Újrakombinálva - Volvo V70 T5 Summum és V50 1.8 Momentum

A Volvo két kombija közül a V70-esnél a közelmúltban eszközölt fiatalító kúra, illetve az annak során megizmosodott T5 motor, míg az eggyel kisebb V50-nél az 1,8 literes erőforrás adta tesztünk apropóját.

Nagyobb kép

Aki figyeli a Volvo jelölési koncepcióját, feltehetően észrevette, hogy a svédek mostanában nem csupán az "S" és "V" betűkkel különböztetik meg limuzin és kombi modelljeiket. Előbbinél az első szám ugyanis páros, míg utóbbinál páratlan. De továbbmegyek, ahogyan azt a vadonatúj S40/V50 duó esetében már láthattuk, eltérő a hűtőmaszk kialakítása is (esetünkben krómozott és függőleges rácsozású), továbbá kevésbé agresszív az első lökhárítón a levegőbeömlő nyílás, illetve a ködfényszórók formája. A modellfrissítés apropóján nemrég a középkategóriás S60/V70 modellcsaládnál is bevezették eme jellegzetes stílusjegyeket.

Persze, a fiatalításkor ennyi kevés lett volna az üdvösséghez: kevésbé szembeötlő beavatkozás ugyan, de mintázat nélküli, műanyag burát kaptak a fényszórók, ahol is a tradicionális törlőlapátokat nagynyomású mosóberendezésre cserélték. A hagyományos ablaktörlők sem "élték túl" a ráncfelvarrást, azokat korszerűbb megjelenésű, nagyobb hatásfokú és működés közben csekélyebb szélzajt keltő flexibilis lapátok váltották fel. A hátsó fertályon a lámpa kiosztását módosították, a kipufogócső krómtól csillog, míg a rakodóküszöböt műanyag borítás védi a nehezebb tárgyak becsúsztatásakor előforduló karcolódástól.

Betekintés

Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a csomagtérbe! A széles nyílást biztosító és kellően magasra nyíló ötödik ajtó mögött igényesen kárpitozott, a benyúló kerékdobokat leszámítva jó alakú raktér várja a poggyászokat. A befogadóképesség alaphelyzetben átlagos, 485 liter, de az osztottan dönthető üléstámlák segítségével egészen 1,64 köbméterig növelhető, s amennyiben az üléspadokat is hajlandóak vagyunk "megmozgatni", akkor teljesen sík felületet kapunk. A padló alatt könnyen tisztítható, műanyag pakolórekeszt találunk, ahová például a sáros futócipő kerülhet, míg egy gumiszalag segítségével a nyitott padlólaphoz rögzíthetjük a bevásárlószatyrokat, hogy menet közben ne guruljon szanaszét a sok apró holmi.

Értékeinket esztétikus és könnyen kezelhető csomagtérroló takarhatja el az avatatlan szemek elől, tokjából pedig térelválasztó háló húzható ki a raktér és az utastér közé. Belül elsősorban a korábbinál komfortosabb és szélesebb tartományban állítható ülések jelentenek újdonságot, de igényesebbé vált a kárpitozás és a díszítőelemek is látványosabbak - tesztautónknak például kimondottan jól álltak az alumíniumutánzatú betétek. A középalagút redőnyös fedelű konzolja két pohártartót rejt, az amerikai álomnak becézett multifunkciós könyöklő alatt pedig tárolódobozt, tálcát, valamint további italtartókat találunk. Az ergonómián ugyancsak csiszoltak a mérnökök, például az egyes rádióállomásokat ezentúl nem tekerőgombbal, hanem különálló nyomógombokkal választhatjuk ki.

Keménykötésű

A T5-ös jelzésű motort erőnléti edzésre fogták: lökettérfogatát 2319-ről 2401 köbcentire növelték, a kipufogóoldali után immár a szívószelepek vezérlése is változó, a turbófeltöltő pedig egyenesen az S60/V70 R csúcsmodelltől érkezett. A torna eredményeként 10 lóerőnyi plusz teljesítményt és 20 Nm forgatónyomatékot szedett magára az egység. Ráadásul a motor erejét mostantól hatfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó továbbítja az első kerekekhez - így a kombi álló helyzetből rajtolva három tizedmásodperccel hamarabb, 6,5 szekundum alatt vágtázik 100 km/órás tempóra. A kocsi masszív felépítése csökkenti a sebességérzetet, amit az öthengeres motor lelkesítő hangja "ellensúlyoz" valamelyest.

Bátran előzhetünk, autópályán nagy átlagsebességet tarthatunk, hiszen az erőforrás potenciáljára bármilyen helyzetben számíthatunk, a 350 Nm-es maximális nyomaték ugyanis 2100-5000 fordulat között folyamatosan biztosított, a V70 egyenletesen jól húz. Természetesen ilyenkor üzemanyag formájában megköveteli a példás munkáért járó "jutalmat". Az R-modellek és az S80 után a középkategóriás Volvóban is megjelent a Four-C névre keresztelt aktív futómű.

Komfortos üzemmódban meglehetősen lágy a hangolás, az autó úgy imbolyog az úthibákon, akár egy bárka a háborgó tengeren. Bevallom, engem elbizonytalanított, ám egyetlen előnye azért mégis volt a dolognak: városi forgalomban legalább nem csábított a sebességkorlátozások súlyos megszegésére. A sportos beállítás ugyanakkor túlzottan feszesnek bizonyult, ez leginkább országúton - vagy autópályán a tempós haladáshoz - ajánlható a menetstabilitás növelésére. Minden egyéb szempontból hibátlan a V70, legyen szó akár a megnövelt teljesítményű fékrendszerről, az elektronikus vezetéstámogató berendezésekről, vagy a kormányműről.