Az ismeretlen sportszedán, ami BMW-t eszik reggelire - Infiniti Q50 Hybrid teszt

A japánok sok tekintetben szeretnek eltérni a megszokott sémáktól, nincs ez másként az autóknál sem. Prémium szedán, hat hengerrel és hibrid hajtással, ami egyszerre takarékos és sportos? Igen, az Infinti Q50 ezt tudja, és akad benne még más érdekesség is.

1989 egy különleges év volt. Kelet-Európa számára a határok megnyitását, a vasfüggöny lebontását jelentette, no és persze hazánkban ekkor kezdődött el a rendszerváltás, az első szabad választások előkészítése, és még hosszan sorolhatnánk. Eközben a világ másik végén, Japánban úgy döntött a három legnagyobb helyi autógyártó, hogy önálló almárkákat alapítanak, melyekkel végre betörhetnek a prémiumgyártók közé.

A Toyota Lexusa, a Nissan Infinitije és a Honda Acurája egyaránt az Egyesült Államokat szemelte ki elsődleges piacának, de közülük az első kettő végül Európában is megvetette a lábát. A Lexus hamarabb lépett, már az ezredforduló előtt itt volt, míg

az Infiniti csak 2008 végén érkezett meg Európába, és ezt a hátrányát máig nem tudta ledolgozni.

Az öreg kontinensen az évtizedes vásárlói berögződések és a patinás, széles palettájú német prémiummárkák uralmának megtörése kemény dió, amit jól mutat, hogy a Lexus tavaly 46 ezer,

az Infiniti pedig mindössze 6 ezer autót tudott itt eladni.

Pedig a két belépő modellt, a Mercedes A-osztály technikájára épülő Q30-at és QX30 szabadidőautót kifejezetten Európa számára fejlesztette ki.

Nálunk nem ismerik

Nálunk a mai napig ritkaságnak számít, ha felbukkan egy Infiniti, a legtöbben a látványos FX/QX70 szabadidő-autóval azonosítják a márkát, amit V6-os Renault dízellel is kínáltak. Az ebben a cikkben szereplő Q50 a modellpalettán a középkategóriás sportszedán szerepét tölti be, vetélytársa az Audi A4-nek, BMW 3-asnak és a Mercedes C-osztálynak.

A formaterv szerencsére nem a konkurenseket másolja. Itt nyoma sincs a Lexus sarkos extremitásának, amiben persze az is közrejátszik, hogy

a Q50 már idestova hatéves, és kezd érződni a kora.

Azért az arányai rendben vannak: az orr hosszú és lapos, a far tömpe és magas, az utasteret (és a motort) hátratolták a jó súlyelosztás miatt.

A márka jellegzetességének számító, ívelten végződő ablakkeret itt sem hiányozhat, mindezt persze krómozással tették még hangsúlyosabbá. Érdemes egy pillantást vetni a dekoratív, 19 colos felnikre, illetve a mögöttük lévő, Infiniti feliratú féknyergekre is. Hátul találjuk a modellfrissítés másik formai elemét, a módosított hátsó lámpákat.

Sok bőr és két érintőképernyő

Látszik az utastéren, hogy az Infinitinek az amerikai piac a legfontosabb,

a formák európai szemmel eltérnek a megszokottól.

Nincs kiálló tablet a középkonzolon (pedig két kijelzőnk is van), összességében kulturált, bár nem túl izgalmas a látvány. Viszont minőség dolgában nincs ok panaszra, magas színvonalú a japán összeszerelés, a gombok, kapcsolók, fedelek precízen és finoman működnek, sehol egy ferde varrás, a műszerfal, illetve a kardánboksz oldala is bőrbe van húzva.

De még milyen bőrbe! Nagyon finom, selymes, tapintásra és illatra is valódinak tűnőbe (még a váltószoknya is ilyen), az ajtókon hurkás varrások, a kilincsek vaskos fémdarabok, ízlésesek az alumíniumbetétek, még a kesztyűtartó fedele is puha.

Olyan, mintha egy tömbből lenne kifaragva az autó,

egyetlen pisszenést, zörgést, nyikorgást sem hallani menet közben.

A régimódi analóg műszerfal fura kontrasztot alkot a dupla érintőkijelzővel,

melyekből a felső a navigációé, sajnos a grafikája csalódás az autó általános színvonalához képest. Minden mást a magyarul kommunikáló alsó képernyőn tudunk kezelni, a klímát is, ám ennek önálló fizikai gombjai vannak a kijelző két oldalán. A szoftver kissé röcögős, és bár opciókból nincs hiány, az okostelefon-integráció azért nagyon hiányzik.

A helykínálatnál nagyjából a 3-as és az 5-ös BMW között van félúton,

elöl sok a hely, és kellően mélyre süllyeszthetjük az ülést.

Hátul sem fogunk sokat fészkelődni, elegendő a lábtér, de kicsit hamarabb ér bele a hajunk a tetőbe, ugyanis a tetőablak csökkenti a fejteret, az ülőlap pedig relatíve magasan van. Viszont így jobban megtámasztja a combokat, két embernek ezért kellemes az utazás, persze a középső hely az ülés formázatlansága és a kardánalagút miatt alibi.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!