Trendőrautó - Citroën C1 1.0 VVTi X

Jó minőség, fejlett műszaki tartalom, divatos megjelenés, apró hiányosságok. A Citroen C1 a városi kisautók mai és holnapi vásárlókörének igénye szerint készült.

Nagyobb kép

A C1 1.0 VVTi X háromajtós változata ugyan kissé spártai, de műszakilag fejlett, minőségileg korrekt, s nem utolsósorban biztonságos autó. Az iméntiek - a passzív biztonságot kivéve - a néhány héttel ezelőtti menetpróba során már körvonalazódtak. Az időben és távolságban egyaránt jóval hosszabb, életszerűbb tesztet követően sem változott alapvetően, csupán tisztább lett a korábban kialakult kép.

Vonzerejéből például mit sem veszített. Nemcsak a francia riviérán, itthon is jól mutat a törpe. A szinte fülig érő szája, futurisztikus feneke, tojásdad alakja bárkit és bárhol képes felvidítani. De hogy komolytalan lenne? Dehogy. A Citroen valaha gyártott legkisebb modelljének címére nagy eséllyel pályázó C1 a méreteit és a felszereltségét (erre még visszatérünk) leszámítva igenis felnőtt konstrukció.

Még akkor is, ha Magyarországra egyetlen motorváltozattal, az 1.0 VVT-i benzinessel érkezik. Kár, hiszen létezik egy négyhengeres 1.4 HDi is, ami 55 lóerős teljesítményével, illetve 130 newtonméteres nyomatékával 154 km/órás végsebességhez és 0-ról 100 km/órára 15,6 másodperces gyorsuláshoz segíti az apródot - egy robogó fogyasztásával.

Magas vételára miatt azonban az importőr szerint nálunk nem lenne rá túl sok jelentkező, ezért most várakozó álláspontra helyezkedtek a forgalmazást illetően. Sebaj, a benzines is megteszi, sőt! Három henger, 12 szelep, 68 lóerő, 93 Nm, vegyesen 4,6 l/100 km benzinigény, 890 kg menetkész tömeg, 157 km/órás végsebesség, 14,2 másodperces gyorsulás. Papíron így is rendben van a C1. No és aszfalton?

Rendes

Noha már az első üléspróba után kiderült, hogy nem éppen tökéletes a vezetési pozíció (vagy az ülés magasságának, vagy a kormány tengelyirányú állításának lehetősége hiányzik), alapvetően nemigen lehet kritizálni a C1-et. A tervezők érezhetően a hölgyek testalkatára és testi erejére méretezték az üléseket és a kezelőszerveket.

A helykínálat, a kapcsolók elhelyezése és működési erőszükséglete példás, a bal oldali napellenzőben is van piperetükör (!), az apróbb holmikat pedig számos kisebb mélyedés várja. A kéttenyérnyi kulcstartókat azonban sajnos el kell felejteni, a gyújtáskapcsoló kulcs nélkül is szinte belóg a lábtérbe.

Vigaszul elöl keresztben passzentos, hosszában és függőlegesen elegendő a hely, s meglepő módon a hátsó traktus sem jelzésértékű. Oda a hosszanti irányban állítható - érthetetlen módon Isofix-pántok nélküli - ülőlap pozíciójától függően két gyermekülés és némi csomag, avagy két felnőtt és igen csekély mennyiségű holmi fér be és juthat A-ból B-be viszonylag tűrhető körülmények között.

Ügyes

Csodát persze nem szabad várni egy ekkora autócskától. A menetkomfortot illetően sem. A rövid tengelytáv és a viszonylag kemény rugók miatt rossz úton bizony nem nagy élvezet vele menni. Sima felületen azonban igen. Kanyar, hosszú egyenes, hirtelen terhelésváltás, városi közeg vagy országút, egyre megy, a C1 biztonságosan és könnyen kezelhető.

Egyedül autópálya-tempónál jelentkezik némi bizonytalanság, ami a rövid és magas építésmód, valamint az oldalszél-érzékenység velejárója. A kormányozás könnyű, mégis precíz, az elöl MacPherson rendszerű, hátul hosszlengőkaros felfüggesztéssel együtt kitűnő párost alkot. Szőrszálhasogatásként a fékpedál hosszú útja és nagy holtjátéka említhető meg, de mivel hamar meg lehet szokni, könnyen feledhető az egész. Főleg az elfogadható pedáltérnek köszönhetően, meg azért, mert maguk a pedálok finoman taposhatók és majdnem síkban helyezkednek el, így hirtelen manővernél szépen lábra állnak.

A fékrendszer egyébiránt elöl tárcsás, hátul dobos megoldású, blokkolásgátlóval és elektronikus fékerőelosztóval felszerelve. Nincs vészfékasszisztenssel, kitörésgátlóval meg kipörgésgátlóval agyonbonyolítva, az igaz, de a lényeg, hogy minden helyzetben megfelelő mértékben lassítható a kisautó.