Élet van benne - Mazda6 Sport CD120 TE

Az új Mazda6 nehéz eset. Nem azért, mert tele van hibával, ó nem, pont fordított a helyzet, annyira közel van a tökéleteshez, hogy szinte lehetetlen belekötni. Meg se próbálom.

Galéria

Autósmozi: Mazda6 Sportkombi 2.3i GT

Az újságíró leül bambán a monitor elé, próbál valami nagyon okosat és frappánsat írni, agyal, gondolkodik ezerrel, de hiába, csak nem akar füstölni a billentyűzete. A miértre egyszerű a válasz: az átkozott új Mazda6-osról kellene írnia, annak is limuzinos (pontosabban ötajtós), a gyengébbik kétliteres dízellel szerelt változatáról, amelyről gyakorlatilag egy mondatban, sőt szóban el lehet mondani a frankót. Tökéletes.

Na de ennyiből nem állhat egy teszt, jól is néznénk ki, ha így lenne, ideírnám erre a hatalmas helyre ezt a kilenc karaktert, s rögtön özönölnének az olvasói levelek holmi elfogultságról, Mazda-bérencségről és hasonlókról hadoválva. Pedig mondják meg őszintén: mi jut eszükbe Japánról? Rend, fegyelem, pontosság, precizitás. Mi jut eszükbe egy japán autóról? Minőség, megbízhatóság, értékállóság. És egy Mazdáról? Szerintem ugyanez.

Az van, hogy a Mazda6 már 2002-es bemutatásakor hibátlan volt. Az új még inkább az. Kántor kolléga filozofált már erről az olaszországi menetpróba után, valami hasonlóról ejtett szót a 2,3-as benzines Sportkombi tesztjében is, jómagam meg a honi bemutató alkalmából jutottam erre. És azóta nem változott semmi.

Tudja mindenki, az előző Mazda6 uralkodott az Auto Bild százezer kilométeres tartós tesztjén. Vicces eredmény született, ugyanis a szőrősszívű német újságírók egyetlen hibapontot sem tudtak feljegyezni 22 hónap alatt, az autóval egyszer sem kellett szervizbe menni, a legjelentéktelenebb alkatrész sem ment benne tönkre, minden nap tette a dolgát szépen, rendesen. Lehet ilyen autón elbénázni egy ráncfelvarrást? Ugye, hogy nem.

A Mazda6-ot szeretik a népek, a formáját pont olyannak fogadják el, amilyen. A felméréseknek hála tudják ezt a japán mérnökök is, eszükbe sem jutott hát, hogy forradalmi változtatásokat eszközöljenek etalontermékükön. Első blikkre szinte lehetetlen megkülönböztetni az új hatost a régitől, a lámpáktól kezdve a beltérig minden nagyon hasonló, pedig jó tudni, hogy több mint 570 helyen változtattak rajta. Hahaha, még ha elém is raknák a két autót, meg adnának mondjuk egy hét gondolkozási időt, akkor sem találnám meg az összes különbséget. Földi halandók számára ez lehetetlen, de tudják mit, nem is érdekel, mi változott és mi nem. A jó még jobb lett, ennyi. Kár ragozni.

Képgaléria

Csak azért, mert tökéletes, szokás a szegény hatost unalmasnak csúfolni. Pedig mennyire nem az! Pont hogy élet van benne, nem is kevés. Vegyük például tesztautónkat, amibe a kétliteres dízel gyengébbik, 120 lóerős változatát szerelték, na ebbe öröm volt beülni nap mint nap. Persze nem a fekete kárpitok miatt, azok annyira nem vidámak, a melegcsináló fűtéskályha az öröm forrása: úgy általában nem szeretek kőolajszármazékokat szagolgatni, a reptereket körüllengő, kerozinaromás levegőbuborékoktól is rosszul vagyok, a Mazda6-ban azonban mindig mosolyt csalt a képemre, amikor az automata klímából az első meleg fuvallatokkal jófajta petróleumszag is érkezett az utastérbe.