Verseny mindenkinek - Opel Astra 2.0 Turbo Sport

Azt hiszem, soha ekkorát nem csalódtam még. Pozitíve. Ennyire még nem szerettem meg autót, azaz inkább technikát. Másképp: nyolcvanötfélét vezettem már a típusból, kábé mindegyikben unatkoztam. Ez az Opel Astra bezzeg levett a lábamról. Ez a turbós.

Képgaléria

Autósmozi: Opel Astra 2.0 Turbo Sport - 4:07 p

Csak reméltem, hogy tetszeni fog. Külsőre eddig is bejött az új, a H Astra, de nyugodtan aludtam nélküle, nem ábrándoztam róla, (sokakkal ellentétben) nem rohantam érte a márkakereskedésbe. Csak egy jó autó, egy a sok közül - gondoltam. Tud mindent, amit a modern autók tudnak, nem feltétlenül olcsó, de hát melyik az. Ráadásul a legnagyobb konkurensenél, a VW Golfnál - nekem legalábbis - megnyerőbb, eltaláltabb, barátibb.

Csakhogy a kis benzineseit félelmetesen gyengének találtam (a most már Classic II-nek becézettben mintha jobban teljesítettek volna). Rendben, elismerem, hogy a többség igényeinek tökéletesen megfelelnek az 1.4-es és az 1.6-os (vagy 1.8-as) blokkok is, ám. A turbódízelek már inkább próbáltak meggyőzni, de mégsem. Nem húztak annyira, mint vártam, nem fogyasztottak olyan keveset, ahogy azt sejtettem, járásuk, hangjuk is elgondolkodtatott. Az árukról nem is beszélve.

Ám egyrészt minden relatív (elnézést), másrészt veszik az Astrát rendesen benzinesként, dízelként, ötajtós és (a nekem, nem kombipártinak is szép) kombi kasztnival is. És itt a GTC három ajtóval, tuti szintén népszerű lesz, és nemsoká érkezik az OPC 240 lóerővel, hűha. Az biztos szakítani fog.

Kattintson és mozizzon!

Na de addig is: találkozás a Turbóval. De hiszen ez is 200 lóerő (van 170-es is, az a kisebb). Soros négyhengeres, 16 szelepes motor feltöltővel, plusz ez a kompakt méret - elvileg remek párosítás. A korábbi GSi-k méltán kedveltek voltak, strapabíróak, könnyen tuningolhatóak. Úgy motorikusan, mint designilag.

Hé, de hiszen ez ötajtós. Persze, olvastam, hallottam, tudom, hogy az, meg, hogy éppen ez az egyik legfurább erénye. Hogy nem mutatja, hogy igazából rejti, mire is képes. És tényleg. Ott hátul egy szerény kis felirat, hogyaszongya 2.0 Turbo, a Turbo szócska piroskásan. A tesztgép vörös fényezésében éppen el is vész. Aztán egy félkomoly, krómozott kipufogó(vég). Végül a jókora, gyönyörű, 17-es kerekek. Meg méretes, ígéretes féktárcsák. És ennyi. Monnyuk ezeket a kiegészítőket bárki felpattinthatja alap Astrájára is. Más megközelítés: az új Astra eleve sportosan néz ki, minek neki a vadítás. Hát, van benne némi (fél)igazság.

Félig a miénk - Opel Astra F (1991-1998)

Lényeg, hogy külsőre ez itten egy szép új Opel Astra, és lehet bármilyen. Még akkor sem tiszta az utca népének, hogy miről van szó, amikor is beindítjuk a motort, mert a hanghatás sem túlzott - alapjáraton, vagy ahhoz közel. Szolíd, visszafogott morgás. Pedig egy GSi-t, GTI-t, GT-t stb. általában fiatalok vesznek, olyanok, akiknek fontos a látszat, a tudat, hogy tudják, hogy tudják róluk, hogy nekik mijük is van, és tudják, hogy mindenki tudja, és ez jó. És mindehhez a hang is hozzátartozik, szerintem.

De legalább nagyot lehet durranni. Haverok, csajok, vagy csak bárki embertársak ott figyelnek a sarkon. Azaz nem figyelnek. Odagurulás, somolygás. Ha megállás, akkor azért kis csodálkozás, hú, nagy kerék, hm, kipufogó, hő, bőrbelső... Mi ez? Mit tud? Ha felkérés, hát gyorsulás, elfogadás. És akkor határozott egyes, gázpedál tövig benyom, arcunkon szégyentelen vigyor, a "szurkolókén" vagy az "ellenségén" zöldes elképedés, rendszámsasolás.

A galériáért kattintson a képekre vagy ide!

És megy, mintha muszáj lenne. Legalábbis érzetre. Százon (papíron) 8,2 alatt vagyunk, de hohó, harmadikban. Na ja, húztak az áttételeken, ezáltal picit gyengült a sprint, de pörgősebb, sportosabb a fíling. Voltaképp egyenletesen zúz vagy 180-ig (a 262 Nm-es csúcsnyomatékát 4200-as fordulatnál bocsátja rendelkezésre, de 250-nel már 1950-től szabadon garázdálkodhatunk), onnan már jóval szerényebben egészen 230-ig, ami bizony már tekintélyes, egyben veszedelmes tempó. Egyébként tudja tartósan is (az óra szerint), sőt - ez sem semmi.

A sportoláshoz elengedhetetlen, hogy a nevesített gombot hosszan nyomjuk (ezzel a menetstabilizálót is kiiktatva), ekkor a gázreakció közvetlenebb, az elektrohidraulikus kormány felnehezedik, direktebb lesz, a kategóriában egyedülálló, aktív lengéscsillapítás meg feszesebb. Így lesz lágyan rugózó, hintázó, komfortos családi autóból kemény versenyautóféle, tökjó. (Igen, ezt a Sport gombot a Vectrában is baromira komáltuk.)

Kár, hogy nem négykerekes a drága... De akkor már imprezai, evói magasságokban lenne, és az ugye egészen más kategória. Apropó, azt el tudják képzelni, hogy a jó öreg Classic Astrák mit művelnek a márkakupában? Képzeljék el, a 105 lóerős 1.6-os (némi versenytechnikával) lazán veri ezt a kétliteres 200-ast. Persze ez nem tesztalanyunk hibája.