Classicus kérdés - Mercedes-Benz C 200 CDI Classic és C 200 CGI T Classic

A Mercedes-Benz esetében úgy hangzik a klasszikus kérdés, hogy melyik motorral milyen igényekhez felel meg a népszerű C-osztály felfrissített kivitelének hagyományőrző stílusú, gazdag felszerelésű Classic kivitele? Mit tud az erős dízellel és a közvetlen befecskendezéses benzinessel, amely nem kapható, de megrendelhető.

Limuzin nagyban

Komoly népszerűségnek örvend a Mercedes-Benz C-osztály harmadik nemzedéke (a 190-est is beleértve), 2000. májusi bemutatkozása óta ugyanis világszerte 1,26 milliónál is többen választották ezt a csillagost - négyéves periódus alatt eddig egyetlen "Merciből" sem fogyott ilyen sok. Hogy továbbra is fenntartsák a vásárlói kedvet, nemrég fiatalító kúrának vetették alá a középkategóriás típust.

Kívülről mindenekelőtt a leheletfinoman átformált lökhárító és hűtőmaszk jelzi az új C-osztályt, továbbá ezentúl mindegyik kivitel fényszórói mintázat nélküli burát kapnak, Classic és Elegance specifikáció esetén pedig sportosabb a küszöb és a hátsó kötény formája. Talán emlékeznek még az előző C-osztály kissé nehezen leolvasható műszereire, melyekből igazából csak a mutatók hegye látszott. Nos, ezek a múlt homályába vesztek, helyüket kevésbé látványos, de legalább jobban áttekinthető hagyományos órák vették át. A stílus szempontjából ugyanakkor előnyére változott az E-osztályéhoz hasonlatos középkonzol, melynek hasznos velejárója a lényegesen logikusabb felépítésű, egyszerűbben szabályozható légkondicionáló berendezés.

Ahogyan a műszerek, úgy az elegancia jegyében egyes kapcsolók is diszkrét krómkeretet kaptak. Újdonságnak számít a Classic változat fabetétje is. Amennyiben az első utasok úgy akarják, egészen sportos helyzetben, szinte a padlóra ülve foglalhatnak helyet az újraformázott ülésekben. Az ülések nemcsak kényelmesek, hanem az ideális vezetési pozíció kialakítását is remekül szolgálják: a magasság és az ülőlap dőlésszöge egyaránt személyre szabható, a multifunkciós kormányt pedig függőlegesen és tengelyirányban is lehet szabályozni.

A többi voltaképp jellegzetesen Mercedes-Benz: jó anyagválasztás és példás összeszerelési minőség, a túlzsúfolt bal oldali bajuszkapcsoló és a középkonzol temérdek gombja miatt kicsit hibás ergonómia, már "alaphangon" gazdag kényelmi és biztonsági felszereltség, illetve a hátsó üléssoron is megfelelő helykínálat.

Hang zavar

Beugratós ám a 200 CDI jelzés, mivel a C-osztály legkisebb dízelmotorja ugyanúgy 2,2 literes, mint a 220 CDI változaté. Különbség a potenciáljukat tekintve mutatkozik, hiszen amíg utóbbi 150 lóerős, addig tesztautónk 28 paripával kevesebbet mozgósít, forgatónyomatéka pedig 70 Nm-rel szerényebb. Egyébiránt mindkét motorhoz részecskeszűrőt illesztettek a ráncfelvarráskor, így teljesítik az Euro 4-es károsanyag-kibocsátási normát. Mindent összevetve egyetlen dolog róható fel a 16 szelepes egység hibájaként. Mégpedig az, hogy a Mercedes-Benz névhez méltatlanul hangosan teszi a dolgát - a príma zajcsillapítás ellenére a dízeles kopogásból valamennyi beszűrődik az utastérbe. Ugyanakkor rezgésmentesen jár, visszafogottan fogyaszt, s megfelelően mozgatja a másfél tonnás autót.