Erőkülönbség - Ford Focus Sedan 1.6 Ti-VCT és 2.0 TDCi Ghia

Ezüst és fekete. Benzines és dízel. Az új négyajtós Ford Focust 1,6-os, illetve kétliteres TDCi erőforrással próbáltuk, utóbbi egyértelműen jobban illik az autóhoz. Három teszt egy helyen.

Volt idő, amikor bálványként tekintettem a Focusra. Az első ötajtós mestermű volt a szememben, tapadtam az összes olyan kirakatra, amiben megláttam. Anno volt valami - akkor még újdonságnak számító - akció is, hogy a tesztvezetésre jelentkezők között kisorsolnak egy autót, noszogattam is apámat, próbálja ki, hátha. Nem ment vezetni, nem nyertünk, s ami azt illeti, a szerelem is szép lassan elmúlt.

Aztán középsuli végén, még a múlt évszázadban ismét feltámadt, midőn egyik osztálytársam megörökölte az ősök Focusát. Már a négyajtóst. Sokan szidták azt a kocsit, hogy mennyire csúnya és aránytalan a formája, nekem viszont minden álmom volt, hogy egyszer elvihessem egy körre. Sose jött össze, asszem' három métert tolattam vele, és slussz, ezzel el is szállt minden lelkesedésem.

Focust egészen mostanáig nem is vezettem semmilyen karosszéria-változatban, ezzel az új limuzinnal estem át a tűzkeresztségen. Ha csak a külsőt nézzük, egyáltalán nem jártam rosszul, hiszen az új négyajtós nagyságrendekkel jobban néz ki, mint a régi. Hasonlít a Mondeóra, persze, hiszen manapság az a trend, hogy legyen egységes márkaarculat és anyám kínja, erre pont rímel, hogy olyan lett, amilyen.

Több és nagyobb képért tessék kattintani!

Ha valamije, hát a hátsó lámpája nem igazán tetszik, kicsit bumfordi lett, s talán ront egy hangyányit a kifejezetten pozitív összképen. Annál jobban sikerültek viszont az első fényszórók, a derékszögek és ívek kombinációjára mindig "magas pontszámot" adok, s noha a lámpatesteket az ötajtósról emelték át, azért nem bírom megállni, hogy ne hajoljak meg a tervezők előtt: ilyen elegánsan integrált indexeket ebben a kategóriában még nem láttam, bravó.

A Ford a szögletes helyett hagyományosan ovális légbeömlőkkel operál az utastérben, dizájnilag ez nem az én világom, inkább a "katonásabb" formák híve vagyok. Ettől függetlenül a megújult belső (a fabetétet leszámítva, amire mindig fújok) tetszik, nagyon jót tett a Focusnak, hogy a mérnökök kicsit letisztultabbá tették a formavilágot. Mindennek szépen megvan a helye, egyértelmű, hova kell nyúlni. Az már csak kötekedés, hogy a Ghia felszereltséghez szerintem elegánsabb lenne digitklímát passzintani.

Ha a klíma tekerős is, a kárpitok kiváló minőségűek, de ami még fontosabb, hogy világos színben tündökölnek. Nem bírom, amikor a fekete túlzott erőltetése miatt még napfényben is zseplámpával kell világítanom egy autóban, a Focus szerencsére megkímélt ettől. Az első ülések átlagosak, különösebben nem tartanak jól, cserébe viszont hátul kifejezetten nagy hely van. Ha valamivel kompaktabb (ember)méretekből indulunk ki, a padon tényleg elférnek hárman, s még a középső utas sem fog hosszabb úton óbégatni: hála a jó padlókialakításnak, hogy nem egy kisebb hegy tornyosul az első ülések között, s hogy mind a fej, mint a lábtér elegendő.

Az én Focusom az egyhatos (erősebb) benzines volt, a kétliteres dízelt Kántor kolléga nyúzta (lásd egy oldallal odébb), hát, feltétlenül ő járt jobban. A 115 lovas blokknak (a kisebb 100-as) érezhetően nehéz a mindenség, amit a hátára pakoltak, ez a kombináció távolról sem a dinamikusabbak közül való. A gyorsulása papíron 12 másodperc, ami egyébként nem is lenne rossz, ám bent ülve sokkal többnek tűnik, mire normális tempót ér el az autó.

Nincs mese, ez a motor azoknak való, akik beérik lassú, megfontolt haladással, akik nem akarnak golyóként kilőni a pirostól, és egyáltalán: akik elfogadják, hogy nem rakétát, hanem kulturált családi autót vásároltak. Az én "harcmodorommal" 9,4 literes átlagot sikerült produkálni (a fedélzeti komputer csalt, szerinte csak 8,7 liter nafta fogyott száz kilométerenként), a gyári adat 6,7. Megfelelő hozzáállással azért nagyon kulturáltan és gazdaságosan el lehet közlekedni a négyajtós Focusszal.

A váltóval elégedett voltam, a kar rövid úton jár és kifejezetten pontos, ellenben az áttételezés lehetne jobb, hiszen ötödikben, 120-130-nál közel négyezret forog a motor. Ez sok, aminek nemcsak magasabb fogyasztás, hanem nagyobb szélzaj is következménye: 180-nál gyorsabban például lehetetlen közlekedni a Focusszal (az egyhatossal nem is nagyon lehet, csak sztrádán, lejtő alján). Ahogy a Fordtól megszokhattuk, a futómű hibátlan, jól simítja a kátyúkat, s sportosabb kanyarban sem akar felborulni az autó. Nekem ugyan a kuplung túlontúl puha, de ettől még tény: aki menetteljesítmények terén hajlandó egy kis kompromisszumra, kiváló társra talál az új Focusban. Ghia felszereltséggel 4,635 milliótól indul, ami nem feltétlenül sok egy megbízható családi limuzinért.

kd