A profi - Peugeot 407 Coupe 2.7 V6 HDi Tiptr.

Ha ön férfi, nem feltétlen szépfiúzza le Belmondót. Ha viszont nőnek tetszik lenni, nyilván bejön a bőrjakós profi. Amúgy meg az új Peugeot 407 Coupe nemtől, bőrszíntől, felekezettől független szimpatikus kell, hogy legyen. Nézzen róla videót is!

Előítéletek és sztereotípiák. Ezek vezérlik az embereket. Segítenek, hogy bizonyos helyzeteket "konzervmód" tudjunk megoldani. Ha például szóba kerülnek a franciák, mindenkinek megannyi képzettársítása van hozzájuk. Szerethetjük őket, fújhatunk rájuk anélkül, hogy igazából a dolgok mélyére ásnánk. Mivel azonban ezen a helyen az író emelkedett szellemiségről szeretne tanúbizonyságot adni, ezért félredobálja konzervképeit, és szétnéz a fejében heverő poros raktárban. Mi jut eszembe a franciákról? - kérdem magamtól. Az agyam egyik sarkában, egy fakuló fényképen bőrkabátos, szimpatikus, karakteres fickó vigyorog - Jean-Paul Belmondo -, alatta girbegurba kézírással: Josselin Beaumont. Zsoszlen Bomón. A profi. A példakép.

Mert akartam is olyan lenni, mint ő! Nekem Belmondo a "francia hősöm". Na jó, mondjuk még Alain Prost is. De nem Delon, meg Zidane. Meg nem is túl sok más a galloktól. Hogy ebből miképp lesz átkötés egy Peugeot 407 Coupe teszthez, azt még a hajnal ihlető óráira bízom.

Hal-tan

Na, dolgozzunk! Itt van ez a Peugeot. Mármint a márka. Mindig kitalálnak valami újat, formabontót. Legutóbb a "harcsaszájat" a 407 orrára. Meg persze a hozzá extremitásban illeszkedő, széthúzott szemeket. Olyan, mintha egy '60-as évekbeli, túlsminkelt filmsztárt látnánk. És képzeljék, bejött nekik, meg nekünk is. Én sokáig csak úgy voltam vele, mint az egyszerű székely a zsiráffal. Tudják, mikor megmutatják neki az állat képét, azt mondja: ilyen nincs is. Én is ezt gondoltam. Meg azt is, hogy ez tuti bukás lesz. Nem lett. Mára már a 307 és a 207 is - hogy csak a volumen-modelleket említsem - harcsaszájú. Én meg pironkodom, mikor leszólom az ismerősöm 407-esét. Tudja valaki, mitől szexisen borzongató egy óriásharcsa?  Igaz, Belmondo sem szépfiú.

GT-tan

Az meg úgy volt régen - ahogy mesélik az öregek -, hogy a falvak népe kijárt megsüvegelni a csodálatos kupékat, amikor azok átrobogtak a főutcán. Akkoriban hívták őket GT-nek, azaz Grand Tourismónak (Nagy Utazó) is. Jellemzőjük a finom elegancia, a kényelmes és erős mechanika volt. No meg az áruk és a státuszuk. Igazi úri játékszerek férfiaknak. Utasként pedig csodálatos és bódító parfümű dámák, meglibbenő szalagokkal a ruháikon. Aztán úgy tűnt, mindez kihalt.

Sokan nem mertek tömeggyártóként a témához nyúlni. A Ford próbálkozott egyszer egy Cougarral. Itthon nem is forgalmazták. Emlékszik valaki rá? Aztán a Peugeot a 406 kupéval. Isteni formájú járgány. Azóta is csak egy autóban néztek meg többen..., a 407 kupéban. Nem lehet véletlen. Ha szeretne egy - nem prémium -  gyártó szép, elegáns kupét alkotni, akkor nem árt, ha van egy sikeres középkategóriás modellje, amit kis szerencsével át lehet alakítani, és akkor nem lesz nagyon bukó a projekt, csak kicsit. Gondoljunk csak bele, hány szedánra jut egy kupé-eladás? Szerintem ezek a fickók csak megszállottságból csinálják!

407 Coupe-tan

Azt mondják a kutatók, hogy 2000 generáció múltbéli távlatában mindannyian közös őssel bírunk. Mindez 40 ezer évet jelent. A Peugeot-evolúció lényegesen gyorsabb. A harcsából pár év leforgása alatt cápa vált. Ügyes és finoman apró alakváltozással módosult a szája. Más az oldalíve, került bele egy középső, felosztó elem. A szemei is hegyesebbek, fenyegetőbbek. A ködfényszóró négyszög alakja gonosz körré módosult. És a legnagyobb dobása, a kopoltyúk oldalt - megjegyzendő, mindösszesen dizájn funkcióval. Eldobta a hátsó ajtókat és módosította a gerince formáját. Arányos, kifinomult, veszélyes és elegáns. Nálam annyival jobb, amennyivel a cápa rémisztőbb a harcsánál, vagy amennyivel kedvenc profim jobb, mint Delon, a Fekete Tulipán.

képek > videó

Belmondo a Profiban megannyi kisstílű fickót - zsarukat, hivatalnokokat - játszott ki, vert át, vagy éppen harcolt meg velük. Épp úgy, ahogy a 407 Coupénak is meg kell vívnia az életben maradásáért. Ebben egyszerre van szüksége a megjelenésére, az erejére és a praktikumára is. Látványnak kifejezetten hatásos. Nem szépfiú - naná, Zsoszlen sem az - hanem sármos. Nagyobbra nőtt, mint az alapot képező szedán. Belül a helykínálata több, mint csak az elvárható. Elöl vastagon tömött, masszívan kialakított ülései Zsosz - ez még mindig a Zsoszlen, csak rövidebben -  bicepszeit juttatják az eszembe. Hátul két felnőtt részére kialakított, formázott ülések várnak. Magam mögött elfértem. 180 cm. Mármint én. Üzenem ezt az állandóan "túlmarketinggel" vádoló barátaimnak is! Egyedül a fejtér korlátos. Ennek ellenére akár hárul is szívesen elutaznék sokszáz kilométert.

Nem is egy 407 Coupe a galériában!

Ami a műszerfalat illeti, ismerős a 407-ből. Annyit árnyaltak rajta, hogy a vezető és az utas előtti részeket szépen, igényesen megvarrt bőrrel borították be. Apró, de szép, fifikás részlet. Olyan, amely a stílus szót juttatja az eszünkbe. Ha kupé, akkor két hatalmas ajtó. Na, meg keret nélküli ablakok! Ahogy lennie kell. Vajon mi célt szolgál az ajtóra hegesztett két vasnyelv, amely befut a küszöbbe? Az én tippem: a hatalmas ajtók lógásának elkerülése. Nem lehet nagyon észrevenni, de ha az ember kiszúrja, akkor értetlenkedik egy sort. Az ajtó könyöklőin az ablak kezelői nagyon hátra esnek. Nem kényelmes. Amit még hiányoltam, az a hangulatvilágítás belül. Egy-két vörös LED ügyesen elhelyezve kellemes atmoszférát tud teremteni, ráadásul a "Csapd le csacsi!" óta Eperjes művész úrtól tudjuk, hogy ha valami, akkor a vörös fény az nyugtat! Hasonló, világításos ügyetlenkedés található a váltókulisszán. Bár a műszerfal kijelzi a fokozatot, akkor sem ártott volna, ha a kulissza feliratai is meg lennének világítva. Na, találjunk még egy fogást a Coupén, mert utána már csak kevés alkalmunk lesz rá! Kulcs. Béna. Gagyi. Nem passzol a nyelv a házba. Kilóg, ellifeg. Nem GT-színvonal.