Széjjeltépve - Audi A4 Cabrio 3.0 TDI quattro tiptronic

Skizofrén dolog az Audi A4 kabrióval kimerészkedni az utcára. Mert az ember ugye egyfelől élvezi, hogy lenyitja a tetőt, hogy a szél tépi a haját, a sok irigykedő tekintet láttán ugyanakkor kicsit fél is. Hogy burzsujnak vagy akárminek nézik, és hogy kórusban szidják felmenőit. Aztán rálép a gázra, és kiürül az agya.

Rengeteg kép a galériában!

Ha valaki esetleg nem vette volna észre, megérkezett a nyár. Hogy a hidegből miért lett szinte átmenet nélkül rövidnadrágos meleg, annak elemzését hagyjuk szakértőkre, ők úgyis oldalezreken keresztül tudnak elvitatkozgatni arról, hogy az anomáliákért a globális felmelegedés, vagy valami egészen más okolható-e. Ennél sokkal lényegesebb dolog, hogy a jó idő beköszöntét igazán stílszerűen, egy kabrióval ünnepelhettük, mégpedig az új Audi A4-essel, amit itthon az elsők között próbálhattunk ki.

Hogy a négyesből van nyitható tetejű változat is, nem újdonság, a kabrió első generációját 2002-ben mutatták be, ennek az újnak a kihozásával viszont elég sokat bíbelődtek Ingolstadtban. Hiszen míg a csili-vili, immár a híres-hírhedt Single Frame hűtőráccsal díszített négyajtós és Avant A4-esek 2005 legeleje óta szaladgálnak az utakon, addig az arcplasztikázott kabriónak egészen a szeptemberi Frankfurti Autószalonig kellett várnia a debütálásra.

Az értékesítés ráadásul csak 2006 elején kezdődött, durván pont egy évvel azután, hogy az első limuzinok a szalonokba kerültek, pedig a kabrió a sorozat tán legattraktívabb, legjobban sikerült darabja lett. Na nem mintha a négyajtós ne tetszett volna, éppen ellenkezőleg, ÜberJürgen bennem és szerkesztőségünk többi tagjában is mély nyomokat hagyott, a kétliteres turbómotorral meg pláne.

Az egységes márkaarculathoz passzintott kabrió viszont üt mindent. Még csukottan is félelmetes kisugárzása vagyon, mint egy jó nőt, kábé azonnal magáévá tenné a férfiember. Tető nélkül már el is venné.

A Single Frame eddig minden Audiból vadorzót csinált, ám az alacsony, 1,4 métert is alulról nyaldosó kabrióra nyomva jön ki igazi szigorúsága, a szúrosan néző fényszórók már csak a hab a tortán kategóriába tartoznak. Ez az az autó, amelynek ereje élőben jön át, képeken kevésbé izgat fel, a valóságban annál inkább; persze inkább így legyen, mint pofára esősen, fordítva. A tesztautót ráadásul S-Line csomaggal kaptuk, egyenlő sportos futómű plusz még több nyál elcsorgatására késztető megjelenés.

Az élvezet hátul is dupla, egyrészt jól mutatnak a mívesen kanyarodó új lámpák, másrészt dupla a kipufogó, mondjuk az egy cső elég bénán is nézne ki. Keménykalap (és ezért én kérek elnézést) nincs, a tető az A4-hagyományokhoz hűen vászon, de jobb is így, mert a nyitó-csukó mechanika és egyéb változtatások miatt a kabrió így is 180 kilóval nehezebb, mint négyajtós testvére.

Ha már változtatások, a karosszériát szinte a végtelenségig merevítették, fekvőrendőr, járdaszegély, bármi kerüljön útba, az A4 Cabrio meg se nyikkan rajtuk. Maga a küszöb is olyan vaskos, hogy abból két másik kijönne, szélességileg minimum XXL tetőgerenda-méret. Félelmetes még csak ránézni is. Ebből különben kis hátrány is következik, kiszállásnál nagyot kell lépni, kényelmetlen, főleg, ha esetleg még parkolnak is mellettünk. Ilyen esetekben nem keveset kell ügyeskedni, hogy a kelleténél hangyányival messzebb lévő ajtót egyrészt ne csapjuk rá a "kollégára", másrészt el is tudjuk hagyni a bázist. A folyamat visszafele ugyanilyen nehézkes, de erre egyetlen adekvát reakció létezik: kit érdekel?