Sebességnász - Ferrari F430

2004.11.25. 10:17

Ferrari F430-at vezetni - nász a sebességgel, a száguldási vágy beteljesülése, intim kapcsolat a rendkívülivel. Nemcsak azért, ahogyan megy ez az autó - fantasztikusan megy -, hanem azért is, mert földi halandónak ez a leghitelesebb lehetőség egy Formula-1-es kocsi élményének kitapasztalására. Annál a márkánál, abban a gyárban, azok az emberek, azokkal a módszerekkel építették, mint a sporttörténelem legsikeresebb, sorozat-világbajnok autóit.

Adatokkal nem sokra megyek, ha át akarok adni valamit a Ferrari F430-ból. Létezik még néhány egzotikus típus, olyan paraméterekkel, amelyek túl vannak jón és rosszon. Jórészük nevét csak beavatottak szűk köre ismeri. Másnak - no name furcsaságok. De még a patinás márkák között sem akad még egy, amely "Világbajnok 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004" feliratú plakettet helyezhetne el autóján, hogy nemes szerénységgel csak a legutóbbi eredményeit tüntesse fel.

És itt nem arról van szó, hogy taroltak egy versenyautóval, ez meg csak a nevében közös azzal. Ebbe a legközvetlenebb módon és a legnagyobb mértékben vitték át a Formula-1-es technikát. A Ferrari F430 Michael Schumacher versenygépének egyenes-ági rokona, közúti leszármazottja, amelynek végső futómű-hangolásában személyesen vett részt minden idők legeredményesebb pilótája. Aki ebbe ül, nemcsak autót vezet, még csak nem is extrém autót, hanem közúti használatra alkalmassá tett versenyautót. Világbajnokot. Barrichello és Schumacher kollegájává avanzsál, és ez a tudat elkíséri az első métertől az utolsóig.

Még egy gondolat, elöljáróban. Egy olyan autóval, amelynek nincs más különlegessége, csak annyi, hogy gyors, rettentően idegesítő lassan menni. Kényszerzubbonynak érezzük felvenni a forgalom ritmusát, sorjázni egy teherautó mögött. Azokban a kocsikban semmi egyéb nem igazolja az átlagost meghaladó vételárat, mint a sebesség. Ha az hiányzik, vége a mulatságnak. A Ferrari F430 más. Nem ő visz engem lassan, hanem én viszem őt féltő óvatossággal. Közben hallgatom beszédes hangjait, testemben érzem mozgását, átadom magam az érzésnek, amelyet valamennyi érzékem közvetít. Közösen hozzuk össze a ferrarizást. Türelmetlenkedni a piros lámpánál? Mintha az űrhajós unatkozna kilövés előtt...

Quattrocento trenta

A konkrét tárgyra térve: autónk a Ferrari legkisebb modellje, de ez esetben a szokásostól eltérő jelentése van a "belépőmodell" szónak. Vannak nála nagyobbak és potensebbek is, de - éppen a kisebb méretek okán - ez adja a legközvetlenebbül, gyakorlatban leginkább kihasználhatóan a versenyautós érzést. Aki ezt a csikót választja a Ferrari-istállóból, azt ugyanúgy elismerik a márkatársak, mintha 12-hengereset vett volna.

Elődje, a szintén V8-as 360 Modena, rendkívül sikeresnek bizonyult, kereken tízezer darab talált gazdára belőle, ami nagyon nagy szám egy ilyen egzotikus járműtől. A mostani modell alapvetően új, ezért más a típusneve is: az F a Ferrarira utal, a 430 (az olasz kiejtés szerint "kvattrocsento trenta") a 4,3 literes lökettérfogatra. Maga a konstrukció, illetve a műszaki tudás átszármaztatása a Formula-1-ből egy utcai autóba annyira érdekes, hogy hamarosan külön cikket szentelünk neki. Itt csak röviden utalok rá, hogy két világújdonságot vezet be a sorozatgyártásba: az elektronikus differenciált és a "manettone" kapcsolót a volánon.
Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK