Az a fránya birtoklási vágy - BMW 320d

Sajnos, sajnos kénytelen vagyok beismerni, hogy a 320-as dízel BMW-ben csupán egyetlen rossz dolog volt: a forgalmiban nem az én nevem szerepelt tulajdonosként. Hát így van ez, objektív, tárgyilagos tesztért tessék elkattintani valahová messzire!

Nagyobb kép

Úgy érzem, most már bevallhatom, hogy a kereklámpás Compact és a Bangle-féle 7-es sorozat után elkezdtem temetni a BMW-t, legalábbis ami a formatervet illeti. Aztán jött egy Z4-es a semmiből, és én csak pislogtam, hogy ez a Chris Bangle időközben tényleg megtanult rajzolni, de azért a szkepticizmusomat nem tudták kiölni.

Nézegessen képeket a 320d-ről!

Az újrarajzolt 5-ös széria megjelenésekor már egy igazi megalkuvóként ismertem be, hogy kezd beérni az új irányvonal, az 1-es sorozat piacra dobásakor pedig megrettenve fedeztem fel magamon a lelkesedés jeleit. Jelen pillanatban úgy áll a dolog, hogy kezdek átesni a ló túlsó oldalára, mert az új 3-asról már hajlandó vagyok azt állítani, ez minden idők legszebb 3-as sorozata.

Tudom, hogy szubjektív, de én minden egyes porcikájában találtam valami szerethetőt: a kedvencem például a hihetetlenül rövid túlnyúlással rendelkező orrész, ami miatt elképesztően masszív, mégis lendületes lett az eleje. A kupészerű tetővonal, és a minimalista hátsórész szintén dizájncsemege, de a csodaszép visszapillantó és a rafináltan beépített ködlámpa is megér néhány perces nézelődést. Mea culpa Chris, de tényleg!

A beltér szintén teljesen átalakult, ami egyrészt jó, mert szép, praktikus meg ilyenek, másrész rossz, ugyanis eltűnt a régebbi 3-asokban általam olyan nagyon kedvelt sofőr felé forduló középkonzol. Tesztautónkban vajszínű bőrt kombináltak némi fabetéttel, ami szépnek szép, mégsem harmonizál tökéletesen az autó sportos külsejével. Ha magamnak kéne választani, én az alumínium, vagy a titán műszerfalborítás között vacillálnék, a méregdrága nyárfa- és diófagyökér-opciókat pedig meghagynám a német nyugdíjasoknak.

Az ülések elöl-hátul kényelmesek, a helykínálat pedig meglepően bőséges, ami a meredeken eső tetővonal fényében varázslat. A sofőr egyébként teljes mértékben magára szabhatja bömösét, hogy a lehető legkényelmesebb pózban tekergethesse a háromküllős kormányt. A bentülőket körülvevő anyagokról, kapaszkodókról és kapcsolókról ordít a BMW-minőség: minden úgy kattan, fordul, puffan, hogy érződik rajta, ebből nem sajnálták az anyagot. Ez az öröklét-hangulat egyébként a karosszériából is árad, még a legrosszabb úton sem volt nyekergés vagy zörgés, már-már feszélyezett az autó magabiztossága.