ÜberJürgen - Audi A4 2.0 T FSI quattro

Egyszerre csajozós-villantós és üzletemberes, ám minden szempontból az elegancia megtestesítője. Az Audi A4-es "csak" a felső-közép kategóriát erősíti, mégis illik kihúzni magunkat, mielőtt beleülünk. Az új kétliteres, közvetlen befecskendezéses turbómotort próbáltuk összkerékhajtással.

Képgaléria

Videó: A4 Avant kétliteres dízellel

Következő életemben gazdag német családba szeretnék születni, hogy 18. szülinapom után apuci minden évben új Audival lepjen meg. Vehetne éppen BMW-t vagy Mercit is, csakhogy a nagy német hármasból nekem mindig is a "négykarikás" márka volt a kedvencem: a BMW túl felvágós, újabban, a Bangle-korszak kezdete óta szerintem formailag sem az igazi, a Mercedes meg fiatal fejjel inkább az idősebb generáció privilégiumának tűnik. Olyan ez, mint, mondjuk a női parfüm: finom-finom Calvin Klein Escape-je, csak ne a húszéves főiskolás fújkálja magára, neki ott sorakoznak a fiatalos illatok. Az elitcuccokat jobb meghagyni a menedzser rétegnek, s valahogy így van ez az autókkal is.

Az Audi más. Egyszerre érezheti magáénak idős és fiatal, miniszter és (tisztességes) vállalkozó, igazán sokoldalú autó. Masszív és hatalmat sugárzó, ám sportos vonásai révén sokkal könnyedebb is, mint társai. Igaz ez az új A4-esre is, amelyet itthon az év elején mutattak be, s amiből mi a kétliteres turbómotorral szerelt, négykerékhajtásos változatot próbálhattuk ki.

Az átalakított A4-es kicsit felkavarta a rajongókat, de ez ugyanúgy igaz a német gyár összes többi modelljére. Az Audi ugyanis uniformizálja (-ta) palettáját, erre pedig legalkamasabbnak az új, trapéz alakú, krómmal szegélyezett Single Frame hűtőrács alkalmazását találta. A lefelé szűkülő nyílás kifejezetten agresszívvé varázsolja az orrot, egyes vélemények szerint egyszersmind kicsit ormótlanná változtatva a konstrukciót. Holott világosan látszik, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami az A4-essel történhetett, a kicsit szerény elődből rögtön magabiztos macsó lett. Erre még rátesznek egy lapáttal az új első fényszórók, amelyeket sokáig nézegetve a ravasz jelzőt is az autóra aggathatjuk, nincs mese, ez az arc rendíthetetlen, mint egy jófajta német bekk. Szerencsére Bundesliga-frizurája nincs.

Amilyen brutál az eleje, annyira kecses a hátulja, a 407-es Peugeot után (most éppen) ez a másik kedvencem. Az franciás, ez németes, s noha a kettő elvileg ég és föld, nekem mégis ugyanúgy bejönnek. Gyönyörűek az oldalt kezdődő, csomagtartófedélre átvitt lámpák, de legalább ennyire elbűvölt a fentebb már említett sportosságot hangsúlyozó dupla kipufogó. Fekete tesztautónkat drabális, 17"-os alufelnikre szerelt 235-ös kerekek (kábé háromszázezres felár) tették optikailag tökéletessé, alig vártam, hogy beleülhessek.

Persze nem elsősorban a belső tér miatt. Egy autóban fontos, mi vesz körül minket utazás közben, de egy Audiban rövid nézelődés után máris a slusszkulcs után tapogat a sofőr izgatott keze. Röpke pillantások után is egyértelmű, hogy igen, nem tévedtünk el, német autóba szálltunk be, fekete szövet az üléseken, valódi alumíniumdíszítés körben, és persze egy kis króm, hogy csillogás is legyen. Nem tudom, ki hogy van vele, én szeretem az ilyet, az sokkal jobban lelomboz, ha minden színes, mint egy ostoba kifestőköny. Oké, egy Modus legyen tarka, végül is gyermekkorban ragadt felnőtteknek lett szánva, de egy tizenmilliós Auditól ezt a hűvösséget várjuk, pont ezért szeretjük.

Ami különben elsőre műanyagnak tűnik, "természetesen" az - meg nem tudnám mondani, mivel burkolták a műszerfalat, de hogy nem valami kemény izével, az biztos. Tapintásra puha és selymes, hasonlít a bőrhöz, ám attól azért messze van. A kezelőszervek a helyükön, az illesztések pontosak, az egyetlen, amit kritizálni lehetne, a középkonzol. Sehol egy képernyő, sehol egy eredeti ötlet (leszámítva a nyomásra kiugró pohártartót, ami persze inkább kínos, mint eredeti), csupa szögletes gomb, mintha a tervezéskor csakis a funkcionalitást tartották volna szem előtt. Ilyen szempontból persze teljesen rendben van a cucc, minden logikusan és ésszerűen van elrendezve, csak jobban örültem volna, ha nem ennyire vízszintes, függőleges, német. A klíma különben kétzónás, sofőr és utasa külön fújathat magára levegőt, a rendszer jól működik, és ami a legfontosabb, nagy zimankóban is hamar bemelegszik. Az elmaradhatatlan ülésfűtés már csak hab a tortán, benyomjuk, s pillanatok alatt magunk alá képzelhetjük a forró hawaii homokot.