Ilyen fitt öregapja volt a Mondeónak – Ford Taunus TC3 veterán teszt

2018.12.02. 09:39

Tesztautónk az utolsó európai Taunus-sorozatból való, itt 1982-ben kifutott, de Argentínában és Törökországban tovább gyártották. Négyhengeres motorral nem egy erőművész, mégis, feszes futóművével közel negyvenévesen is meglepően jó vezetni – nem üres ígéret tehát a kétajtós limuzin formája sugallta sportosság.

Az európai Ford – a németországi Taunus hegységről elnevezett – első sorozata 1939-ben jelent meg, és 1942-ig gyártották. Tíz évvel később indult az a széria, amit a gyárban „szerényen” csak M-nek (Meisterstück, magyarul: remekmű) neveztek el, a hozzárendelt számok (12, 15, 17, 20 és 26) a hengerűrtartalmat jelölték – igaz, a 26-os érdekes módon nem 2,6, hanem 2,3 literes volt.

Az alaktényező (cw) 0,45, ennek ellenére az átlagfogyasztás normál tempónál elfogadható. Még több fotó a galériában, kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

A kisebb négyhengeresek (12M, 15M) a P1 (1952–1962), P4 (1962–1966) és P6 (1966–1970), míg a nagyobbak és a V6-osok (17M, 20M, 26M) a P2 (1957–1960), P3 (1960–1964), P5 (1964–1967) és P7 (1967–1971) gyári jelölést kapták, laikusoknak nem könnyű eligazodni a típusnevek közt. A Taunusok a sok év alatt rengeteg formaváltáson, fazonigazításon és technikai fejlesztésen estek át, de általánosságban elmondható róluk, hogy jól megszerkesztett, megfizethető és komfortos igavonók voltak.

Földgömb, repülő szőnyeg és fürdőkád

A német műszakiságot amerikai stílusú vonalakkal ötvöző kocsikat jól fogadta a piac is, ennek egyik jeleként a nép beceneveket is kreált nekik. Orrdísze miatt a P1-es volt a „Földgömb-Taunus”, a legamerikaibb formájú P2-es a „Barokk-Taunus” vagy a „Repülő szőnyeg”, a jellegzetes orrú, ovális fényszórós P3-as pedig a „Fürdőkád-Taunus”. A P4-esnél a 12M-mel vezették be a legendás V4-es motort, 1964-től a V6-ossal kiegészülve ez lett a modellcsalád fő gépe.

Trükkös a fényezés, csak bizonyos szögből látszik, hogy valójában olajzöldForrás: Retro Mobil

Az összes évjáratra jellemző, hogy két- és négyajtós lépcsőshátú, illetve kombi formában is gyártották. 1970-ben, a TC sorozat megjelenésével új időszámítás kezdődött: jelentős változás és műszaki visszalépés, hogy visszatért az egyszerűbben gyártható hátsókerék-hajtás. Elhagyták a jellegzetes hangú V4-eseket is, helyettük jöttek a modernebb, Pinto-motorok, 1,3-as, 1,5-ös és 2,0 literes soros négyesek, illetve a kölni 2,0 és 2,3 literes V6-osok.

A TC3 üvegfelületei a legnagyobbak a Taunus családbanForrás: Retro Mobil

A típus teljes neve – Taunus-Cortina – mellett a motorkínálat is az angol és a német Ford együttműködésére utalt, a modell a briteknél Cortina MkIII néven futott. Az 1976 és 1979 között gyártott TC2 szériát simább vonalvezetésűvé és szögletesebbé kozmetikázták, de a motorválaszték és a technika lényegében változatlan maradt.

Kocka, amit még Argentínában is gyártottak

Az 1979-ben piacra dobott TC3 alig különbözött ettől, viszont még azt a kevés görbületet is kivasalták rajta, ami korábban megmaradt. Nagyobb, a sárvédőívekig kihúzott lökhárítókat szereltek rá krómozás és ütközőbabák nélkül, megnőttek az első indexek és a hátsó lámpák, ritkább lett a hűtőmaszk rácsozata. Ehhez a generációhoz tartozik tesztautónk, ezt a szériát gyártották Törökországban és Argentínában is.

Jó látszik a műszerfalon is, hogy megérkeztünk a derékszögek korába. A kormányt kellemes markolni, és a lábtér is tágas, tesztautónkban a váltógomb nem gyáriForrás: Retro Mobil

Motorkínálata 1,3-as, 1,6-os és 2,0 literes soros négyhengeresekből, vagy 2,0 és 2,3 literes V6-osokból állt, a karosszéria két- és négyajtós szedán mellett ötajtós kombi lehetett. A váltó alapból négyfokozatú kézi volt, az automata pedig a kor szokásaihoz illően háromsebességes. A kompresszióval is variáltak, az 1,6-osból létezett 8,2:1-es sűrítésű (69 lóerő) és 9,2:1-es is (73 lóerő).

Jól megépített szerkezet a TL16L gyári kódú Pinto-motor, OHC-vezérlését fogazott szíj hajtja. Ezt a gépet a Cortina, a Transit és Capri is használtaForrás: Retro Mobil

A Taunus mai gazdája bontott tégláért indult, amikor egy udvarban meglátta a ponyvával letakart Fordot. Korábban is nézegetett már restaurálós videókat az interneten, de komolyabban nem foglalkozott a veteránozással. Megtetszett neki az egyébként 13 éve álló, de jó állapotú gép, meg is akarta venni, de gazdája csak úgy adta el, hogy megígértette vele, rendbe hozza.

Donor nélkül bajos lett volna a felújítás

Első lépésként az elfáradt lengéscsillapítókat és a szilenteket cserélték ki, a hajtáslánc nagyjából rendben volt. Csak a motor dadogott kissé, de a karburátor beállítása segített. Új hűtőt és vízcsöveket szereltek be, és a fékek is teljes felújításon estek át. Jó és olcsó az alkatrészellátás, sőt több Ford-típusnak is csereszabatosak az alkatrészei.

Ilyen nagy, szárnyas szellőztetőt csak a TC3 viselt, a TC2-nek kisebb rácsosa voltForrás: Retro Mobil

Ennek ellenére voltak beszerezhetetlen darabok, ilyen az eredeti kormány, a bal oldali visszapillantó és néhány más apróság. Ezeket egy olcsó donorautóból kellett átszerelni, de más haszna volt: a fényező homokszóráskor jól behorpasztotta a motorháztetőt, úgyhogy nem lehetett kijavítani, az új fedél pedig többe került volna, mint a teljes alkatrész-Taunus – át kellett tehát adnia.

A tank és a pótkerék is a padló alatt van, így jól kihasználható a 483 literes csomagtartóForrás: Retro Mobil

Érdekes a főfékhenger esete is: sehol sem találtak megfelelőt, végül egyenesen New Yorkból kellett megvenni. A karosszéria a bal hátsó sárvédő, a csomagtartó alja és az első szoknyalemez kivételével jó állapotban volt, a szakadt tetőkárpitot cserélni kellett, és napszítta, kiült ülésszövetek is mentek a kukába. Bár Taunus hétköznapi tömegmodell volt, a legtöbb már jó harminc éve roncstelepen végezte, így az elkészült mű igazi ritkaság az utakon és találkozókon.

Nem száguld, de helytáll a mai forgalomban

A TC3-as elég nagy ahhoz, hogy négy felnőtt kényelmesen elférjen benne, napjainkban is alkalmas lenne mindennapi használatra, átlagfogyasztása sem vészes, 9,0 l/100 km. Rásegítés nélküli kormányát nem nehéz forgatni, de egy kis erő azért kell hozzá, a pedálok puhán járnak. Futóműve a közepesnél keményebb hangolású, így a kanyarokban is kellően stabil, nem ring. A feszes rugózás a rossz hazai utakon ráz, viszont sima autópályán és országúton is telitalálat.

A gyári barna szövet helyett elegánsabb sötétszürke műbőr szövet a huzatok anyaga, a Taunus felirat a tulajdonos választása voltForrás: Retro Mobil

A rövid váltókar könnyen jár és pontos, csak a hátramenetet kell időnként (főleg hidegen) keresgélni. Nem különösebben ámulatba ejtő a gyorsulás, de a nyomaték-karakterisztika a rövidlöketű motor ellenére kellemes, 60 km/h körül már jöhet a negyedik fokozat. A rövid áttételek miatt azonban a kényelmesen tartható utazósebesség viszonylag alacsony: legfeljebb 110 km/h-ig elviselhető a zaj.

Drága gyári extra volt a ködfényszóróForrás: Retro Mobil

Az elöl tárcsa, hátul dob felépítésű, szervós, kétkörös fék működése hatékony, nem kell nagyon taposni a pedált, hogy a Ford megálljon, a mai forgalomban is nyugodtan közlekedhetünk vele. Sokan megnézik a különleges, kétajtós lépcsőshátú karosszériájú járgányt az utakon, amely fontos korszakot zárt le: utódja modern, gömbölyded, ferdehátú karosszériával és új típusnévvel, Sierraként érkezett.

Túlságosan a középkonzol sem kényezteti az utasokat. A szivargyújtó mellé jár a hamutartó meg egy rekesz a ciginek (ma inkább telefonnak)Forrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Ford Taunus TC3 1.6 (1979)
Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1593 cm3. Furat x löket: 87,7x66,0 mm. Kompresszió: 8,2:1. Teljesítmény: 69 LE, 5300/perc fordulaton. Nyomaték: 113 Nm, 2700/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás. Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul merev, DeDion-tengely, csavarrugókkal. Hidraulikus, kétkörös fékrendszer elöl tárcsákkal, hátul dobokkal, szervorásegítéssel.

Felépítmény: kétajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4340x1706x1363 mm. Tengelytáv: 2579 mm. Tank: 54 l. Saját tömeg: 970 kg.

Gyorsulás (0–100 km/h): 15,0 s. Végsebesség: 150 km/h.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több veteránautó-teszt a Retro Mobil decemberi számában: