Tegnapután - Ford Focus 1.6 Ti-VCT Ghia Kombi

Mi van, ha semmi érdekes nem jut eszembe az új Ford Focusszal kapcsolatban, ha a tesztelt modell nem WRC, nem is ST, de még csak nem is a kétliteres dízel? Ráadásul kombi. Semmi. Az én hibám, nem azé a ráncfelvarrt, még jobb bestselleré, amelyet milliók választanak munkatársul, joggal.

Képgaléria

Alsó középkategória, kombi, 1.6-os benzinmotor, fekete. Ford Focus. Na ebből az ötösből az elsővel nincs gondom, a másodikkal már akad némi, a harmadikat komoly fenntartásokkal kezelem, a negyediket is, az utolsót, magát a Focust elvileg imádom. Ennél, nálam sokkal fontosabb azonban, hogy nagy általánosságban a piac egyik főszereplőjéről van szó úgy osztályilag, mint a motort tekintve, a szín esetünkben véletlen és mellékes, sokaknak meg kedvence. A kombi építésmódnál van népszerűbb (persze, hogy a ferdehátú ötajtós), a Ford Focus pedig a maga 7 év alatt elért 3,2 milliós példányszámával remek bestseller, méltán népszerű "közéleti személyiség".

Annak idején év autója volt formabontó megoldásokkal, megannyi kiváló Escort után. Családok, cégek mindenese, élet-, de inkább munkatárs. Igazi kékovál. Nem lehet, nem lehetett nem szeretni azokat, ezeket a bizonyos alakú légbeömlőket, a műszerfal ferde középvonalát. Nem lehet, nem lehetett nem elismerni a fordi minőséget, ezt a megfizethető minőséget, a szintén vitathatatlan megbízhatóságot.

A Ford Focus minőségét és a megbízhatóságát számos teszt, összevetés, adat, csillag, felmérés bizonyítja. Visszafogott, stílusos elegancia, kultúrált, konzervatívan korszerű megjelenés, komoly technikai színvonal. Ezek az agyonrágott csontok rémlenek fel, közben tudja az ember (főleg fia), ezek a jelzők, elemek panelmód is igazak. És akkor ott a reklám, amely csak ráerősít, azt tuszkolja befelé a kisagyba, hogy a Focus bizony tényleg egy időtálló, magas kvalitású alkotás, óvatos dizájnbravúrba csomagolt műszaki tökély.

Bezzeg a magamfajta műkedvelő, aki mindenekfölött tesz a marketingre (ugyanakkor lám, milyen magasztos, szép szókkal bírja illetni a tesztautót), szóval jómagam a sportból, a raliból indulok ki, amikor véleményt alkotok. Tuti így vannak ezzel még egy csomóan, különben nem áldoznának a gyártók milliárdokat a versenyzésre. Citálhatnám az F1-et is vagy a túrát, maradnék azonban a ralipéldánál. És, hogy csak a legfrissebb statisztikával támasszam alá mondanivalómat: sorozatban immár közel 50, azaz ötven világbajnoki futam óta folyamatosan pontszerző a Ford. Legalább egy autója mindig célba ér az élbolyban. Rekord.

Akinek fehér folt a rali, csak röviden: a WRC a ralisport elitje. Olyan hozzáállás, megfogalmazás is létezik, hogy a legnagyobb pénzmosás, meg, hogy majd' F1-szintű, übertechnikai, magamutogató kirakat, de mégiscsak nézzük inkább a sportértékét. Aki már picit is képben van, annak meg Björn Waldegaard, Ari Vatanen, Francois Delecour, Carlos Sainz vagy Colin McRae (aztán már a jelenhez érve Markko Märtin, Francois Duval, Toni Gardemeister, Roman Kresta) neve finoman szólva is jól cseng. És még annyi, de annyi nagyság terelgette a kékoválos gépeket, így hirtelen, szigorúan nem nézve utána ők ugrottak be.

Murva, hó, aszfalt, stúdió - 1980-tól napjainkig. Kankku- nen-féle Escort, már Focus McRae-vel és Gardemeister- rel, és a jövő. Kattintson a nagyobb képekért!

Ami aztán már egészen hazahozza az okfejtést, talán az az, hogy a legújabb időszámítás szerinti közelmúltban a Ford ugyan nyert egy rakás futamot, de abszolút világbajnoki címet csak háromszor (egyéniben két, a márkák csatájában egy alkalommal). Na ezzel azt akarom kinyögni, hogy nem feltétlenül 1, nem A győztes autóról van szó, hanem egy nagyon jó kocsiról, amelyet kivétel nélkül mindenki elismer, amely folyton ott van a topon, de nem hajhássza, nem követeli vért izzadva a trónt.

Óvatos politikával, roppant átgondoltan építkezik, s ha át nem is üt, de ott van a szeren. A ralipéldát zárva pillanatnyilag ugyanez a szitu: ziccer, hogy nem diadalmaskodik a Ford, ám nincs messze a legjobbaktól. És ha azok elfáradnak, megpihennek, kiszállnak (lásd PSA-visszavonulás), eljöhet az idő - és érkezik a 2006-os Focus WRC. Szerencsére egyébként a magyar mezőnyben is láthatunk Fordokat, nem is egyet, szépek, jók, gyorsak.

És apukám mindig is szeretett volna egy Fordot. Pirosat. Hogy miért éppen azt, olyat? Csak. Na majd én veszek neki, lehetőleg automata váltóval, ha megtehetem. Saját célra egyedül egy ST-re neveznék be. Mert csak. Rendben: ha megdobnának egy kétliteres dízellel, köszönöm, elfogadom.

Na de mi van, ha semmi érdekes nem jut eszembe az új Ford Focusszal kapcsolatban, ha a tesztelt modell nem WRC, nem is ST, de még csak nem is a kétliteres dízel? Ráadásul kombi. Semmi. Az én hibám, nem azé a ráncfelvarrt, még jobb bestselleré, amelyet milliók választanak munkatársul, joggal.

Tegnapután. Nálam ez az új Focus-mottó. A ma, a jelen képviselője. Alig változva, de előnyére, átgondolva, tupírozva, fejlesztve. Semmi extra, csak jelen van, erősen. Létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Tudása is. De pozitív maradisága okán mégsem övé a jövő, és, és van nála jobb. Talán. Kívánatosabb, vonzóbb legalábbis.