Ilyenek lehettek volna a Wartburgok, ha nem gáncsolják el őket az elvtársak

2019.02.10. 12:45

Érdekes tanulmánymodellek születtek egykor Eisenachban, de súlyos gátakat szabott a szocialista hiánygazdaság. Bemutatjuk a tehetséges formatervezőt, a 311-es és 353-as família történetét, na meg a prototípusok közül is néhányat – például tolóajtósokat vagy kétütemű farmotorosokat.

Az egykori keleti blokk országaiban működő autógyárak boszorkánykonyhái nem éppen úgy néztek ki, mint a nyugatiak. Sem a technológiai fejlesztésekre, sem a formatervezésre nem jutott annyi pénz, mint a vasfüggöny másik oldalán, pedig olykor kooperációk is kialakultak (például közös Skoda, Trabant, Wartburg modellre). Mivel hiánygazdaság volt, az elmaradottság igazából nem is jelentett gondot, hiszen az autókat probléma nélkül el tudták adni a szocialista országokban.

Az első famodell a 353-asról. A kerek fényszórókat és az üvegezett C-oszlopot aztán elvetettékForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Sőt, a hosszú, olykor bőven 10 év feletti várólisták még inkább arra ösztönözték a vállalatvezetőket, hogy fogják vissza a fejlesztési költségeket. Azért persze minden autógyártónál akadt egy vagy több olyan lelkes mérnök vagy konstruktőr, aki szívét-lelkét beleadva igyekezett maradandót és – a kor viszonyaihoz illeszkedve – modernt alkotni. Az 1978-ban az NDK-ban megjelent Motor-Jahr könyve alapján az eisenachi Wartburg vállalat formatervező irodájába pillantunk be.

A szériaváltozatra nagyon hasonlító 353-as prototípus fara először kerek lámpákat kapott, de végül az egyrészes szögletes mellett döntöttekForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Aki lakatosból formatervezővé nőtte ki magát

Hans Fleischerről szól a történet, aki a Wartburg formatervezőjeként dolgozott az ötvenes évektől kezdve. Nem volt könnyű dolga, hiszen nem egy hatalmas szervezet élén dirigált beosztottainak, hanem maga rajzolta a különféle típusok terveit. Kollégái leginkább azért becsülték, mert kitanult szakmunkásként a tervezéskor arra is gondolt, hogy az egyes alkatrészeket vagy a fődarabokat gazdaságosan lehessen elkészíteni.

Hans Fleischer, a Wartburg-karosszéria konstruktőre makettjei körében. Előtérben a 313/1 egyik prototípusa, a sötét sárvédős fehér kabrió pedig a 340/2 sportautó, amelynek eredetije 1950-ben és 1951-ben győzött a sachsenringi versenyenForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Fleischer egyébként egykor az eisenachi BMW-gyárban tanulta a mesterséget még a harmincas években, és átlagon felüli rajzképességeivel hamar felhívta magára a figyelmet, már gyakornokként bejutott a tervezőirodába, a futómű és motor területre. A képzés után nekilátott konstruktőri munkájának, de közbeszólt a háború.

Első-hátsó panoráma-szélvédős prototípus 1956-ból. Akkori nyugat-európai ízléssel is kiváló a formatervForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Szerencsésen túlélte a nehéz éveket, s a háborút követően visszatért Eisenachba, igaz, az üzem nagy része megsemmisült a harcokban. 1946-ban azonban be tudták indítani a gyártást, és 1947-től Fleischer konstruktőr lett, s nemcsak a karosszériák, de a reklámanyagok is hozzá tartoztak. Első modellje az 1951-es Lipcsei Vásáron kiállított, továbbfejlesztett EMW 340-es volt (amely az egykori BMW 340-es keletnémet reinkarnációja).

A 313/2 nyitott roadster változatának fa makettje. Az orr, az oldalvonal és a hátsó kerékjárati ív is más, mint a kupénálForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

A béketábor nagykövete: „púpos Wartburg”

1952-ben kapott megbízást egy teljes modellszéria tervezésére, az első önálló munkája a 340-2-es típus volt a 340-es továbbfejlesztéseként. Innentől kezdve az eisenachi vállalat főtervezőjeként folytatta munkáját. Az IFA F9 alapjait használva – azaz a kétütemű motor, a váltó és a futómű megtartása és a tengelytáv megnyújtása mellett – viszonylag hamar összeállt a Wartburg 311-es sorozat, ez volt a szakember első önálló alkotása, amely az exportpiacokon is jó fogadtatásra talált.

A kétajtós 311-es prototípusa – ebben a formában sosem került gyártásba. Később azonban négyüléses kupé és kabrió is készült a modellcsaládbólForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

A sokféle kivitelben megjelenő 311-es legnagyobb sikerét a 313/1-es jelű Sport-Coupéval aratta 1957-ben, amely a szocialista blokk talán legszebb vonalú modellje volt. Nem véletlen, hogy számos kiállításon több díjat is bezsebelt, így Lipcsében a Tavaszi Vásáron formatervezési különdíjat kapott, az 1958-as bécsi Concours d'Elegance szépségversenyen ezüstérmet nyert, s a hollandiai Hágában megtartott kiállításon a helyi autóklub négy díját is e típuscsaládnak ítélték.

Kicsit a Skoda Octavia/Felicia orr-része jut eszünkbe erről a 311-es maszkról. Ilyen sem készült sorozatban, bár a 300 HT némileg hasonló lettForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Sajnos a nyitott és hardtop tetővel kupévá alakítható 311/1-es modell nem élt sokáig, mert az elvtársak nem tartották jó ötletnek, hogy egy ilyen drága és különleges jármű szerepeljen a Wartburg palettáján, így kevesebb, mint 500 darab készülhetett csak belőle. Hozzánk is jött három darab, kettő közülük Bárdy Györgyhöz és Kazal Lászlóhoz került, nem egy akkori filmben is szerepeltek.

Kuriózumok, amik a fiók mélyén landoltak

Hans Fleischer nem tudta minden elképzelését megvalósítani. Amikor 1958-ban elkészítette a tolóajtós modelljeinek terveit, a gyár vezetői nemet mondtak a megvalósításra, mivel e szerkezet beépítéséhez – a megváltozott szilárdsági jellemzők miatt – teljesen új járműkonstrukcióra lett volna szükség, ám a munka nagysága nem lett volna arányos a tolóajtó nyújtotta előnyökkel.

Tolóajtós makettek különböző változatai sorakoznak a tervezőasztalon. Egy limuzin és egy kombi változatot 1:1-es méretarányban is elkészítettekForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

A hatvanas évek végén a 313/2-es modell kifejlesztésén dolgozott a konstruktőr, amely a padló alá, a hátsó tengely elé tett középmotorjával és teljesen új vonalvezetéssel hívta fel magára a figyelmet – végül ebből annak ellenére nem lett szériamodell, hogy nagy elismerést váltott ki a keletnémet elvtársak körében.

Középmotoros 313/2 prototípus – jó súlyeloszlással, de termikus problémákkal. Később Heinz Melkus sportkocsija hasznosította a koncepciótForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

De éppen ezen elismerés okán Fleischer úgy döntött, a formajegyeket megpróbálja átültetni egy limuzin karosszériára is. Ez lett aztán a P100 kódnevű, négyajtós, önhordó karosszériás autó, amely igazán méltó lett volna a 311/312 sorozat utódjául. Aztán megint közbeszólt a pénz, és lényegesen kisebb befektetéssel, a 312-es alapjain megszületett a „kocka" 353-as 1966-ban.

A jól ismert, olcsón gyártható 353-as

Persze ebből is készült néhány variáció, mielőtt a végleges formát elfogadták volna a Wartburg vezetői, így felbukkantak kerek fényszórós, kerek hátsó lámpás tanulmányok. A 353-asnál az egyszerű gyártástechnológiára és a funkcióra helyezte a hangsúlyt Fleischer, ezért mindenféle divatos stíluselemet nélkülözve jelent meg az új, mélyhúzott acéllemezekből kialakított ruhájú, ennek köszönhetően a 311/312-esnél majd 70 kilóval könnyebb, továbbra is alvázas szériamodell.

A P100-as egyik prototípusa akkor készült, amikor utódot kerestek a régi, gömbölyded 311/312 sorozatnak. Motorja a hátsó ülés alá kerültForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Ezt aztán 1988-ig, vagyis 22 évig lényegében változtatás nélkül piacon tartották, s utódján, a Volkswagen-motoros 1.3-ason is csak néhány, a hajtáslánc cseréje miatt elkerülhetetlen módosítást hajtottak végre. Amúgy a 353-as esetében a gyártásnál is nagy előrelépést értek el: a munka termelékenysége 34 százalékkal javult, több mint 200 ember munkáját megspórolták, 30 százalékkal nőtt a gépesítés foka is Eisenachban.

Hátulnézetből a P100. Talán ez Simca 1500-asra emlékeztető forma lett volna az ideális választás a „kocka” 353 helyettForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

Persze azért a 353-as is megihlette Fleischert, aki egy szemrevaló, háromajtós „Vollheck" kupét tervezett a szögletes szedánból, amelynek karosszériáját teljesen műanyagból formálták meg. Ebből végül semmi nem lett, akárcsak gyári a négyütemű prototípusokból (1972-ben már születette egy 1,6-os, 82 lóerős motor) végül semmi sem lett. Hans Fleischer egyedül a jelképes, orrhűtős 353-as ráncfelvarrást érhette meg, aztán 1986-ban, 67 évesen elhunyt Erfurtban.

A hatvanas években készült „Vollheck” tanulmánymodell a 353-as alapjain. A karosszériaelemeket műanyagból gyártották, az orr teljesen elüt a szériamodellétől, de a vonalvezetésből rögtön látszik, hogy közeli rokonokForrás: VEB Transpress Verlag für Verkehrswesen

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

 Még több veterán olvasnivalót talál a Retro Mobil  februári számában: