A Ner-A-Car elnevezés szójáték a konstruktőr Carl Neracher nevével angolul,
jelentése: majdnem autó.
A feltaláló célja egy, az automobilnál egyszerűbb és olcsóbb, de majdnem annak kényelmét nyújtó szerkezet megalkotása volt.
Neracher az amerikai Cleveland Motorcycle Co. főmérnökeként dolgozott, 1915-ben ő tervezte meg azt a kétütemű, egyhengeres, 221 köbcentis aggregátot, amely később a Ner-A-Car-t is vitte,
a kerékagy-középkormányzást
pedig már 1904-től alkalmazta néhány motorbicikli-gyártó.
1918-ban rakta össze a prototípust, a hosszú tengelytávú, alacsony súlypontú, spéci kormányműves gép stabil volt, meglepően könnyen kezelhető és kényelmes.
Egyszerű és zseniális dörzskerekes váltója is forradalminak számított,
hasonlóan viselkedett, mint a jóval későbbi fokozatmentes (CVT) váltók.
Mivel az USA-ban nem akadt befektető a sorozatgyártásra, ezért Neracher az angol motor- és autógyártónak, a Sheffield-Simplexnek adta el a licencet, ahol 1921-ben meg is indult a gyártás. Érdekesség, hogy a fura szerkezetre időközben felfigyelt a legendás borotvagyáros, King C. Gillette is, így hamarosan elkezdődött az amerikai összeszerelés is.
Eleinte az óceán mindkét partján ugyanazt a Type A modellt készítették, de az USA-ban 1924-ben 255 cm3-re izmosították, később pedig bemutatták a Type CB nevű triciklit. Műszakilag is történtek apró változtatások, megnőttek a motor hűtőbordái, és a hátsó kerékre egy helyett két dobféket szereltek (elöl egyáltalán nem volt fék).
Angliában 1923-ban kiadták a 285 köbcentis Type B-t. Egy évvel később hazai gyártmányú négyütemű, 350-es oldaltszelepelt Blackburne-re cserélték a motort, a hagyományos háromfokozatú váltót pedig a szintén angol Sturmey-Archer váltotta, így született meg a Type C. Felülszelepelt sportváltozat és laprugós hátsó rugózású (az összes többi merev hátsó felfüggesztéssel futott), szélvédős, kagylóüléses luxuskivitel is megjelent.
Az USA-ban is kedvelték, hatalmas marketing kísérte, két embert és gépet próbáló túra is hozzátett a népszerűségéhez: 1921-ben
a híres brit versenyzőnő, Gwenda Janson ment vele ezer mérföldet,
1922-ben pedig a legendás Erwin „Cannonball” Baker motor- és autóversenyző vitte el New Yorkból Los Angelesbe mindössze 15 dollár 70 centes üzemanyagköltséggel.
1927-ben 10 ezer amerikai és 6500 angol példány után állt le a gyártás. A Ner-A-Car nemcsak korát megelőző szerkezet volt, a mai napig a legnagyobb darabszámban gyártott kerékagy-középkormányzású motor is.