Az én paradicsom - Mazda MX-5 1.8 Challenge

Az utolsó pillanatig izzadva kerestem, hátha találok benne valamit. Valami kritizálhatót, de legalábbis megingatót. Nem sikerült.

Az előd még csak tetszett. A soros modellel a nemzetközi menetpróbán szerzett tapasztalatok már meggyőztek, itthon meg még rátettünk egy lapáttal. És jött a teszthét - először direkt az alapközeli verziót kértük, később majd az erősebbel is eltöltünk pár szép napot. Mondjuk a véleményem megingathatatlan: tökéletes, tökéletesen elég az 1.8-as, csak Challenge felszereltséggel, 6 millióért. Az alap Emotion félmillióval olcsóbb ugyan, de a menetstabilizáló, az automata klíma és a bőrös kormány meg a váltógomb kell, kötelező extra, szerintem.

Rendben, megvolt az összegzés, csókolom. Mégse? Hogy ez még csak a cikk eleje? Na jó, ír az ember (a magyar) még néhány bekezdést, de nem szószaporítás gyanánt és nem is kötelességből, hanem mert egy Mazda MX-5 konstans lelkesít, üdít és frissít, és ez remek. Újfent említést tesz arról, hogy ez a kocsi a világ legnagyob darabszámban gyártott és eladott, legnépszerűbb, rekorder roadstere, ismét hozzáteszi, hogy joggal, s minden bizonnyal senki se nem veszélyzeteti dicső pozícióját az elkövetkezendő x évben.

Mert elérhető árú, főleg. És mert pöpec a forma, divatos, ráadásul örökzöld. Élni majd' mindenki szeret, ha lehet, szabadon, a napsütéssel, a szellővel, a természettel is így van a többség. Aztán a magamutogatás, a társadalmi kivagyiság, a csajozás/pasizás is állandó (lét)eleme a humanoidnak, akinek rossz esetben szomszédai, irigyei vannak, ideális helyzetben meg kedves családja, rokonai, barátai, kollégái, kutyája meg macskája - no, zsigerből mind imádja a nyitható tetejű kis sportkocsikat!

Igen, ezt is tisztázzuk, Bertalan úr sem tesz másképp az autósmoziban: az MX-5 nem pusztán kabrió, de vászontetős (nem kemény CC) roadster, kétszemélyes, hajtás hátul, motor elöl, hosszában, minél hátrébb tolva, súlypont mélyen, középen, ahol kell. Hogy a vezetési élmény mindent übereljen, hogy a Mazda-féle japános Jinba Ittai filozófiának megfelelően ló és lovasa szépen, harmonikusan nyargaljon, vagy mi. A felkelő nap felé. Idill. Zoom-Zoom.

És megint tapsoljuk meg a grammstratégiát, azt, hogy a trendekkel ellentétben az új nem egyenlő azzal, hogy a mindenféle biztonsági és kényelmi arzenál szétnehezíti a kasztnit. Hát nem. Az új Mazda MX-5 csak tíz kilóval súlyosabb elődjénél, tök jó. Mert így semmit sem veszít, csak nyer a szerencsés birtokos. Korábban ugye 1,6-os volt az alapmotor, most 1,8-as (két vezérműtengelyes, négyhengeres, 16 szelepes), 126 lovas 6500-nál, a nyomatékmaximum 167 Nm 4500-nál. A végsebesség közel 200 km/h, a százas sprinthez nem kell több 9,4 mp-nél.

képek > videó

Hogy ez nem elég? De. Simán. Aki meg úgy érzi, tessék, ott a kétliteres 160 pacival, 188 Nm-rel, változó szelepvezérlés, szívócsőhossz, 210-es véggel, 7,9-es gyorsulással, már hatgangos váltóval, no meg sperrel, Bilstein gátlókkal, toronymerevítővel, bőrrel, xenonnal, CD-táras, 7 hangszórós Bose-hifivel, alupedálokkal, 17-es alukerekekkel. Sajna 7,7 millióért.

Ez még mindig kedvezőbb ár, mint a konkurenciáé (BMW Z4 9,6 milliótól, Honda S2000 10,4 milliótól, Nissan 350Z Roadster 12,7 milliótól), de az 1.8-asok annyival olcsóbbak, hogy.