Békából Derrick felügyelő - VW Polo 1.4 Comfortline

A korábbi modell kerek lámpáit elfújta a változások szele, helyettük ezentúl Derrick felügyelős táskákkal és sokkal felnőttesebb külsővel kelleti magát az új Volkswagen Polo. Az általunk is kipróbált 1,4-es motorral szerelt modell szép volt, jó volt, azonban néhány plusz lóerőnek nagyon örültünk volna.

Kategóriájának egyik legkelendőbb darabja a Polo, ezért a VW nem is nagyon változtatott a már bevált recepten: jelenleg is beérték azzal, hogy átrajzolták az autó elejét, és reszeltek egy kicsit a technikán. Az eggyel ezelőtti modellfrissítéskor lefelé nyúltak ihletért, ezért a Polo is kerek lámpákat kapott, akárcsak az egy számmal kisebb Lupo. Nekem nagyon tetszett a kereklámpás előtti darab, ezért soha nem tudtam megszokni és megszeretni azt a kissé bamba, békaszerű designt, de úgy látszik, ezzel kisebbségben vagyok (voltam), mert a körlámpás Polót is vitték, mint a cukrot.

A jelenlegi modellfrissítéskor már felfelé építkeztek a VW formatervezői, akik egyszerűen megfogták az új Passat elejét, és szépen rászuszakolták a Polo orrára. A táskás lámpákkal és az óriási légbeömlőkkel jóval komolyabb lett az összkép, amit egy hatalmas márkajel koronáz meg a hűtőrács közepén. A jelek szerint azonban még ez kistányér méretű embléma sem volt elég az autó belelkesült tervezőinek, akik jobb híján a lámpaburák alá is becsempésztek egy-egy kis VW-emblémát. Marketingből jeles.

A beltérben szinte nem változott semmi, az elődmodellből már megismert kapcsolók és elrendezés hűti le az újdonságra áhítozókat, ám ha jól - és főleg VW-fejjel, racionálisan - belegondolunk, nincs is ezzel semmi baj: a letisztult, átlátható együttesen kár lenne variálni, flancozzanak csak a franciák és az olaszok, itt rendnek kell lennie! Ez a "törekvés" a színválasztásban is visszaköszön, az általunk tesztelt Polo olyan volt belülről, mint amilyennek Kansast festi le a kis Dorothy az Óz, a nagy varázsló-ban: minden szürke. Szörnyű kimondani, de az egyetlen üde színfoltot az elakadásjelző gomb pirosa jelenti. Nem sokkal jobb a helyzet sötétedéskor sem, ekkor ugyanis hideg kék fény dereng odabent.

A komor belteret némileg kompenzálja, hogy az anyaghasználat a kategória átlaga felett van egy hajszállal, jó fogású a kormány és a váltó is, ez utóbbival egyébként kapcsolgatni is klassz, mert rövid utakon jár, ráadásul akadozások nélkül. Az első ülések kemények, jó formájúak, és csodák csodája, de elég nagyok még egy 190 centis embernek is, ami egy kisautótól szép teljesítmény. A kormányoszlop magassága és távolsága alapáron állítható, ám tesztautónk Comfortline felszereltséggel lett kitömve, így be tudtuk állítani a vezetőülés magasságát is.