|
Szóval, a varázslatos nyolcvanas évek, annak is az első fele, érdekes dolgokat tartogat számunkra. Mindjárt itt van ugye, az űrrepülés, aztán egy olimpia Moszkvában, ami inkább sikeredett politikai hacacárénak. Vagyis onnan a világ egyik fele, majd a négy évvel későbbi Los Angeles-i játékokról a másik fele hiányzott (köztük mi, magyarok is, hiába, nem csak az űrbe kellett követni a szovjeteket). Ebben a fél évtizedben, két év alatt már a harmadik főtitkárt kezdik fogyasztani a Kremlben (Brezsnyev után Andropov majd Csernyenko), ami a korábbi évtizedes regnálásokhoz képest gyors váltás. Még egy kis politikusozás: a sztrájkoló lengyel hajógyári munkások még nem tudják, hogy vezetőjük, egy villanyszerelő később a köztársasági elnökük is lesz, de az amerikai nép előtt már tiszta, hogy a filmvászon kőkemény kovbojából csináltak elnököt (és hol van még Kalifornia kormányzója!)
Jönnek az Iron Maiden-lemezek, '81-től űrrepülnek az űrrepülők, aztán már fizethetünk Bartókkal is. Az István, a király dalait szinte kívülről megtanuljuk, annyira jók. Kezdhetünk berezelni, hogy 1984 olyan lesz-e, mint Orwellnél, de nem, inkább az marad meg, hogy Niki Lauda csak fél ponttal lesz bajnok Alain Prost előtt. Kicsit az ág is húzta a Professzort, mert az évadban kettővel több versenyt nyert, mint Lauda, de: a szezon közepi, Monacói GP-t az eső miatt féltávnál leintették, a pontszerzőknek fél verseny-fél pontszám alapon csak a felét adták. Ott bukta el a felet...
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum Adatvédelem! 
