Cukor - Alfa Romeo GT 1.9 JTD 16v M-Jet

Ott tartunk, hogy egy relatíve kis dízelmotorral párosítva is imádnivaló az Alfa szépséges kupéja, a GT.

Autósmozi: Alfa GT

Az egyik legszebb, ha nem a legszebb Alfa Romeo a Bertone-féle GT, ez az egyszerre sportos és elegáns kupé, amely granturismo is, tehát jó kis utazó, utaztató gép, bizony. És már nemcsak kétezres JTS motorral, 165 lóerővel, vagy 3.2-es V6-os (240 lovas) benzinfalókkal, de a trendnek megfelelően dízelagregáttal is megvásárolható. Ez a második generációs, közös nyomócsöves, M-Jet befecskendezéses, négyhengeres blokk egész komoly teljesítményt és nyomatékot biztosít, miközben a károsanyag-kibocsátás jócskán kisebb benzines társainál, hogy a fogyasztásról ne is beszéljünk.

De, beszéljünk hamar. Szóval ezzel a 150 lóerős JTD erőforrással az Alfa GT úriasan, finoman terelgetve akár 7 liter gázolajjal is beéri 100 kilométeren, de rendesen taposva, kihasználva a teljes ménest, meg hát a már 2000-es fordulattól rendelkezésünkre álló 305 Nm nyomatékot, mindezzel együtt beéri úgy 8-8,5 liter üzemanyaggal. Aki pedig alfás, az tudja, hogy a benzines olasz műremekek nem a visszafogott étvágyukról híresek (más kérdés, mit adnak, mit tudnak cserébe).

És ez a dízel GT is ad és tud, nem is keveset. Ha gyorsulásban nem is veszi fel a versenyt kollégáival, de rugalmassága már "természetesen" lenyűgöző, nyomatékban pedig még a V6-osnál is jobb. És ami a legelképesztőbb: a dízelhang sem bántó, sőt! Ehhez a modellhez olyan remek hangolást rittyentettek a talján mérnökemberek, hogy egészen egyszerűen öröm leforgatni a motort, GT-nk érces, kemény metálzenét játszik, hála a kipufogónak is, parádé. Cuore Sportivo. Cukor.

Persze egyébiránt tök értelmetlen 4000 (na jó, 4500) fölé kergetni, ott elhal. Jut eszembe, akkor már miért nem pakolják bele a GT-be (is) az öthengeres, 175 lovas erőművet a 2.4 literrel, 385 Nm-ével, hm? Na mindegy, érjük be azzal, amink van, és ne feledjük, ez sem kevés.

Tíz másodperc alatti százas sprint, 200 feletti végsebesség, egy olyan 160-170-es nyugodt, nem is zajos utazótempó, minden rendben. És akkor ezek mellé megintcsak itten van a nem elhanyagolható, szerény fogyasztás, a benzinnél ha csak picivel is, de olcsóbb gázolajból, meg a nagyobb hatótáv - bizonyos szempontokból kényelmesebb, mosolygósabb a dízelezés.

képek > videó

Árilag meg az a helyzet, hogy a Distinctive, tehát bőséges, majd' luxusfelszereltségű Alfa GT 8,5 millióról indul. Nem olcsó, nagyon nem, de. Ha nincs szükségünk pazar bőrbelsőre, komfortos, kormányról vezérelhető Bose hifire, hogy csak a húzósabb, egyben látványosabb tételeket emeljük ki, akkor alig több mint 8 millióért miénk a gép. És ez esetben házon belül a szintén Progression csomagos JTS csupán 150 ezerrel kerül kevesebbe, de csak ötsebességes a váltója. És felettébb ajánlatos a hat gang. Sőt, ha Selespeedezünk a kétezres benzinessel, akkor máris "itt" az árelőny, konkrétan 700 ezerrel. No, és ha egyszerre 240 lóra szállnánk, és minden extrát akarunk, az csúnyán 12 milliónál is többe fáj. Na ja, az egy másik kategória.

Szóval veszélyesen megfontolandó alternatíva az olajos GT. Ha a szerencsés leendő tulaj nem idegenkedik az érzéstől, ha nem ultrakonzervatív, hát vegye a bátorságot, és vegye a JTD-t. Külsőleg azért, mert valami csodálatos a forma, egészében, de részleteiben is. Elölről, oldalról, hátulról, alulról, felülről, minden szögből, mindenhonnan. Bent, elöl fejedelmi a hely, hátul is megfér két jóember, három nem, illetve a ki-beszállás problémás egy picikét. A műszerfal a 147-esből már ismert (ergonómiailag nem tökéletes), van pár apró tárolórekesz is, aztán csomagtartó, nem is kicsi, 320 liter, ajtaja nagyra nyílik, könnyű pakolni - praktikus is a GT.

képek > videó

Mégis a szokottnál minőségibb kidolgozásával, finomságával, káprázatos, egyedi minivilágával nyer fölényesen ez az Alfa-kupé, amelyben még a szintén már ezerszer megtapasztalt pontatlan váltó, a magas üléspozíció, és az ezzel együtt nem túl fényes kilátás sem veheti el a kedvünket. Főleg egy vidám kis tekergéstől, mialatt újra és újra rácsodálkozunk az Alfák döbbenetes úttartására, direkt kormányzására - a GT vezethetősége is élményszámba megy. Hogy a telhetetlen tesztelő még sportosabb, még keményebb futómű után kiált, meg persze erősebb motorért, hagyjuk.

Megjelenni jól, villogni, a sportszíves hangulatból keveset leadni, a turbódízelvircsaftoknak feltétlen örülni, a kliséket dobni, az újat szokni, mindezt lehet. És ha abból indulunk ki, hogy a GT alapja a 156-os, annak utódja, a 159-es meg ha lehet, még pompásabb, és akkor egyszer abból is lesz kupé... Rendben van ez így.

ki