Corvette-dizájn és Kadett-technika: 50 éves az Opel GT

2018.07.22. 19:22

1968-ban csoda történt: az Opel bemutatott egy önálló, izgalmas sportautót. Az GM híres amerikai modelljére emlékeztetett, de kompakt méretben és kispolgári nyugatnémet technikával. Formája mellett a reklámszlogenje is fontos fejezete a márka történelmének.

Erhard Schnell, az Opel egyik – egyébként Detroitban tanult – házi dizájnere 1965-ben rajzolta meg a stílusgyakorlatnak indult Experimental GT-t. Nyilvánvaló, hogy ceruzáját Detroitból vezették (az Opel 1929-től 2017-ig volt a General Motors tulajdona), az eredmény ugyanis kísértetiesen hasonlított a Chevrolet Corvette C3-ra.

A zseb-Corvette először méretarányos, később életnagyságú agyagmodellként kelt életreForrás: Opel

A hajtásláncot a B-sorozatú Opel Kadettből vették, annak 1,1-es, 67 lovas négyhengeresét és négyfokozatú kézi váltóját is átemelve. A tanulmányt a nagyközönség több autószalonon is láthatta, ennek ellenére az Opelnél hosszas viták folytak a sorozatgyártásról.

A szögletes fényszórós és lámpafedeles prototípus formája némileg különbözött a sorozatmodellétőlForrás: Opel

A nagyobb motor lépte át a bűvös 100 lóerőt

Végül 1968-ban apró optikai változtatásokkal bemutatták, önhordó acélkarosszériáját a mozdonyokat, vasúti és metrókocsikat is gyártó francia Brissonneau & Lotz szállította, és a Chausson buszgyár is besegített. Az alapmodellt a Kadett szerény négyhengerese vitte, de 1,9-es, 102 lóerős Rekord motorral is meg lehetett rendelni, amihez extraként háromfokozatú automata váltót adtak.

A karosszéria a stuttgarti műegyetem szélcsatornájának köszönheti kiváló, 0,26-os alaktényezőjétForrás: Opel

Az Egyesült Államokba – a szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírások miatt – csak a nagyobbik motor csökkentett sűrítésű, 83 lóerős kivitele jutott el, ugyanakkor Európának készítettek egy olcsóbb, krómdíszek nélküli változatot is, a GT/J-t. 1969-ben megpróbálkoztak az Aero nevű targatetős változattal is, elektromosan lesüllyeszthető hátsó szélvédővel, de csak a két prototípus készült el.

Ez az 1,9-es motor, előtte az akksi mellett a szerszámoknak is marad helyForrás: Opel

Motorját visszahúzták az első tengely mögé, a futómű elöl felső keresztlengőkaros keresztlaprugós, hátul lengőtengelyes csavarrugós volt. A kormányhoz nem járt szervó, de az elöl tárcsa-, hátul dobfékekhez igen. Könnyed, mozgékony autó volt, mély üléspozícióval és hátsókerék-hajtással.

Gyönyörű, döntött hátfal két-két kerek lámpával. A csomagteret csak az utastér felől lehet megközelíteni, hátul nincs fedélForrás: Opel

Különleges fényszóró és reklámszlogen

Csomagtérként az ülések mögötti szűk tér szolgált (csak az utastér felől lehetett hozzáférni, kívülről nem), a jellegzetes bukólámpákat pedig komoly izommunkával, egy karral lehetett kiforgatni alvó helyzetükből. Jellegzetes volt döntött műszerfala is, középen a három kicsi körműszerrel (az egyik óra volt).

Vérbeli sportbelső kagylóülésekkel, fakormánnyalForrás: Opel

A „Csak repülni szebb...” szlogen bekerült a reklámtörténelembe, és tény, hogy az egzotikus kis géppel az Atlanti-óceán mindkét partján jól jártak, hiszen az európai vevők megkapták a Corvette-érzést, az amerikaiak pedig az európai könnyedséget (közel 103 ezer GT kelt el az USA-ban).

Nagyon menőnek számított a bukólámpa, a helyszűke miatt púpot formáztak a motorháztetőnForrás: Opel

A gyártás 1973-ban állt le. A hasonló képességű japán sportkupék megjelenése, a Brissonneau & Lotz bezárása és az új amerikai közlekedésbiztonsági törvények – amelyek miatt a lökhárítókat át kellett volna formázni – mind-mind ebbe az irányba hatottak. 2007-ben feltámasztották a nevet, és építettek hozzá egy kétliteres, 260 lóerős roadstert, de az gyorsan eltűnt az Opel kínálatából.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több veterános cikk a Retro Mobil augusztusi számában