Tömegsport - Opel Astra GTC 2.0 Turbo és 1.9 CDTI

A három ajtó annyival kevesebb az ötnél, amennyivel a GTC dögösebb az ő családias fivérénél. A kétliteres benzines turbómotor meg nem is olyan sokkal durvább az ütős 1.9-es dízelnél. Dupla Astra-teszt videókkal.

Írtunk már az ötajtós nagyturbósról (meg más Astrákról is), íme még két bőr, két szintén nagyon jó kis bőr, GTC-ként. A háromajtós Opel Astrát először ugyancsak kétliteres, turbós benzinmotorral, 200 lóerővel, 262 Nm-rel próbáltuk, majd következett a 150 lóerős dízel (persze, turbódízel) 320 Nm-rel (és nem 4200-as, hanem már 2000-es fordulaton).

Az egyik fekete, a másik piros volt, az egyikkel még betyáros alukerekeken gurultunk, a másikat már lemezfelnivel, téli gumival, dísztárcsával kaptuk tesztelésre. Azért emelendő ez kifelé, mert egyrészt szinte már mindent tudunk a H Astráról, része az utcaképnek, másrészt meg akkorát dob az alufelni az autón látványilag, vagy vesz el belőle a hiánya, hogy.

És akár a színek is megérnek egy-két mondatot, naná, fontos szempont lehet vásárlásnál. Szóval szerintem mind a fekete (miért zafír?), mind a vörös (magma) fény igen jól áll a GTC-nek. De akkor már (utánanézve a skálának): talán a fehértől (Casablanca) én eltekintenék, de az cégautónak ideális, a kékesek, hát nem tudom (de az OPC-t adom), az ezüstösek mindig a legnépszerűbbek - hiányolok valami dögös narancsot, sárgát, például.

Ha meg már formailag szemlézzük a háromajtós Astrát (apropó, az Antara miért szintén GTC? - Gran Turismo Compact vs. Gran Turismo Crossover), a H sorozat testvérei inkább mások, mint korábban. Hosszabb, alacsonyabb, földközelibb a GTC. Morcosabb lökhárítójával, döntött szélvédőjével, a tetőívvel, a csöpp oldalablakokkal, a tejüveg nélküli hátsó lámpával, a hátsó lőrés alakjával együtt olyan sportos, kupés az összkép.

Tetszik, szép, lendületes, fiatalos. És tapasztalataim szerint kábé mindenkinek bejövős, remekül ráéreztek ezek a német dizájnerek, mérnökök, akárkik. Nem kell már a GSI-fíling. A feltétlen sportbarátoknak meg ott az OPC. A panorámatetős verzió lökhet még egyet (már rendelhető, januártól átvehető 300 ezres felárért), ahogy a kupé-kabrió is.

Több és nagyobb kép a fekete benzinesről > a piros dízelről

A háromajtós Astra formai bravúrjai a csomagteret sem viselték meg túlzottan, hiszen mindössze húsz liternyivel kevesebb hely áll rendelkezésünkre (360-340). Ennél is fontosabb, hogy az amúgy a már megszokottan opeles beltérben hátul is kényelmesen el lehet férni úgy fejileg, mint lábilag. Más tészta, hogy a magas övvonallal, a keskeny ablakokkal és az alacsony üléspozícióval kvázi bunkerben érezhetjük magunkat, de azt gondolom, hogy a klausztrofóbiások egyébként sem tuszkolják be magukat hátra egy háromajtós kocsiba, mert nem.

Még praktice az a fájó, hogy hátra beszállásnál vagy onnan ki, esetleg a második üléssort pakolásra használva az első székek mozgatása kissé körülményes, lehetne egyszerűbb, jobb. Aztán ami az egészséges fiataloknak a trendi GTC-ben még nem tűnhet föl, de idősebbeket vagy hátfájósakat elriaszthat: elölről is nehézkes a kiszállás - hiába, tényleg alacsonyan vagyunk, az ajtók hatalmasak, felállni meg sokszor ugye alapból is megerőltető.

Már szigorúan sofőri szemmel: a bunkerből röpke hozzászokás után nem gond a kilátás, tán csak parkolásnál tökölődhetünk az átlagosnál többet. Az enteriőrröl pedig már csak tényleg egy mondat, mert mindenki kívülről fújhatja: pazar ülések, kormány, pedálrend, váltó (hatsebességes kézi), nem a legszerencsésebb középkonzol, apró gombok, szokást igénylő bajuszkapcsolók, nincs vízhőfokmérő, se pohártartó.