Autó-light: Toyota Aygo 1.0

Egy - az autók között járatlan - ismerősöm a következőkben foglalta össze élményeit az Aygóval kapcsolatban: "Ha az IKEA elkezdene autókat gyártani, biztos, hogy valami hasonlót dobna piacra, azzal a különbséggel, hogy azt nekünk kéne otthon összerakni." Az egyhetes tesztút végén rá kellett jönnöm, hogy ennél jobban nem lehet elkapni az Aygo szellemiségét.

Autósmozi: Toyota az autószalonon

Sokat írtunk róla korábban, de azért én is megemlítem így az elején, hogy az Aygo közös gyerekszobával osztozkodik a Budapesti Autószalonon debütált Peugeot 107-tel, illetve a már hetek óta kapható Citroën C1-gyel. A három modell - melyek csak néhány apróbb részletükben térnek el - egy helyen készül a Toyota és a PSA-konszern nemrég felhúzott csehországi gyárában. A technikai háttér javát a japánok szállítják - pl. benzinmotort, alváz, futómű -, míg a franciák a 2006 elejétől rendelhető kis dízelmotorjukkal és számtalan egyéb "apróbb" alkatrésszel támogatják a projektet.

Ízlés dolga, hogy kinek melyik autó tetszik a három közül, a formatervezők mindössze a hűtőmaszkokkal és a lámpatestekkel variálhattak egy kicsit, ám még így is sokat tudtak javítani vagy éppen rontani az alapformán. Ha a külalak alapján kéne választani, én a Toyotára voksolnék, mivel ez tűnik a legkomolyabbnak a három kisautó közül. A 107-es, de főleg a C1-es úgy fest az elkerekedett lámpáival és ormótlan lökhárítójával, mintha egy vidámparki körhintáról szabadult volna el.

Aygo-képdömping: teszt - hazai bemutató > nemzetközi bemutató

Némi kutakodás után a Toyota honlapján aztán rábukkantam a magyarázatra, hogy mitől is lett olyan az Aygo, amilyen: "Az Aygo dinamikus formáját egy jet-ski erőteljes vonalai ihlették, míg letisztult, tágas belső tere a versenyhajók világát idézi. Izgalmas, mozgalmas és sportos formatervével valóban kitűnik a tömegből." Világos mint a nap: kívül dzseckí, belül sporthajó, de azért megkérdezném, hogy ezt milyen szer - esetleg gomba? - hatása alatt sikerült összehozni, mert nekem se jönne rosszul egy kis mentális tuning, például így tesztírás közben biztosan hamarabb jönne az ihlet...

Csak bérelni!

Svédországban új értékesítési konstrukcióval kísérletezik a Toyota. A kis minit egyelőre - a hírek szerint 2006 márciusáig - nem lehet se megvenni, se lízingelni, kizárólag bérelni. A bérleti díj 1800 korona (190 euró) havonta, ebben benne foglaltatik a biztosítási és szervizköltség, valamint a kisebb javítások díja is. A bérlőknek 5000 korona kauciót kell letenniük, valamint tankolniuk is saját pénztárcájuk kárára kell. 12-24 hónapig lehet így birtokolni egy Aygót, a leadás után a kaució visszajár. Az akcióval a Toyota azokat a 18 és 30 év közötti fiatalokat szeretné elérni, akik "anyagilag még nem állnak készen egy autó megvásárlására". 2006-ban ezer Aygo bérbe adását tervezi a japán autógyár.

De mindegy is, üljünk be inkább az Aygóba, és nézzük meg, mit tudtak a mérnökök kihozni 3,4 méterből! Első blikkre sokat, másodikra még többet, aztán mielőtt csodát kezdenénk emlegetni, kinyitjuk a csomagtartót, és minden a helyére kerül. A kerekeket szépen kitolták az autó sarkaiba - ez persze szinte kötelező húzásnak számít a minik között -, amitől az utastér mesésen kitágul, ám a csomagtartó hátizsák (139 liter) méretűvé zsugorodik.

Persze az Aygo nem a nagybevásárlásokra, vagy többhetes túrákra született, lételeme a zsúfolt nagyváros, ott viszont verhetetlen. Négy felnőtt gyakorlatilag kényelmesen elfér benne, az elöl ülőknek ráadásul nem ér össze a válla, nagy a fejtér, a szélvédő is jó messze van, ezért jóval nagyobbnak hat belülről az Aygo, mint valójában.

Zárt kesztyűtartó ugyan nincs, van helyette viszont számtalan kis rekesz, polc, pohártartó, oldalzseb, amelyek segítségével tisztességesen be lehet lakni az autót. Bosszantó apróság, de még a "fullextrás" tesztautónkba se került kapaszkodó az utasülés fölé, ami azért is zavaró, mert az ajtókon sincs mibe kapaszkodni, így marad a tehetetlen dülöngélés az oldaltartást csak minimális szinten nyújtó üléseken. Szintén a zavaró apróságok közé sorolható, hogy a csomagtartó megvilágítása sem fért bele a büdzsébe, ezért marad a tapogatás, zseblámpázás, bosszankodás.