Jól kitalálták! - Toyota Corolla Verso 1.8 VVT-i MMT Sol és 2.0 D-4D Sol

Az előző Corolla Verso mérsékelt sikere után a Toyota hamar rászánta magát a modellfrissítésre. Sőt, nem egyszerűen átdolgozták a Versót, hanem teljesen új autót építettek: több az ülés, gazdagabb a felszereltség, igényesebb a technika és teljesebb a biztonsági arzenál. Második nekifutásra a Toyota kompakt egyterűje már valóban megérdemli, hogy az élmezőnyben tartsuk számon.

Ha jobban belegondolunk, a Toyota 19-re kért lapot, hiszen hétüléses egyterűje eddig is volt (Avensis Verso), ám most már a kompaktok között is ilyen járművet kínálnak. A döntés már csak azért is merész volt, mert a kompakt kisbuszok értékesítési adatai elárulják, hogy az ötüléses kocsik (Renault Scénic, Citroen Xsara Picasso) sokkal jobban fogynak, mint a hétülésesek. S mivel a több ülés automatikusan borsosabb árat is jelent, az új Corolla Verso biztosan nem az árával rabol majd vevőket a konkurenciától - bár az 1,6 literes alapmodellnek van ötüléses verziója 4,9 millióért... Azért nem kell féltenünk az új Toyotát: sok érv szól mellette, így biztosan jóval több kel majd el belőle, mint közvetlen elődjéből.

Helyi erő

Régóta tudjuk, hogy a Toyota neve valósággal egybeforrt a megbízhatósággal. Ez azonban ma már kevés. Egy autónak nem csak megbízhatónak kell lennie, hanem láttatnia, sugallnia is kell mindezt. Az új Avensis volt az első olyan Toyota, amelynél az érzékelhető minőség kiemelten fontos fejlesztési szemponttá lépett elő, s láthatóan a Corolla Versón is sokat és sokan dolgoztak ez ügyben. Hogy mi látszik mindebből? A Verso sokkal "európaibb" elődjénél, az e kontinensen legsikeresebb német autók stílusából sokat merített: magas övvonal, masszív, robusztus megjelenés, kicsit szürke, de elegáns belső tér, jó minőségű anyagok, s egyedi hangulatú műszerfal (hogy valami igazán látványos is legyen az utastérben) - ha például egy Volkswagenről írunk, ugyanezeket a tulajdonságokat tapasztalhatjuk. A minőséget nem csupán látni, hallani is lehet, ezért az ajtók sem a megszokott japános könnyedséggel csukódnak, hanem - nagy vasra utalva - tompa, mély dobbanással. Az ülések szivacsozása vastag, támlájuk vaskos, s az A oszlopot sem műanyag, hanem selymes tapintású filc borítja. A Toyota tehát sokat fektetett be az érzékelhető minőségbe, s bár azt gondoljuk, hogy egy-egy termék esetében nem feltétlenül a "csomagolás" a legfontosabb dolog, a Verso esetében biztosan megtérül mindez.

Kívül-belül

A belső variálhatóság - különösen, ha hétüléses egyterűről van szó - mindennél fontosabb. A korábbinál könnyebben és jobban átalakítható belső tér kialakításával megbízott tervezők szemében tettrekész tűz lobog, az autószalonokban pedig vevők százai hümmögnek elismerően, amikor a buzgó kereskedő látványosan bemutatja, hogy az ő modelljének a hátsó ülése bizony 1,7 másodperccel hamarabb tüntethető el a padlóban, mint a fránya konkurenseké. Igen, a marketing külön tudomány, a marketingesek pedig ügyes emberek: évek alatt elérték, hogy vágyjunk ezekre a dolgokra. S aki fogékony az ehhez hasonló mutatványokra, az biztosan kedvét leli majd a Versóban. Elöl semmi különös, két kényelmes ülés - az ülőlap azért lehetne hosszabb -, széltében-hosszában nagy a hely. A középső üléssor 40-20-40-es osztású, de ez nem baj, ha muszáj, hárman is elférnek egymás mellett. Az osztott ülés nemcsak előre-hátra tologatható, hanem a támla dőlésszöge is állítható, így a komfortos utazást ebben a sorban sem fenyegeti veszély. Ha pedig hatalmas csomagtartóra van szükség, akkor az egész középső üléssort néhány mozdulattal elfektethetjük. Az ülések mozgékonyságára akkor is szükség van, ha valaki a harmadik sorba akar bemászni. Itt alaphelyzetben kevés a hely - ekkor jön jól, hogy a középső üléseket előre lehet húzni -, de legalább bejutni nem nehéz. Leghátul komfortcsökkentő tényező az is, hogy az ülőlap túl közel van a padlóhoz, ezért felhúzott térdekkel ül, aki itt utazik. A Verso szerintünk inkább 5+2-es autó, mint igazi hétüléses: ezért nézzük meg, hogy a +2-nek az előnye vagy a hátránya több? Előny, hogy az üléseket nem kell kiszerelni, ha nincs rájuk szükség. A hátsó kettő is külön ülés, ezért hat üléssel is marad még némi raktér. A hátsó két padocska kezelése pofonegyszerű, s mivel a mozgató szerkezettel együtt sem nyomhatnak többet 20-25 kilónál, a fogyasztásban szinte alig érzékelhető, hogy állandóan magunkkal visszük őket. A +2 tehát a Verso esetében vállalható kompromisszum, hiszen ebben a formájában - könnyen kezelhető és ledöntve sík padlót ad - olykor jól jöhet a plusz férőhely. Amilyen jól oldották meg az ülések mozgatását, annyira gyatrán sikerült a kivehető kalaptartó. A raktér legvégén, az ülések mögött van ugyan számára egy kialakított mélyedés, de ide csak nagy gyakorlattal lehet gyorsan beilleszteni - apróság, de egy összességében átgondolt, alaposan kimunkált kocsin már ez is szemet szúr. Maga a csomagtartó rendben van - gusztusos belső burkolat, szabályos forma, még megfelelő magasságú rakodóperem -, s gyakorlatilag akkora, amekkorát az ember éppen akar. A legkisebb térfogat hét üléssel, övvonalig pakolva jelképes: 63 liter, ám öt üléssel már majdnem 400, azaz átlagos. Tetőig pakolva már 667 literes, a legnagyobb befogadóképessége pedig több mint másfél köbméter - nem haszonjárműves érték, de a Verso riválisai sem jobbak.