Klausztrofóbia ellen - Volkswagen Golf Plus 1.9 PD TDI

Felpumpált utastér, meredek orr, csapott fenék. Manapság ez a receptje a pénzükért nagyobb értékre vágyó vásárlók meghódításának.

Képgaléria

Autósmozi: VW Golf Plus

Az a vásárlói réteg, amelyik egyszerre szeretne családi autót, munkába járós, de mégis elegáns kocsit, hosszú hétvégés kiruccanóst és olyat, amibe belefér a nagymama befőttestül, az szeretni fogja a Golf Plust. Eddig a Volkswagennek csak az eggyel magasabb osztályban volt ilyen jellegű akváriumautója, de a Sharan már túl nagy volt azoknak, akik hetente ötször csak egymaguk közlekednek, és ezért fájlalták a viszonylag magas vételárat, és a feleslegesen nagy fogyasztást.

Később, a Touran bemutatásával javultak a családibb autót keresők esélyei, de még mindig akad olyan, akinek ez is túl nagy. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gyár amellett, hogy igyekszik kielégíteni a vásárlói igényeket, arra törekszik, hogy megfelelő méretűt harapjon a piacnak nevezett sütiből. Ezzel a párhuzammal élve - és kissé elferdítve azt -, meg kellett állapítanom, a Golf Plus nagyon süti!

Igazán értékelem az okos és jópofa megoldásokat, és gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A Golf Plus merőben új megoldásokat kínál azoknak, akik eddig a kistestvér szolgáltatásai között böngészve próbálták megtalálni az ideális választást. Kétségtelen, hogy a felpumpált Golf egy egészen más autó, mint az alapját képező "sima" Golf V. A legtestközelibb másság a megnövelt has- és tetőmagasság, amelyből egyenesen következik, hogy a vezető is magasan ül. Ennek nagy előnye, hogy a forgalom sokkal jobban átlátható, és ennek főleg az utóbbi időkben van jelentősége, amikor szinte minden gyártó kínál egyterűt, mindenféle méretben.

Ebből aztán rögtön keletkeznek hátrányok is, például az, hogy a megnövelt belső tér és a tetővel szinte egy ívben folytatódó orr miatt az A oszlop rendszeresen belelóg a látótérbe. Ez főleg kanyarodáskor zavaró, pláne akkor, amikor a gyalogosokra is kell vigyázni. A vaskos rúd kicselezése szélkakas módjára történő hajlongással véghezvihető, ám ez kétségkívül nem tartozik a közlekedési szempontból biztonságos mutatványok közé, és valljuk be: hülyén is néz ki.

A cseppnyi negatívum után következzen pár pozitívum a beltérrel kapcsolatban. Nagyon jól variálható az autó, és női közlekedő létemre különösen értékelem az apró és nem annyira apró tárolókat, a kivehető és többféle kombinációban lehajtható üléseket, a pohártartókat, a hűthető rekeszeket. Ez utóbbiba ugyan alapvetően csak egy-két dobozos üdítő fér, de engedjük szabadon a fantáziánkat: nem kellemes élmény a táblás csoki mutatóujjal történő elfogyasztása sem. Tehát a Golf Plus telis-tele van rakodóhellyel, így a gyerekeknek bőven akad helyük, ahová bezúdíthatják a kakaójukat, vagy belepasszírozhatják a chipset.

képek > videó

Hogy a felnőtteknek mi okoz örömöt az autóban, az más tészta. Én például elégedett és megállapodott családanyának éreztem magam benne, és azt hiszem, ez annak a visszafogott dekadenciának volt köszönhető, amely a tervezők ceruzáját vezérelte. Nagyon hatásosnak bizonyultak a kezelőszervek gombjaiban szolidan meghúzódó, krómszínű gyűrűk, amelyek a vezető előtti műszerfalon is visszaköszöntek. Díszítésből ennyi pont elég is, ezen túlmenően pedig a hagyományos formák dominálnak. Sajnos, a beépített rádióval nem sokat lehetett volna kezdeni, egyszerűen minden megvan rajta, ami a kezeléséhez szükséges. A hifi viszont egész barátságosan szól, így apának is megvan az esélye, hogy kedvenc Pink Floyd lemezével harsogja túl a hátsó ülésen hancúrozó csemetéket.

Az autóban a kényelemre nem lehet panasz, kellő hellyel és oldaltartással szolgálnak az ülések, és erre csak akkor döbbentem rá, amikor beröffentettem az 1,9 literes turbódízelt, és bekapcsolódtam a neurotikus budapesti közlekedésbe. A motor teljesítményével abszolút elégedett voltam, attól az egy apróságtól eltekintve, hogy némi tétovázást éreztem az elindulásoknál, és mintha egy hajszálnyival később kapcsolna be a turbó, mint ahogy azt a közlekedés ritmusa megkívánná.

képek > videó

Ez azonban egyáltalán nem akkora nagy probléma, és a váltó pontossága, élvezetes kezelése némi kárpótlást jelent. Emellett minden kezelőszerv pontosan és jól, amolyan német precizitással működik. Egy dolog viszont nehezen fér a fejembe: az, hogy egy amúgy tökéletes autó tökéletes ergonómiáját a pedálrend mennyire el tudja rontani. Az amúgy kiváló - de tényleg, kategóriájában példás fék - pedálja jóval magasabban van, mint a gázé, így a vezetőnek nem elég átcsúsztatnia a lábát rá, hanem emelnie is kell. A bal láb pozicionálása is megszokást igényel, mert a kuplung viszont túlságosan is jobbra kúszott a vezető középvonalához képest. Ez a testhelyzet megszokható, de sajnos távol áll a japánok még legendásabb ergonómiai precízségétől.