Erénycsősz - Ford Focus 2.0 TDCi Ghia

Óvatos duhajnak bizonyult a Ford, amikor megalkotta egyik legsikeresebb modellje, a Focus második generációját: az eddig is igényes műszaki tartalmat sok tekintetben még jobbá tette, ám az autó formájához alig-alig mertek hozzányúlni. A Focus tehát úgy őrizte meg legfontosabb erényeit, hogy közben még több vásárlónak próbál meg tetszeni.

Nagyobb kép

Nem szép dolog egy Ford-tesztet a Volkswagen emlegetésével kezdeni, most mégsem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne emlegessük a VW Golf evolúciós folyamatát. Itt történt meg ugyanis első ízben, hogy egy rendkívül népszerű modellt jószerivel csak műszakilag frissítgettek, ám külső karakterét nagyjából változatlanul hagyták. Ennek az volt a bevallott oka, hogy a modellhez hűséges vásárlók az új autóban is a korábban megkedvelt társat üdvözölhessék.

Régi ismerős

A törekvés a már ismert sziluett megőrzésére a Focus esetében is egyértelmű. Az autónak nemcsak az arányai maradtak változatlanok, hanem a legfőbb, meghatározó vonalai (tetővonal, övvonal, a szélvédő és a motorháztető síkja) is. Természetesen több helyen is változott a forma, hiszen egy generációváltás megköveteli, hogy az utód újdonsága első pillantásra érzékelhető legyen. Míg hat évvel ezelőtt az első Focus stratégái 19-re is lapot kértek, azaz egy meglehetősen meghökkentő és kétesélyes formatervvel jelentek meg a piacon, addig a Ford mai döntéshozói inkább arra törekedtek, hogy az új Focus biztosan ne keltsen visszatetszést. Ezzel azt érték el, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték volna, hiszen az autó valóban kellemes megjelenésű lett, ám elveszítette azt a sármját, amiért a vásárlók egy része lelkesedni tudott.

Kesztyűs kézzel

Az óvatosság különösen a belső formaterv esetében érhető tetten: az előző Focus merész, már-már avantgárd műszerfala helyett most elegáns, visszafogott, kifejezetten funkcionális és sallangmentes belső teret találunk. Ami persze a Focus életében nagy változás, az a Ford designjának fejlődésében nem az, hiszen az új Focus utastere nagyon emlékeztet a műszakilag rokon, egyterű C-Maxéra. A formai változások mellett a funkcionalitás továbbra is jó maradt, hiszen az új Focus kezelése egy-két kisebb részlettől eltekintve magától értetődő és könnyű. A nálunk járt Ghia modell nagyon gazdagon felszerelt verzió, így nem voltunk híján kezelőszervnek sem. Az egészében tiszta rajzú és áttekinthető műszerfal bőven szolgál információval az autó működéséről, s csupán néhány apróbb részletet kifogásoltunk. Ilyen például, hogy a ködlámpa kezelése nincs felrajzolva a kapcsolóra, így nem azonnal egyértelmű. A hátsó ablakfűtés gombja nem a fűtés-szellőzés paneljére került, hanem attól külön található - ez sem hiba persze, pusztán meg kell szokni, és azért tűnt fel, mert a Focus ergonómiája egyébként teljesen rendben van. A Ghia változat gazdag felszereltségének volt része az a hifikezelő rendszer is, amelynek volánra helyezett gombjai sajnos nincsenek megvilágítva. Ezt ugyancsak a megszokás hidalhatja át, hiszen néhány napon belül e gombok kezelése is automatikussá válik a vezető számára.