vidámpark - smart fortwo cabrio

Kicsi a bors, de erős. Ez a rémisztően elcsépelt mondás jutott eszembe, amikor sokadszor pattantam a kis smart volánja mögé, s vágtam neki a városnak. Ha gazdag lennék és kellene egy sokadik autó az S Merci és a tudomisén, mi mellé, biztosan vennék egy smartot. Az asszonynak.

Képgaléria

Mit tagadjam, évekig halomnyi előítélettel viseltettem a smart iránt, valahogy az az autó volt a szememben, ami jópofa, aranyos, de semmi értelme. Ezzel épp homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmaztam meg magamban, mint a Mercedes okos emberei, akik szerint pont, hogy nagyon is van értelme. Mit van: egyenesen hiánypótló, hiszen kisautóból ugyan szaladgál elég az utakon, de ilyen minit még nem látott a világ. Nem arra találták ki, hogy bevásárlóautó legyen, még csak nem is az a célja, hogy egyszerre sok embert vigyen el sokfelé; A pontból B-be lehet vele jutni gyorsan, egyszerűen, s kis méretei miatt a parkolás még a városban sem gond vele.

Azaz ideális második, sokadik autó, elsősorban tehetősebbek számára, akiknek a garázsában már parkol egy rosszabb esetben közép, jobban felsőkategóriás limuzin. A méretek, a forma, minden azt sugallja, hogy ezzel menjen a dolgára az asszony, a férfiaknak a komolyabb, nagyobb tekintélyt sugárzó vasak dukálnak. Ezt az üzenetet vette is a vásárlóközönség, főleg a szebbik nem képviselőit láttam eddig a kisautó volánja mögött, éppenséggel áprilisi németországi látogatásom alatt is.

Talán az alapkoncepció, talán más miatt, a smart mindenesetre nagy bajban van. Nem veszik eléggé, nem termel nyereséget, ezt pedig még a DaimlerChrysler sem hajlandó sokáig tűrni. A tervek szerint az elkövetkezendő két évben alaposan meghúzza a nadrágszíjat a gyár, az intézkedésektől eurószázmilliós megtakarítást, s végre bevételt vár. A lépés több száz dolgozó állásába kerül, de még mindig ez a jobbik út: sokáig arról is szó volt, hogy a smart teljesen eltűnik a süllyesztőben, erre azért szerencsére nem lesz szükség. Sőt, már elkészültek az utód tervei is, a két év múlva debütáló fortwo 14 centivel lesz hosszabb az aktuális modellnél, s ha minden jól megy, a nagyautó-komplexusos amerikaiak is hazavihetik majd. A tengerentúli bevezetéstől átütő sikert vár a Mercedes, de erről majd akkor, ha aktuális lesz.

Most inkább tesztautónkról, ami amellett, hogy a kis kétszemélyes, ráadásul cabrio is volt, szerencsére az időjárás néha megengedte, hogy felnyissuk tetejét. Azért ahogy ilyenkor általában lenni szokott, természetesen az esős napok voltak túlsúlyban, de nem lehet mindig móka, kacagás, napsütés. Majd nyáron.

A kis smart első, de sokadik pillantásra is fura szerzetnek tűnik. Hiába látni belőle itthon is sokat, az agy nehezen dolgozza fel egy ilyen kisautó képét. Hiszen nem ehhez van szokva, a smartnál még a szintén legendásan kicsi Chevrolet Matiz is öt milliméter híján egy méterrel (3495 mm) hosszabb. A Kia Picanto pont ugyanakkora, mint az előbb említett modell, a Fiat Seicento veri csak őket a maga 3337 milliméteres hosszával. Más példával nem is érdemes előhuzakodni, a smart kicsi, mint egy matchbox, ez adja báját és eredetiségét. Nem is, kinézetre és igaziból is olyan inkább, mint egy dodzsem, a cabrióval kis túlzással a Vidámparkba is ki lehetne menni csapatni. Csak egy hatalmas antennát kell szerezni (vagy taxis ismerőstől kölcsönkérni), s már kéredzkedhetünk is be a pályára.

Az elejét akárhonnan nézzük, mindig nevet, ez az arc még csúnya, gusztustalan időben is mindig mosolyt csalt a képemre. Ez nálam kicsit sem elhanyagolható szempont, tudniillik boldogan és vigyorogva egészen más felfogásban vágok neki az utcáknak: hiányzik belőlem az agresszivitás és a kíméletlenség, a hatást tekintve mintha pszichológusok rajzolták volna az orrot. Ha valóban így volt, és a fentebb leírtak másokra is érvényesek, a baleseti statisztikákban ennek akár nyoma is lehet. Hallottam egyébként olyan véleményt is, hogy olyan, mint egy maci, kétségkívül van valami ebben is.

A hátsó már nem tetszik ennyire, a smartnak úgy van vége, mintha falnak tolattak volna vele. Egyenes, mint a raklap, semmi kerekítés vagy gömbölyítés. A lámpácskák azért aranyosak, mentik, ami menthető, de csodát sajnos nem tudnak tenni. A smart sajátossága, hogy hátrafelé látványosan szélesedik (erre a meredeken emelkedő övvonal optikailag még rá is tesz egy lapáttal), ez a stabilitás szempontjából rettentően jó tulajdonság párhuzamos parkolásnál kicsit zavaró tud lenni. Tízből ötször biztosan nem tudtam egyenesen letenni a kocsit, sose éreztem igazán, mihez viszonyítsak. Látszik, van még mit tanulnom.

Sokan mondták, nem vezettem még elég kisautót, úgyhogy ne fanyalogjak a belső miatt, mert az "korrekt" és jó. Ez minden bizonnyal így is van, hiszen a smartban lévő cuccoknál nem kell több egy minibe, de nekem akkor sem tetszik. Rettentően műanyag az egész, még csak nem is a finomabb tapintásúból, kemény, kopogós, nem jó. A jobb ajtó valamelyik műanyageleme ráadásul egy héten keresztül folymatosan zörgött, már-már az őrületbe kergetett; a bajon segíteni csak a rádió felhangosításával lehetett.

Apropó, rádió: további bénaságomat bizonyítandó, az elméletileg cédés cuccba egyetlen lemezt sem sikerült beszuszakolnom, mentségemre szólva a kollégáknak sem sikerült. A "középkonzol" egyébként okosan a sofőr felé van fordítva, így a nyomogatás egyszerűen megy, de én a brutálisan nagy középső légbeömlőt nem feltétlenül csak műanyag, mechanikusan működő karokkal raktam volna körbe. Hiába a funkcionalitás az első, egyszerűen csúnya, bár a kedvencem a ködlámpa kapcsolója és a szivargyújtó közé beszúrt billenős lámpa.

A kétküllős bőrkormány oké, nem volt gondom vele, az ülésekkel viszont annál inkább. Tartásuk az nincs semmise, kanyarban "ellencsúszni" kell, hogy ne induljunk el valamelyik irányba. Tárolórekesz van az ajtókon és a műszerfalon itt-ott, de túl sok holmit nem tudunk elsüllyeszteni a smartban. Hiába, kellett a hely a légzsákoknak, mert a smart amellett, hogy nagyon kicsi, überbiztonságos is. Erről korábban már írtunk, a cikket elolvashatja itt.