és a Carina II-ben, a Celicában, a Coronában és a Daihatsu Charmant-ban is bevált Forrás: Retro Mobil

Majdnem bontóba került jó állapotban

Tesztautónk gazdája autószerelő és gyűjtő, így került a látókörébe a Corolla. Egyik régi ügyfele árulta, de nem kelt el, főleg úgy, hogy csak három hengere ment, és rettenetesen füstölt is. Több műhelyben sem találták a baját, így már a bontó is szóba került, de emberünk nem hagyta ki az alkalmat, így az egyébként kiváló állapotú kocsi négy alufelniért gazdát cserélt.

2,43 méteres a tengelytáv, és meglepően jó, 0,33 a légellenállási együttható (cw). Többféle felnivel és dísztárcsával kínálták, 165-ös R13-as abroncsokon gurul Forrás: Retro Mobil

A vasblokkos motort könnyű volt rendbe hozni, a többi szerkezethez nem is kellett hozzányúlni. Még a rozsdás hátsó sárvédőíveket javították, aztán egy nagytakarítással és a kötelező folyadékcserékkel véget ért a tatarozás.

Tavaly decemberben átment az OT-vizsgán,

most pedig új gazdára vár. De milyen élőben? Még 223 ezer kilométer után is újszerű a látvány, a vezetési élmény pedig egyszerű.

Hátul hárman is elférnek, a kárpit eredeti. Szövetből és műanyagból áll össze az ajtóborítás, zseb csak elöl van Forrás: Retro Mobil

Sallangmentes, de jól használható

Ülések nagyok és puhák, az üvegfelületek pedig üdítően méretesek, a vékony tetőoszlopok csak alig zavarnak a tájékozódásban. Nincs szervó, de a rövidre áttételezett kormányt parkoláskor is könnyű forgatni, a váltó meglepően könnyen jár és pontos. Futóműve kőkemény, minden úthibát közvetít, cserébe gyors íveken is alig dől a karosszéria. Fékei gyengék, ám vészhelyzetben is helytállnak, ha kell.

Nem túl nagy, 311 literes a csomagtér, de jó pont, hogy alacsony a pereme, könnyű a pakolás Forrás: Retro Mobil

Az 1,6-os motor hidegen kelletlen, de gyorsan bemelegszik, a 84 ló pedig bőven elég az egy tonna alatti autóhoz. Rövidlöketűsége ellenére meglepően nyomatékos,

alacsony fordulatról szépen, türelmesen húz fel.

Persze a fordulatszámot emelve felhangosodik, de autópályán sem kell kiabálni, ha beszélgetni akarunk menet közben.

Ritkaság az eredeti Toyota-rádió, és ez ráadásul szól is. Felette a fűtés-szellőzés csúszkái Forrás: Retro Mobil

A 34 éves Corolláról ma is üvölt, hogy egyszerű célszerszám (műanyagjai kopogósak, műszerfala spártai), mégis üdítő és friss jelenség. Tökéletes társ a mindennapokban, autópályán is könnyen tartja a 130 km/h-t, rugalmasságával pedig elkápráztat - akár 60 km/h-ról is csuklás nélkül gyorsít ötödikben. Igazán híressé mégis egy tulajdonsága tette: a tartóssága. Amíg le nem győzte a rozsda.

Műszaki adatok - Toyota Corolla E80 1.6 GL (1984)

Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes benzines, elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1587 cm3. Furat x löket: 81,0x77,0 mm. Kompresszió: 9,3:1. Teljesítmény: 84 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 130 Nm, 3600/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul független többkaros, elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer szervórásegítéssel.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4135x1635x1385 mm. Tengelytáv: 2430 mm.

Végsebesség: 170 km/h. Tank: 50 l.

Még több veterán teszt a Retro Mobil 2018. áprilisi számában