Olajkirályok - Mercedes-Benz ML 320 CDI és Jeep Commander 3.0 CRD Limited

Az egyik német, úttörő, főként a tengerentúlra, de nem kizárólag. A másik amerikai, már Európának is. De konszerntestvérek, sokban azonosak - hát ismerkedjünk meg velük egyszerre, aztán tessék dönteni, melyik dízel luxusterepjáró kéne.

Commanderes csendélet

Tetszett olvasni Karl Maytól az Olajkirályt? Nem mintha valami egetrengető mű lenne, sokkal inkább egyszerű, színes-szagos, kvázi gagyi ifjúsági regény. Mégis szeretem. Vadnyugatiságát, figuráit, meg a viccesen szánalmas magyarázatait. Winnetou és Old Shatterhand baráti, mit baráti, testvéri, mély, gyanúsan langymeleg kapcsolatát. Hősiességüket, nyomolvasási képességüket, bölcsességüket és patyolattiszta szívüket, lelküket.

A könyvben az Olajkirály csúf, gonosz ember. Jól be akarja csapni a szegény gazdag, ostobán kapzsi üzletembert, megvágni a rendes bevándorlókat, leölni, fosztogatni, büntetni, kárörvendeni, még szerencse, hogy mindenki és mindenek védelmezői annak rendje és módja szerint megleckéztetik, közben törzsek békülnek, csatabárd visszaásódik, győz az ész, a béke, a szeretet, zöldfülűből harcedzett keménylegény a gáton kerekedik, a sötét oldal meg naná, hogy elhull, golyó a szívbe, skalp az övre. Aha, a kántor meg félnótás és csak bajt csinál, de becsületes, egyenes, a múzsa egyszer majd tuti homlokon csókolja.

Ha nagyon akarom, Winnetou az ML-Merci. Majdnem bennszülött. Főnök. Formailag is uralkodik, meg presztizse, nimbusza alapján is a topon van. A Jeep Commander pedig Old Shatterhand, a sápadtarcú, az indiánoknak is barátja, a szögletes, a markáns, a békebíró, szintén főnök. Na ja, két nagyágyú, vitathatatlan, tiszteletreméltó tudás, egy család, temérdek közös vonás, mindezzel együtt sokban más karakterek.

A megújult M-osztályt a kalandos menetpróbát követően V8-as, ötliteres benzinesként teszteltük, s hát igen komoly hatást gyakorolt ránk. Félelmetes erejével, hangjával, kifinomultságával. A Commander meg a Grand Cherokee még grandabb, hétüléses változata remek tereptulajdonságokkal, határozottsággal, megingathatatlansággal.

Nos, hogy melyik a jobb, a Mercedes-Benz ML 320 CDI vagy a Jeep Grand Cherokee 3.0 CRD, na ezt ebből a cikkből nem fogják megtudni. Legföljebb irányt mutatnók, illetve sietve leszögeznők, hogy mindkettő pompás darab, s így, hogy dízel az erőnek az ő forrása, a 'mi a francnak kell, értelmetlen egy ekkora batár' vélemény is félig háttérben marad.

Mert ha már SUV, legyen dízel. Vagy hibrid, mint a Lexus RX 400h. Részecskeszűrős gázolajosként nem szennyezik annyira környezetünket, meg karakterileg is jobb a dízel, a hegynyi nyomaték, s hozzá naná, hogy automata váltó. És itt nem szidjuk a Commanderbe kérhető V8-asokat, a Cherokee-ban tesztelt 4.7-est, a Chrysler 300C-ben imádott 5.7 HEMI-t, nem. De ezek a háromliteres CDI-k vagy CRD-k, ezek uralkodnak.

Commander > képek I > képek II > videó

Harmadik generációs, közös nyomócsöves, piezo-fúvókás, V6-os turbódízel erőforrásokról van szó. Csöndben, vibrációmentesen, rengeteg tartalékkal teszik a dolgukat roppant alacsony fordulatról, nem is a 200 feletti ménes a lényeg, hanem az 510 Nm nyomatékmaximum. Ahogy meglódítja a két tonnánál is súlyosabb fémhalmazokat, az nem egyszerű. Az M-osztály valamivel könnyebb, kecsesebb, jobban is gyorsul, végre is hosszabb - nem, mintha számítana, 8,6 vagy 9 mp kell egy ilyen monstrumnál a 100-hoz, meg, hogy megyen-e 200 fölött vagy nem megyen. Egyre megyen.

Tény, hogy a Merci és a Jeep is nagyon komolyan megindul, elrugaszkodik, tol és tol, ülésbe présel. A motorhang dízelhez képest szép, morgós, V6-os. A váltó a Commanderben is finom (ötsebességes, Mercedes-féle), de az ML-ben kvázi észrevétlenül pakolgatja a fokozatokat, és hetet. A félautomata üzemmódnak kábé egyikben sincs túl sok értelme: ha unatkozik az ember, játszik egy keveset, aztán megint mindent rábíz a számítógépre - ő az okosabb.

ML > képek I > képek II > videó

És akkor a nagyon jó dologról, a fogyasztásról. Mert az egy-egy teszthét alatt szerkesztőségünkben az ML és a Commander is beérte 10-11 literrel, és az kiváló. Úgy a dupláját is benyelik a benzinesek. Amikor üti, tapossa az ember, akkor 14-15, városban is, de kiszabadulva, nyugodtan haladósan 8-ra is csökkenhet az átlag. És nő a hatótáv, nem kell annyit tankolgatni. Meg pszichésen is segít. Mert ha már kifizette a tulaj ezt a tizenpármilliót, nem valószínű, hogy a havi iksztízezren bukik a mutatvány.

S ha már az árnál tartunk: a Commander alapból olcsóbb, 13,5 millió forintért gurítható haza. Az ML úgy 700 ezerrel drágább. Ha Jeep-árban szeretnénk Mercedest, akad egy 280 CDI alig kisebb krafttal. Felszereltségileg "természetesen" mindkettő pazar. És előny a Commandernél. Bőr, automata klíma, elektromos minden.

A modellre jellemző panorámás napfénytető mondjuk opciós, elöl elektromos mozgatással 400 ezret kérnek érte pluszban. Ami extra még, az például az ülésfűtés 80 ezerért, aztán persze vannak még prémium hifis, navigációs csomagok is, sötétített üveg meg miegymás, bármi. Az ML-ben "fizetős" a bőrkárpitozás villanyos ülésállítással, a parkolássegítő rendszer is, például, de annyi meg annyi a lehetséges kombináció, a konfiguráció, hogy tessék csak külön-külön átnyálazni a listákat, érdeklődni, ajánlatot kérni, ha.