Innovatív szépség - Citroën C4 VTS 2.0i-16V

A fentiek alapján, és az eddigi tapasztalatok szerint nem túl nagy bátorság kijelenteni: kütyümegszállott vagyok. Már-már mániákusan vonz mindenféle kapcsoló, tekerő, visszajelző, de csak akkor, ha létezésüknek értelme van. Nehéz dolog ám ötletest' és egyben praktikust' alkotni, és ahogy a rengeteg európai díj is jelzi, a C4 tervezőinek úgy tűnik, tökéletesre sikerült a mutatvány.

A C4 vezetőülésében először helyet foglalva érdemes pár percet rászánni az autó megismerésére, mielőtt csak úgy, felelőtlen száguldozásba kezdenénk. Kütyüből van elég, négyféle kijelző, navirádió, miegymás. Ha nem olvastam volna a bemutató sajtóanyagát, akkor egy amolyan franciásan könnyed "ohlala" is elhagyta volna ajkaimat, amikor az első kanyarban konstatáltam: a kormány közepe valóban nem fordul a külsejével, ezért cserébe viszont alaposan ellátták mindenféle kijelzővel és gombbal.

Itt kaptak helyet például a visszajelző lámpák, a rádió és a tempomat kezelőszervei, valamint innen aktiválható a mobiltelefon hangtárcsázója. Ennek segítségével egyébként még akkor is jól el lehet beszélgetni az autóval, ha nincs SIM-kártya a beépített telefonban, hiszen a telefon ettől még szorgalmasan próbálja azonosítani hangunkat.

A ketyerék netovábbja a középkonzolt ékesítő LCD-kijelző, amelynek funkcióit szintén elérhetjük a kormányról. Jobb is innen vezérelni, a fedélzeti számítógép használatához pedig nem kell informatikusi előképzettség. Sőt, kifejezetten ellenjavallt, a menürendszer ugyanis csak önmagához hasonlít.

A kijelző egyébként nagyon informatív, a grafikája szép, és többféle háttérszín állítható be rajta. Éppen ez okozott egy kis csalódást, mert ez az egyik olyan elem az autóban, amely kissé rombolja az amúgy nagyon is kellemes összképet. Nappali fényviszonyok között a műszerfalon legalább négyféle színárnyalat látható. Az autó - véleményem szerint - legjobban sikerült kijelzője, a műszerfal tetején helyet kapott, világos színű, áttetsző panel.

Ezzel már találkozhattunk más Citroënben is, és talán nem véletlen, hogy a gyár ragaszkodik hozzá. Ellenben szerencsésebb lett volna, ha például a kormány felett lévő fordulatszámmérő is hasonló színű háttérvilágítást kap, és ha már ilyen fejlett a kritikai érzékem, akkor ezek alapján talán joggal kifogásolható a szellőzés kijelzője is. Ez ugyanis megint egy másmilyen árnyalatú - vagy fényerejű - narancsszínben pompázik. Ha már kijelző, akkor lehet, hogy a szellőzés is megérdemelte volna, hogy helyet kapjon a nagy LCD-n. Sötétben viszont tisztul a kép, és a nagy kijelzőt sárga vagy bézs színre állítva, magam is kibékültem a látvánnyal.

Utolérhetetlenül a kormánnyal együtt forduló fényszórók varázsoltak el, és mivel a tesztautó xenon lámpákat kapott, beindításkor érdekes fényjátékot űzött az autó. Az elforduló fényszórók egyébként leginkább teljes sötétben működnek igazán látványosan, de ez csak az autó egyik nosztalgiát ébresztő sajátossága, hiszen a már említett DS cápa is tudta ezt a mutatványt.