Az 1956-ban készült (az 1954-es első változat továbbfejlesztésével) Golden Sahara II egyike volt az első önvezető koncepcióautóknak.
A jármű az 1953-as Lincoln Capri Hardtopon alapul,
de számos egyedi megoldást tartalmaz, és nem csak a beépített televízióra, rádiómagnóra vagy a hűtőre kell gondolni.
A Jim Street és George Barris által 75 ezer dollárból kifejlesztett Golden Sahara II jó alap volt az új elektronikai rendszerek teszteléséhez.
Egy, a repülőgépek világából ismert irányítókar szolgált a gyorsításra, fékezésre és kormányzásra,
de lehetett a levehető, hagyományos volánnal vagy akár gombokkal is kormányozni.
A kocsi fel volt szerelve egy
automatikus lassító rendszerrel
is, mely érzékelők és antennák segítségével észlelte a jármű útjába kerülő akadályokat. Sőt, a Golden Sahara II-höz tartozott egy távirányító is, amivel az ajtókat lehetett kinyitni és bezárni, de akár gyorsítani és lassítani is lehetett úgy, hogy senki sem ült a kocsiban.
A különleges abroncsokat a Goodyear fejlesztette ki a Neothane nevű átlátszó szintetikus gumi felhasználásával, belsejükben pedig világítást helyeztek el, ennek köszönhetően világítanak.
Ez a megoldás a Goodyear fejlesztési projektjének része volt,
melynek során azt vizsgálták, hogyan tudnák javítani a láthatóságot rossz időjárási körülmények között, illetve megvalósítani azt, hogy fékezéskor az abroncsok világítása bekapcsoljon.
Fénykorában a Golden Sahara II végigturnézta az Egyesült Államokat, valamint
tévéműsorokban és filmekben szerepelt.
Később 50 éven át egy garázsban pihent, amíg a Klairmont Kollections 2018 májusában megvásárolta az autót a Mecum Auctions árverésén.
A Golden Sahara II restaurálását a chicagói Speakeasy Customs and Classics közreműködésével végezték, majd az autót négy, vadonatúj Goodyear Neothane abroncson állították ki Genfben.